Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-06-01 / 2. szám
Szemészet 1. táblázat. A papilla méretei ugyanabban a 84 szemben fotografikus és HRT-mérések alapján (átlag+szórás) Fotografikus mérés HRT-mérés Szignifikancia Látóidegfő területe (mm2) 2,87±0,67 2,68±0,63 p<0,001 Excavatio területe (mm2) 1,52±0,66 1,22±0,67 p<0,001 Neuroretinalis peremterület (mm2) 1,35+0,49 1,46±0,46 p<0,05 C/D területhányados 0,71 ±0,13 0,44±0,19 p<0,001 Perem/papilla területhányados 0,48±0,17 0,57±0,19 p<0,001 módszerek nem alkalmasak. Nagy pontosságú méréseket csak a látóidegfő térhatású színes diaképein végzett planimetria vagy számítógépes képanalizáló berendezések tesznek lehetővé1'2'3,4-6'9*12'17,18'19 Ezek során mind a szemgolyó, mind a funduskamera nagyításának hatásait ki lehet küszöbölni és a valós szemfenéki méret meghatározható."14 A színes diafelvételeken végzett planimetria a látóidegfő vizsgálatában elfogadott „gold standard”-nak számít, ezért új módszerek esetében a mért értékeket jogos a planimetriás értékekhez viszonyítani. Jelen vizsgálatunk során a konfokális scanning lézer tomographia mérési pontosságát és klinikai alkalmasságát vizsgáltuk olyan módon, hogy a scanning lézer módszerrel nyert látóidegfő adatokat ugyanazon szemek színes diáin elvégzett planimetria mérési eredményeivel vetettük össze. Betegek és módszerek Összesen 84 szemben végeztünk összehasonlító papillamorfometriai vizsgálatot. A vizsgálatba bevontak diagnózis szerinti megoszlása a következő volt: 22 egészséges, 18 ocularis hypertensiós, 29 primer nyitott zugú glaucomás, 9 normális nyomású glaucomás, 6 szekunder glaucomás. A résztvevők között 40 férfi és 44 nő volt, átlagéletkoruk 49,3± 11,1 év, a legfiatalabb 26, a legidősebb 67 éves volt. A vizsgáltak fénytörési hibája átlagosan -0,6±2,1 dioptria volt (minimum: -8,25 D, maximum: +4,25 D). Minden szemnél színes sztereo-diafelvételt készítettünk a látóidegfőről telecentrikus funduskamerával. A diákat 1:15 arányú nagyítással kivetítettük, és a látóidegfő valamint az excavatio határait berajzoltuk. A neuroretinalis perem és az excavatio határát a kontúrvonal alapján és nem a színváltozás szerint határoztuk meg. Az egyes területek határának pontos definícióját lásd a szakirodalomban.818 A rajzokon digitális planimetriás mérést végeztünk. A mért értékeket a szem optikájának nagyító-kicsinyítő hatását figyelembe vevő Littmann-módszerrel korrigáltuk."'14 A módszer részletes leírása az irodalomban magyarul is olvasható.12,18 Minden szemfenékről három darab konfokális scanning lézer tomographiás képet is rögzítettünk Heidelberg Retina Tomograph-al (HRT). A három kép átlagát elemeztük a HRT saját számítógépes programja segítségével (1.11-es programverzió). A látóidegfő határát a vizsgáló rajzolta be a HRT monitorján az ott látható kép alapján, az excavatio határát a készülék automatikusan határozta meg a mért mélységi eltérések szerint. A módszerre vonatkozóan további részletek olvashatók az irodalomban.6,7'16 A kétféle látóidegfő-vizsgáló módszerrel a vizsgálatokat eltérő személyek végezték, akik egymás eredményeit nem ismerték. A vizsgálat során az alábbi látóidegfő-adatokat hasonlítottuk össze: a látóidegfő területe, az excavatio területe, a neuroretinalis perem területe, az excavatio és a papilla területének hányadosa (C/D területhányados), valamint a neuroretinalis perem és a papilla területének hányadosa (perem/papilla területhányados). A vizsgált szemek látóidegfunkcióját Octopus Gl automata perimetria során meghatározott mean defect értékkel jellemeztük, amelyet a papilla méretadataival vetettünk egybe. Eredmények A látóidegfő és az excavatio területe valamint a C/D területhányados szignifikánsan kisebb volt a konfokális scanning lézertomographiás (HRT) mérések szerint, mint a fotografikus módszerrel meghatározott érték (I. táblázat, p<0,001). A látóidegfő peremterülete és a perem/papilla területhányados szignifikánsan nagyobb volt a HRT-mérések szerint mint a fotografikus mérések alapján (1. táblázat, p<0,05). A fotografikus módszerrel és a HRT-vel végzett mérések közötti különbség fordított irányú összefüggést mutatott a papilla és excavatio területével (r=-0,2; p<0,05): minél kisebb volt a papilla, illetve az excavatio, annál kifejezettebb volt a különbség a fotografikus kisebb és a HRT nagyobb értéke között. A papilla és az excavatio területe között mindkét mérési módszerrel kimutatható volt az ismert szignifikáns összefüggés (r=0,7; p<0,001). A súlyosabb látótérkiesést mutató szemekben a kétféle módszerrel meghatározott neuroretinalis peremterület eltérése szignifikánsan nagyobb volt: 0,06±0,07 mm2 a 4 dB alatti, és 0,35±0,14 mm2 a 4 dB-nél nagyobb mean defectet mutató szemek esetében (p<0,05). Mind a három vizsgált látóidegfőterület-adat, illetve a két hányados esetében a fotografikus és a HRT-módszerrel mért értékek szoros és erősen szignifikáns korrelációt mutattak egymással (2. táblázat). A korreláció a neuroretinalis 2. táblázat. A fotografikus és a HRT-módszerrel mért papillaméretek közötti korreláció 84 szemben Korelláció erőssége (r) Szignifikancia Látóidegfő területe 0,83 p<0,00l Excavatio területe 0,83 pcO.OOI Neuroretinalis peremterület 0,46 p<0,001 C/D területhányados 0,69 p<0,001 Perem/papilla területhányados 0,70 p<0,001 Németh János
