Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)

1999-09-01 / 3. szám

Szemészet tációs görbe késői szakasza a normális görbe lefutásától va­lamelyest eltér.) A 2. beteg bifázisos adaptációs görbéje a pálcikák mű­ködésén kívül csap típusú fotoreceptorok működésére is utal, de nem vonható le következtetés a működő csapok minőségére vonatkozóan. Több szerző hangsúlyozza a spektrális luminozitás vizs­gálatának nélkülözhetetlen fontosságát a congenitalis achromatopsia pontos vizsgálatában. Ez a módszer egyér­telműen felvilágosítást ad arról, hogy a működő pálcikák mellett van-e csapfunkció és a működő csapok típusát is jellemzi.4,10,14'17'19 Ezzel összhangban vannak saját vizsgála­taink eredményei. Az 1. beteg spektális luminozitási görbéje arra utal, hogy a pálcikákon kívül egyéb fotoreceptor nem működik. 2. betegünk görbéjének luminozitási maximuma külön­bözik a pálcikákra jellemző értéktől, ennek alapján a pálci­kákon kívül más fotoreceptorok működésére is következtet­hetünk. Az 527 nm-es luminozitási maximum a normális pálcika és a közepes hullámhosszúságú fényre érzékeny (MWS) csapok maximális luminozitási értékei közötti tar­tományba esik. (Az ép MWS csapok luminozitási maximu­ma 540 nm hullámhossznál van.) 1. betegünk esetében a sötétadaptáció és a spektrális luminozitás vizsgálata egybehangzóan csak pálcikafunkciót mutat, melynek alapján a beteg a típusos congenitalis achromatopsia teljes formáját mutatja. 2. betegünk adaptációs görbéje több szempontból hason­lít a normális görbéhez (az első szakasz a normális görbe csapfázisával párhuzamosan fut, kissé lefelé helyezett; a csap-pálcika átmenet ideje is megfelel az ép viszonyoknak; a második szakasz gyorsabban és erőteljesebben süllyed, mint a normális görbe pálcikafázisa). A spektrális lumino­zitás maximális értéke működő csapok jelenlétét bizonyítja és azok érzékenységi tartományát is jellemzi. Fenti mérési eredmények a klinikai tünetekkel összhangban (melyek az 1. beteg tüneteinél kissé kevésbé kifejezettek) arra utalnak, hogy ezen a betegen a típusos congenitalis achromatopsia részleges formája igazolható. A betegség lényegéből adódóan a szemészeti panaszok már a korai gyermekkorban jelentkeznek, ezért a kisgyer­mekeken észlelt tisztázatlan eredetű nystagmus, fénykerü­lés esetén gondolni kell rá, és az ERG-vizsgálatot minél hamarabb el kell végezni. Az achromatopsia korai diagnózisa segít az érintett gyer­mekek nevelésében, beiskolázásában és optimális életveze­tésének kialakításában.8,3 Bemutatott betegeink története arra utal, hogy az achro­­matopsiában szenvedő gyermekek életének legnehezebb szakasza a kisiskoláskor. Később, vizuális képességeik op­timális kihasználhatóságát megtanulva, felsőfokú végzettsé­get is szerezhetnek, és jól megállhatják helyüket a minden­napi életben. Bemutatott két betegünk életminőségében nincs értékel­hető különbség annak ellenére, hogy egyikük a típusos congenitalis achromatopsia teljes, másikuk a betegség rész­leges formáját mutatja. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki Dr. Ispán Orsolyának és Dr. Imre László­nak betegeink adaptometriás vizsgálatáért. Irodalom 1. Adams A. J., Verdon W.A., Spivey B.E.: Color vision. In: Tasman W.M., Jaeger E.A. ed. Foundations of Clinical Ophthalmology. Vol. 2. Lip­­pincott New York 1-43 (1995). 2. Alpern M., Falls H.F., Lef G.B.: The enigma of typical total mono­­chromacy, Am J Ophthalmol 50, 996-1011 (1960). 3. Carr R.E.: Electrodiagnostic tests of the retina and higher centers. In: Zorab R. ed. Pediatric Ophthalmology. Saunders W.B. Philadelphia 78-93 (1991). 4. Francois J., Verriest G., De Rouck A.: L’achromatopsie congenitale. Doc Ophthalmol 9, 338-424 (1955). 5. Glickstein M.. Heath G.G.: Receptors in the monochromat eye. Vision Res 15, 663-668 (1975). 6. Good P.A., Searle A.E.T., Campbell S., Crews S.J.: Value of the ERG in congenital nystagmus. Br J Ophthalmol 73, 512-515 (1989). 7. Goodman G., Ripps H., Siegel I.M.: Cone dysfunction syndromes. Arch Opthalmol 70, 214-231 (1963). 8. Harrison R., Hoefnagel D., Hayward J.N.: Congenital total color blindness: clinicopathological report. Arch Ophthalmol 64, 685-692 (1960). 9. Holm E., Lodberg C.V.: A family with total colour-blindness. Acta Ophthalmol 18, 224-258 (1940). 10. Kahán A., Sípos M.: Die Feinstruktur der Maculagegend im Lichte der Funktionsprüfung von zentralen Tapetoretinal-Degenerations­­fällen. Graefe’s Arch Clin Exp Ophthalmol 151, 476-499 (1951). 11. Kohl S., Marx T, Giddings I., Jagle H., Jacobson S.G., Apfelstedt- Sylla E., Zrenner E., Sharpe L.T., Wissinger B.: Total colourblindness is caused by mutations in the gene encoding the alfa-subunit of the cone photoreceptor cGMP-gated cation channel. Nature Genetics 19, 257-259 (1998). 12. Lxtrsen H., Laube r H.: Demonstration mikroskopischer Preparate von einem monochromatischen Auge. (Ausserordentliche Tagung der Ophthalmologischen Gesellschaft in Wien.) Klin Monatsbl Augen­­heilkd 67, 301 (1921). 13. Lewis S.D., Mandelbaum J.: Achromatopsia. Arch Ophthalmol 30, 225-231 (1943). 14. Рокоту J., Smith V.C., Pinckers A.J.L.G., Cozijnsen M.: Classifica­tion of complete and incomplete autosomal recessive achromatopsia. Graefe's Arch Clin Exp Ophthalmol 219, 121-130 (1982). 15. Sloan L.L., Newhall S.M.: Comparison of cases of atypical and typi­cal achromatopsia. Am J Ophthalmol 25, 945-961 (1942). 16. -Sloan L.L.: The photopic retinal receptors of the typical achromat. Amer J Ophthalmol 46, 81-86 (1958). 17. Smith VC., Рокоту J., Newell F.W.: Autosomal recessive incomplete achromatopsia with protan luminosity function. Ophthalmologica (Basel) 177, 197-207 (1978). 18. Sorsby A.: Ophthalmic Genetics. 2nd ed. Butterworths London 157- 161 (1970). 19. Vajda P: Pálcika monokromatizmus-eset fiziológiai-optikai leletei. Szemészet 96, 172-178 (1959). A szerző levelezési címe: Dr. Farkas Ágnes Semmelweis OTE, II. Szemészeti Klinika 1085 Budapest, Mária u. 39. Farkas Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents