Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-09-01 / 3. szám
Szemészet szkópra. Megfelelő légáramlás hiányában ennek hatása feltehetően nem elegendő. Érdemes lenne a betegek intraoperatív monitorizálását pCO:-méréssel kiegészíteni és а C02- retencióra fokozottan érzékeny, szedált, illetve pulmonalis betegségben szenvedő pácienseknél a C02-elszívó berendezést rutinszerűen alkalmazni. Dr. Gombos Katalin, Budapest CONGENITALIS (INFANTILIS) ESOTROPIA MŰTÉTÉNEK IDŐZÍTÉSE The timing of surgical alignment for congenital (infantile) esotropia R. Malcolm Journal of Pediatric Ophthalmology and Strabismus 36, 61-68 (1999). Szerző a congenitalis esotropia műtétének optimális életkori időpontját keresve 7 strabológiai központ eredményeit hasonlította össze abból a szempontból, hogy a páciensek hány százalékában alakult ki 5 éves korra fúzió, illetve mélységérzékelés. Míg a 24 hónapos kor előtt befejezett műtéti rendezés 60-80%-ban vezetett binokuláris látásra (ezen belül a 12, illetve 6 hónapos kor alatt operáltaké közel 100%-ban), addig a kétéves kor felett (25-79 hónap!) operáltak között ez az arány már csak 30% körüli volt. Hangsúlyozza azonban, hogy a legjobb esetekben is szubnormális binokularitás alakult ki. Egyidejűleg elemzi a korai műtétekkel foglalkozó irodalmi adatokat és saját 2 éves kor alatt operált anyagának tapasztalatait is, megemlítve, hogy feltűnően sok késői reoperációra volt szükség. Saját eseteiben pl. 8,5 évvel a korai műtét után az esetek 35%ában kellett a horizontális izmokon újra operálni. (Nem részletezi, hogy mennyit alul- és mennyit túleredmény miatt.) Hiles és mts. (1980) 5 év után 63%-ban talált pozitív Worth-tesztet, de 69%-ban nystagmust, 78%-ban alsó ferde izom túlműködést, 76%-ban DVD-t. Sikeresnek az orthotrop, valamint a 8 prizmadioptriánál kisebb eso-, illetve exotropiákat ítéli, ebben a sorrendben csökkenő esélyű binokularitással. A Helveston (1990) és Wright (1994) által ajánlott „igen korai”, 6 hónapos kor alatt végzett kancsalsági műtéteket - noha ezek után a mélységélesség átlagosan jobb, mint a 12-24 hónapos korban operáltak esetén - nem ajánlja, részben a tényleges kancsalsági szög bizonytalan mérési lehetősége miatt, részben azért, mert féléves kor után a kancsalság csökkenhet. Kommentár: A szubnormális binokularitás nem éppen csábító előny, mert a néhány fokosra beszűkült fúziós kapacitás asthenopiára vezethet. Fontos megjegyezni: nem mindegy, hogy a posztop. 0°-os szemállást jó vagy elégtelen konvergenciaképességgel (pl. nagy retropositióval) érjük el, ugyancsak a következményes asthenopia miatt. - Számunkra levonható tanulság: a „hagyományos” 3-3,5 éves műtéti életkort nagyfokú hypermetropia és esotropia esetén 0,5-1 évvel leszállíthatjuk. Dr. Molnár Kálmán, Budapest Arteria centralis retinae elzáródásának kezelése LOKÁLIS FIBRINOLYSISSEL KOMBINÁLT SZÖVETI PLAZMINOGÉN-AKTIVÁTORRAL Treatment of retinal arterial occlusion with local fibrinolysis using recombinant tissue plasminogen activator R. Gisbert, R.Ch. Lerche, V. Knospe, H. Zeumer (Hamburg, Németország) Ophthalmology 106, 768-773 (1999). Az arteria centralis retinae elzáródása általában hirtelen alakul ki és nagyfokú látásromláshoz vezet, kezelése megoldatlan a szemészetben. Ez a tanulmány feldolgozta azokat az eseteket, amelyekben lokális intraarterialis fibrinolysist szöveti plazminogén-aktivátorral (TPA-val) együtt alkalmaztak arteria centralis elzáródás kezelésében. Megfelelő kritériumok alapján kiválasztott betegcsoportban, 53 arteria centralis retinae elzáródást kezeltek (46 törzs-; és 7 ágelzáródás). A beavatkozás során transfemoralis behatolásból az arteria ophthalmicába vezetett microcatheteren keresztül, óránként 10-20 mg TPA-t injiciáltak 50 ml fiziológiás sóoldatban, maximum 3 órán keresztül. Eredmények: 3 hónappal a kezelés után vizsgálva a betegeket azt találták, hogy 66%-ban jelentősen javult a látásélesség. Nem találtak szignifikáns statisztikai összefüggést az elzáródás időtartama és a látás kimenetele között. Komplikáció 3 esetben fordult elő, 2 betegnél enyhe, átmeneti hemiplegia és egy esetben hypertensiv krízis alakult ki a lokális intraarteralis fibrinolysis (LIF) után. Következtetés: az arteria centralis retinae keringészavarában hatásos módszer a lokális fibrinolysissel kombinált szöveti plazminogén-aktivátor alkalmazása. A kezelés igen magas százalékban látásjavulást eredményez, feltehetően azért, mert oki kezelést alkalmaznak az eddigi tüneti kezeléssel szemben. Az eredmények hasonlóak ág- és törzselzáródás esetén. A kezelést ajánlatosnak tartják az elzáródást követő 8 órán belül elkezdeni, bár előfordult, hogy 20 órával a látásromlás kialakulása után kezelt betegnél még észleltek jelentős látásjavulást. Főemlősökben, az arteria ophthalmica elzáródása 100 perc alatt irreverzibilis károsodáshoz vezet a retina szöveteiben. Ezt követően, a látásjavulás kialakulása a residualis perfusiótól függ, amely megakadályozza a sejtek pusztulását, biztosítja a struktúra fenntartását az ischaemiás károsodást szenvedett retina szöveteiben. Ha az ischaemia miatt a neuronok elvesztik funkciójukat, nem biztos, hogy mindig irreverzibilisen károsodnak. Ezt az állapotot ischaemiás “penumbra”-nak (félárnyék) nevezzük, amely függ az ischaemia mértékétől és tartamától. Az idegsejt működése visszatérhet, ha az elhalást sikerül megelőzni az akut infarctusos erek recanalisatiójával. Ez magyarázza az olyan késői látásjavulás előfordulását, amelyet a jelenlegi tanulmányban is megfigyeltek. A lokálisan alkalmazott TPA oldja a fibrinthrombust anélkül, hogy növelné a kockázatát az általános fibrinolyticus rendszer aktiválódásának. A TPA kémiai hatásánál fogReferátumok
