Szemészet, 2001 (138. évfolyam, 1-4. szám)
2001-03-01 / 1. szám
2. táblázat. Az. átlagos glükózszint változása a négy különböző konzerváló folyadékban a kezdeti és a négyhetes vizsgálati periódusban (zárójelben a szórásértékekkel) 0. hét 1. hét 2. hét 3. hét 4. hét Optisol 4,9 (0,05) 5 (0,03) 4,9 (0,07) 4,9 (0,02) 4,9 (0,02) Likorol 24(0,11) 22 (0,06) 23 (0,06) 22 (0,02) 20,86 (0,07) IMDM 13,46 (0,05) 23,55 (0,08) 22,5 (0,1) 20,9 (0,06) 19,2 (0,14) Inosol 13,9 (0,09) 21,3 (0,1) 17,8 (0,07) 16,7 (0,08) 14,2 (0,03) 3. táblázat. Az átlagos laktátszint változása a négy különböző konzerváló folyadékban a kezdeti és a négyhetes vizsgálati periódusban (zárójelben a szórásértékekkel) 0. hét 1. hét 2. hét 3. hét 4. hét Optisol 2,7 (0,02) 2,8 (0,03) 2,82 (0,03) 2,87 (0,03) 3,64 (0,05) Likorol 0,82(0,01) 2 (0,06) 3,2 (0,1) 3,4 (0,03) 4,2 (0,1) IMDM 0,4 (0,05) 2,6 (0,08) 6 (0,07) 9,8 (0,3) 11,57 (0,2) Inosol 1,3 (0,1) 12,7 (0,04) 18,13 (0,1) 24,33 (0,2) 25,48 (0,2) dús alatt csaknem változatlan szinten maradt. Előbbinél 24 mmol/l-ről 20,86 mmol/l-re csökkent (p=0,01), utóbbinál pedig a már kezdetben is alacsony (4,9 mmol/1) glükózszint nem mutatott további változást (p=0,67). A középhosszú távú médiumoknál a 7. napig emelkedő átlagos glükózfelhalmozódást a 28. nap végéig folyamatos glükózfogyasztás követte. IMDM esetében a 7. napra 13,46 mmol/l-ről 23,55 mmol/l-re növekedett a glükózszint (p=0,01), majd szintén folyamatos csökkenést mutatott 19,2 mmol/l-ig (p=0,01). Inosolnál az első 7 nap során az átlagos glükózszint 13,9 mmol/l-ről 21,3 mmol/l-re növekedett (p=0,01), majd folyamatosan csökkent 14,2 mmol/lre (p=0,01). Az átlagos laktátszint Optisol és Likőrei esetében nagyon hasonlóan alakult. A kezdetben is igen alacsony érték (2,7 és 0,82 mmol/1) lassan és egyenletesen növekedett, a negyedik hét végére 3,64, illetve 4,2 mmol/l-t ért el (p=0,012 mindkét esetben). IMDM esetében az átlagos laktátszint kezdeti értéke (0,4 mmol/1) fokozatosan és jelentős mértékben emelkedett, a 4. hét végére 11,57 mmol/l-t ért el (p=0,011). 6. ábra. Inosolban konzervált cornea szöveti képe a vizsgálati periódus végén. Az endothelsejtekben jól láthatók a degenerációs vakuólomok (HE, 20x) Inosol esetében a laktátfelhalmozódás hasonló volt az IMDM-éhez, az 1,3 mmol/l-es kezdeti érték a tartósítás 28. napjára 25,48 mmol/l-re emelkedett (p=0,012). Hisztológiai vizsgálatok A vizsgálati idő végén (28. nap) a négy tároló folyadékban konzervált corneák esetében mind fény-, mind elektronmikroszkóppal epitheliumveszteséget figyeltünk meg, a normálisan 6-8 soros hámborítás vagy teljesen hiányzott, vagy csak 1-2 rétegben maradt meg. A Bowman-membrán érintetlen volt. A stromalamellák megduzzadtak, a keratocyták száma csökkent. A Descemet-membrán ép volt. Az endothelsejtek megnyúltak, plazmájukban pedig degenerati v, vakuolizált szerkezet volt kimutatható (6. ábra). Mikrobiológiai vizsgálatok A vizsgálati idő tartama alatt mikrobiológiai fertőzés (bakteriális vagy gombafertőzés) egy esetben sem fordult elő. Megbeszélés Az elvégzett kísérletek szerint mind a négy konzerváló folyadék alkalmas corneakonzerválásra és alkalmas szaruhártyát biztosítani keratoplasztika elvégzéséhez. A szaruhártya-átültetés eredménye a hibátlan műtéti technika mellett a recipiens szem állapotától, a donor korong vastagságától, görbületétől, érzékenységétől és nem utolsó sorban az endothelsejtek számától függ.2 Az endothelsejtszám természetesen függ a donor életkorától is: a szaruhártyadonorok esetében 3 évesnél fiatalabb donorok corneáját nem használjuk átültetésre a görbületi sugár változása miatt. Felső életkori korlátozások azonban nincsenek, jóllehet a donor kora nem független tényező: transzplantáció után az endothelsejtszám csökkenése nagyobb idősebb donorok szaruhártyáját használva.19 Konzervált szaruhártyák esetében (in vitro) azonban a donor kora nincs hatással az endotheliumsejtszám változására.23 A tanulmá-Módis László
