Szemészet, 2001 (138. évfolyam, 1-4. szám)

2001-03-01 / 1. szám

138. évfolyam (2001)

nyunkban vizsgált 32 comea esetén a legalacsonyabb életkor 28 év, a legmagasabb 76 év volt, tehát szélsőséges korhatárok nem fordultak elő és nem találtunk szignifikáns korrelációt a kor és a kiindulási sejtszám között.

Vizsgálataink szerint a középtávú konzerváló médiumok esetében az endothelsejtszám folyamatosan szignifikánsan csökkent a 28 nap alatt Likorolban, 14 nap alatt pedig Optisolban. Optisol esetében 37,5%-os, Likorolnál 27,9%os volt a sejtveszteség a második hét végére.

Irodalmi adatok alapján Optisol GS-ben tárolt comeák endothelsejtszáma 4 nap után 9,5%-kal, 21 nap után 16%kal, majd 35-56 nap után több mint 50%-kal csökkent.15 A 67. nap után pedig 95-100%-os volt az endothelsejtveszteség.15 Más szerzők szerint Optisolban legalább 27 napig megőrződött az endothelfunkció (68% élő sejt).4 Ugyancsak az Optisol hatását elemezve a médiumban tárolt, majd beültetésre kerülő corneák endothelsejtszáma

3-6-12 hónap után is csak 5-11,5-15%-kal csökkent.1213 Más adatok szerint Optisolban tárolt corneák esetében 6 hónappal a műtét után (átlagos konzerválási idő 70,8 óra) 30,1%-os volt az endothelsejtvesztés.24 Saját méréseinkben Optisol esetében a második hétre 37,5%-kal csökkent az endothelsejtszám és patológiásán változott a sejtmorfológia, ami alapján mi a 2. hét előtt mindenképpen ajánljuk a szaruhártya felhasználását.

Likorol esetében irodalmi adatok nem állnak rendelkezésre. Saját kísérletes adataink alapján azonban hasonló szempontok miatt itt is a 14 nap konzerválási idő előtti időszakban javasoljuk a szaruhártya beültetését.

Sejttenyésztő médiumokban konzervált corneák esetében Inosolnál 28,1%, IMDM-nél 24,7%-os sejtszámcsökkenést mutattunk ki, de csak a negyedik hét végén. Ezen adatok egyeznek azzal a megfigyeléssel, hogy szövetkultúrákban tárolt szaruhártyák esetében 35 napig nincs jelentős endothelsejtveszteség és ultrastrukturális károsodás.20

Újabban a sejttenyésztő médiumokban történő corneakonzerválás időtartamát különböző faktorokkal (növekedési faktor, inzulin) igyekeznek négy hét fölé emelni.9-22 Ezen esetekben a konzerválás időtartama alatt (35,6±7 nap) az endothelsejtvesztés 10%-os volt. Az ötödik konzerválási hét után beültetett szaruhártyák átlagos endothelsejtszáma 2153±372/mm2 volt 4 hónap, és 1854±390/mm2 volt 12 hónap után.9

Ugyancsak sejttenyésztő oldatban (Modified Minimal Essential Medium-MMEM) 31 °C-on zárt rendszerben az endothelsejtszám 4 hét alatt 2963±58,7 sejt/mm2-ről 2649 sejt/mm2-re, 6 hét alatt 2087 sejt/mm2-re csökkent. A 6. hét eltelte után teljes endothelialis nekrózis következett be.22 Saját vizsgálataink szerint hasonlóan teljes endothelialis sejtpusztulást találtunk középtávú (Optisol, Likorol) és csoportos sejtnekrózist középhosszú távú (Inosol, IMDM) konzerválási módszereknél 4 hét eltelte után.

