Szemészet, 1999 (136. évfolyam, 1-4. szám)
1999-09-01 / 3. szám
136. évfolyam (1999) 1. táblázat. Klinikai vizsgálatok 189 1. eset (31 éves férfi) 2. eset (58 éves nő) Látásélesség Távolra: O.D. O.S. Közeire: O.D O.S. Elülső szegmentum Nystagmus Photophobia Fundus +1,5 D cyl tg 120°=0,2 +1,0 D cyl tg 90°=0,1 +3,5 D sph+1,5 D cyl tg 120°=Cs IV/5 cm +3,5 D sph+1,0 D cyl tg 90°=CS V/5 cm Ép Gyenge Kifejezett Maculopathia +4,5 D sph=0,3 +4,5 D sph=0,3 + 12,0 D sph=Cs IV/20 cm + 12,0 D sph=Cs IV/20 cm Ép Alig észrevehető Kifejezett Maculopathia (enyhe) olvasható le. A mérés menete: a vizsgált személy megkeresi azt a hullámhosszat, ahol a monokromatikus vizsgáló fényt a legintenzívebben látja (luminozitási maximum), valamint ahol a vizsgáló fény mindkét irányban eltűnik (a görbe kék, illetve vörös vége). A relatív világossági görbe ezzel a 3 ponttal jellemezhető és ennek alapján megrajzolható. Az adott mérési elrendezésben ép színlátók esetén a luminozitási maximum 555 nm-nél, a vörös vég 720 nmnél, a kék vég 380 nm-nél található (20 ép színlátó személy mérési adatainak átlaga alapján). A látótér vizsgálatát “Octopus 2000” készülékkel végeztük, G2 programmal. A kritikus fúziós frekvenciát zöld fénnyel működő LED- fúzióméterrel, mesopicus körülmények között, közeli korrekcióval mértük. Eredmények A két beteg klinikai vizsgálatainak eredményét, egymással párhuzamosan, az 1. táblázatban mutatjuk be. Mindkét beteg távoli visusa gyenge. A kivilágított és a kivilágítatlan táblával történt vizsgálat eredménye között nem találtunk értékelhető különbséget. Mindkét beteg közeli látásteljesítménye meglepően jó, de csak kifejezetten gyenge megvilágítás mellett, lassan, a fénytörési állapotuk és koruk által indokoltnál erősebb nagyító üveggel, a normális olvasótávolságnál közelebbről olvasnak. Mindkét betegen ép elülső szegmentum, gyulladásos tünetek hiánya mellett kifejezett photophobiát és különböző fokú nystagmust láttunk. Szemfenék: az 1. beteg szemfenéki képe jobb oldalon kisfoké, bal oldalon kifejezettebb elváltozást mutat a maculában. Az 1. ábra a bal hátsó póluson látható mintegy fél papillányi, pigmentgyűrűvel körülvett, szabálytalan alakú hypopigmentalt területet mutatja. A 2. beteg mindkét hátsó pólusán enyhe maculopathia látható. A 2. ábra a bal szemfenékről készült, ahol az 1. betegéhez hasonló jellegű, de annál kisebb kiterjedésű maculaelváltozás látszik. A fénykerülés és a vizsgálati körülmények között felerősödő nystagmus a szemfenék vizsgálatát és fényképezését megnehezítette, FLAG-vizsgálat pedig kivitelezhetetlen volt. Electroretinographia (3. ábra) A technikai adottságok klasszikus pálcikaválasz elvezetését nem tették lehetővé. Az a, és a2 görbék ép maximális válasznak felelnek meg, melyből indirekt módon következtethetünk az ép pálcikafunkcióra. Mindkét beteg vizsgálata során residualis photopicus (b,-b2) és kioltott photopicus flicker (ci—c2) választ regisztráltunk. 1. ábra. Az 1. beteg bal oldali szemfenéki képe (kifejezett maculopathia) 2. ábra. A 2. beteg bal oldali szemfenéki képe (enyhe maculopathia) A CONGENITALIS ACHROMATOPSIA DIAGNOSZTIKAI ÉS DIFFERENCIÁLDIAGNOSZTIKAI MEGKÖZELÍTÉSE
