Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-03-01 / 1. szám
32 Szemészet 8. táblázat. Intraocularis idegentest miatt végzett vitrectomiás műtéti eljárásunk rövid összefoglalása 1. A csarnok kitisztítása (fibrin, vér) és a sérült szemlencse eltávolítása, ha a lencse sérülése kétségen kívül megállapítható és a hátsó szegmentum vizsgálatát akadályozza vagy a cataracta gyors posztoperatív kialakulása várható. 2. Az üvegtest centrális részének eltávolítása. 3. A hátsó üvegtesti felszín leválasztása.” 4. A maradék üvegtest eltávolítása (a perifériás üvegtest kivételével); az extractiós seb környékén maximális vitrectomia végzendő a tractio megelőzése céljából. 5. A vitrectomiás seb gondos megnagyobbítása (sclera: MVR kés; chorioidea: Vannas-olló). 6. Az IOIT eltávolítása Kuhn-mágnessel. 7. A seb visszaszűkítése (mélyen keresztezett X varrattal). 8. A perifériás üvegtest eltávolítása 360°-ban, ha szükséges az asszisztens/műtősnő biztosította sclerabenyomással. 9. Az egyéb szövődmények (retinalaesio, subretinalis vérzés stb.) diagnosztizálása (360°-os sclerabenyomás) és kezelése (lézer, cerclage, véraspiráció stb.) 10. Intraocularis gáz (rendszerint 20-30% SF6), esetleg szilikonolaj beültetése 11. Pupilla- és elsőszegmentum-rekonstrukció, amennyiben szükséges. A leírás a tipikus műtétet tükrözi, amelytől a helyzetnek megfelelően gyakran el kell térni. A sebzárásra, a műtétet megelőző kezelésre (lézerprofilaxis, antibiotikumok, szteroidok stb.) itt nem térünk ki. MVR: microvitrectomiás; IOIT: intraocularis idegentest. “ A 2. és a 3. pont felcserélhető (Kulin és Mester: Reversed sequence vitrectomy, előkészületben). A csipeszek jelentős előrelépést jelentettek a külső elektromágneshez képest, hátrányuk azonban, hogy az IOIT nagyságától, alakjától, felszíni sajátosságaitól és lokalizációjától függően többféle, sőt esetenként több csipesz egyidejű használata is szükségessé válhat. Másodlagos szövődmények forrása lehet, ha a csipesz „elveszíti” a már megragadott IOIT-t, mert ez utóbbi rendszerint nem egyszerűen visszaesik, hanem jelentős erővel lövődik a szem belsejébe, esetenként retinasérülést is okozva. A permanens intraocularis mágnes előnye, hogy - a csipeszhez hasonlóan, de a külső mágnestől eltérően - nem az idegentestet vonzza magához, hanem maga közelíti meg a szilánkot (2. ábra). E mágnesek térereje ritka kivételtől eltekintve20 szándékosan kicsiny: az IOIT intraocularis röppályájának hossza elhanyagolható. A magunk kifejlesztette mágnes1610 további előnye, hogy mozgó alkatrészt nem tartalmaz;18 ereje elegendő ahhoz, hogy bármilyen nagyságú és súlyú vasszilánkot eltávolítson (a vonzerő 24-86%-kal nagyobb bármelyik forgalmazott eszközénél15); a mágneses térerő nem haladja meg a 2 mm-t; a többi permanens mágnessel21 ellentétben az idő múlásával sem veszít erejéből, így nincs szükség utánmágnesezésre; és végül, a Kuhnmágnes anizotóp, ereje tehát maximális az eszköz csúcsa előtt és minimális annak oldala mentén (3. ábra). Vitrectomiával, illetve a permanens mágnes használatával elért eredményeinket úgy elemezzük, hogy azokat öszszevetjük az óriásmágnes korszakából származó anyagéival. A két sorozat epidemiológiai adatai nagyfokú hasonló-Nem az idegentest közelíti meg az eszköz mágnesesvégződését, hanem fordítva: az eszköz közelíti meg az idegentestet. A röppálya hossza ezzel a minimálisra (kb. 2 mm) redukálódik, gyakorlatilag megszüntetve a iatrogen retinakárosodás lehetőségét. A borús üvegtestből előzőleg annyit távolított el a sebész, hogy a beavatkozás minden részlete folyamatosan megfigyelhető legyen. A további magyarázatot lásd a szövegben, illetve a táblázatokban. FB, idegentest. 2. ábra. Idegentest-eltávolítás vitrectomia során, permanens intraocularis mágnes segítségével 3. ábra. A „Rare Earth Magnet" A mágnes egyik fogyatékossága, hogy a mágneses vonzerő jelentős az eszköz oldala mentén is: az idegentest így sokszor a mágnes oldalához csapódik, nem pedig az eszköz tengelyének mintegy folytatását alkotja. ságot mutatnak; egy kivételével valamennyi beteg férfi volt, és döntő többségük fiatal. Az esetek túlnyomó többségét kalapálás okozta, és a betegek 62%-a (vitrectomiás csoport), illetve 77%-a (óriásmágnes csoport) a sérülés napján felvételre került. Az óriásmágnes korszakában a kizárólagos preoperatív radiológiai vizsgálat a röntgenfelvétel volt, míg vitrectomiás betegeink esetén röntgenfelvételre csak az esetek 62%-ában került sor, 53%-uknál CT-vizsgálat készült. A betegek egyharmadánál mind CT-, mind röntgenvizsgálatot végeztek. Kuhn Ferenc