Posztoperatív eredményeket tekintve, öt évvel keratoplasztika után szövetkultúrát használva konzerváló médiumként az átlagos endothelsejtszám 1095±497 sejt/mm2, nedves kamrában tárolt corneáknál pedig 1070±499 sejt/mm2 volt. A számadatok között szignifikáns eltérés nem volt.10 Retrospektív tanulmányokban Inosol esetében az átlagos endothelsűrűség 1349 sejt/mm2 volt a keratoplasztika utáni második évben, és ugyanakkor megállapították, hogy a sejtkultúrák esetén az endothelsejtszám jóval kevésbé csökken.5

Meglepődve tapasztaltuk, hogy két esetben az átlagos sejtszám az idő előre haladtával nem csökkent, hanem - igaz csak kevéssel - nőtt (Optisol 14. nap 2500/mm2, 21. nap 2520/mm2, IMDM, 14. nap 3140/mm2, 21. nap 3180/mm2). A méréseket a cornea centrális részén egy ugyanazon tapasztalt vizsgáló manuálisan végezte, így az eredmény mérései hibaként is elkönyvelhető, bár ez kevéssé valószínű. A konzerváló oldatok összetétele gyakorlatilag egy sejttenyésztő oldaténak felel meg. Az ilyen közegbe helyezett corneák endotheliumáról kimutatták, hogy megváltozik a fenotípusuk - típusos és fibroblastszerű endothelsejtek jelennek meg - és osztódási képességgel is bírnak.8 A tanulmánynak nem volt célja ennek megerősítése vagy bizonyítása, azonban az eltelt 21 nap alkalmas a sejtosztódás megindulására, ezért a fenti mechanizmust feltételezzük a történések hátterében.

A konzerváló folyadékok glükóz- és laktátszintje fontos és párhuzamos paramétere a cornea metabolikus aktivitásának nyomon követéséhez.21 Mind a négy konzerváló médium esetében a szöveti anyagcsere változását a glükóz- és a laktátszint monitorozásával követtük. Aerob körülmények közt a glükózfelhasználás, anaerob körülmények közt a laktátakkumuláció kerül előtérbe. A középtávú konzerváló szerek esetében nem volt számottevő sem a glükózfelhasználás, sem a laktátakkumuláció, bár Optisol esetében igen alacsony volt a glükózszint már a kiinduláskor is. Az aerob és anaerob anyagcsere közötti egyensúly megőrzését feltehetően az alacsony tárolási hőmérséklet okozta (+4 °C). Középhosszú távú médiumok esetén az első hét végén csökkenésnek induló glükózfogyasztás összefüggést mutatott a laktát felhalmozódásával, ami jól jelzi az aerob és anaerob anyagcsere közti változást, illetve egyensúlyt. A laktátakkumuláció azonban endothelsejtvesztést okoz a toxicitásának köszönhetően, és jóval kisebb volt a középtávú módszereknél, vagyis alacsony hőmérsékleten (+4 °C), mint a középhosszú távúaknái fiziológiás hőmérsékleten (+37 °C).

A szövettani vizsgálatok alapján mind a négy folyadék esetében a normálisan 6-8 rétegű epithelium sejtsorainak csökkenését vagy teljes hiányát és keratocytaszámcsökkenést találtunk. Ez megfelel az irodalmi adatoknak, ahol ezen eltéréseket ozmotikus változásokkal magyarázzák.7 Az endothelium rétegében észlelt elváltozások - a sejtek megnyúlása - pedig valószínűleg az élő endothelsejtek kompenzációjának felelnek meg.4 Optisolban tárolt corneák esetében az endothelialis ultrastuktúra 7 napig,13 más szerzők szerint 21 napig11 ép maradt. Az intercelluláris kapcsolatok a 2. hétig intaktak maradhatnak.11 Saját vizsgálatainkban az endothelsejtek degenerációját észleltük fény- és elektronmikroszkópos vizsgálatokkal mind a négy konzerváló médium esetében.

A 32 konzervált cornea esetében fertőzés egy esetben sem fordult elő, ami valószínűleg az oldatokban található antibiotikumoknak és antimikotikumoknak köszönhető (a Likorolban penicillin G, streptomycin, gentamycin, az Optisolban gentamycin, a középhosszú távú oldatokban pedig penicillin, streptomycin, valamint amphotericin В található).

CORNEAKONZERVÁLÓ FOLYADÉKOK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA