Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-03-01 / 1. szám
135. évfolyam (1998) ban annyira hatékonynak találta, hogy lányát, Maryt, megtanította annak használatára.10 A korábban titkárnőként dolgozó Mary vezetésével nyílt meg 1929-ben az első ortoptikai állomás a Royal Westminster Ophthalmic Hospital vagy ahogyan manapság ismerik a Moorfields Eye Hospitalben.'0 О volt tehát az első trénemő, aki a kancsal gyermekek ortoptikai gyakorlatoztatását foglalkozásszerűen űzte. A modem konzervatív terápia terjedése Amerikában az 1930-as években, míg Angliában valamivel később indult meg. Pugh az amblyopok számára különböző denzitású, szemüvegre csatolható neutrális szűrőt rendelt el az occlusio létrehozására, de találkozni lehetett egyéb próbálkozásokkal is: cellux (Good), lakkozás, vörös filter a domináns szem elé (McCullock, Humphriss), a domináns szem hypermetropizálása (Baxter), polarizáló filter (Wesson)J 1936- ban készítette el Pugh az akkomodáció és konvergencia vizsgálatára alkalmas ortoszkópot, amit a szinoptiszkóppa\ és az amhlyoscoppíú együtt „major amblyoscope” - ként, vagy „tükör sztereoszkóp” - ként ismernek.13 A troposzkóp leginkább Amerikában terjedt el. Ahhoz hasonló készülék volt a Szovjetunióban az „ortoambliofor” és az NSZK-ban a Worth-féle amblyoscopból kifejlesztett szinoptofor. Swann (1931) azt állította, hogy amblyopiában a perifériás látás dominál a centrálissal szemben, ezért a domináns szemre teljes zárásnak kell kerülnie, az amblyop szem elé pedig a centrális látás előmozdítására egy kis nyílással ellátott takarást kell tenni. Gijford 1935-ben úgy gondolta, hogy az occlusió pszichológiai traumát okoz, ami pl. dadogáshoz vezethet. A szemhéjak összevarrásánál jóval ártalmatlanabbnak tűnő módszer volt a Lozada ötleteként felmerülő könyökre felhelyezett rögzítés, mely a gyermeket a zárás eltávolításában volt hivatott megakadályozni - ezzel a megoldással még 1974-ben Hiles és Galket is élt. Lozada nem titkolta azon reményét, hogy az occlusió tekintetében a lágy kontaktlencsék elterjedésével humánusabb eszköz kerül majd a szemorvosok fegyvertárába. Harms 1938-ban megjelent közleményében rámutatott az amblyopia kialakulásában, a kérgi gátlás következtében fellépő scotoma etiológiai szerepére. Chavasse (1889-1941) Pavlov18 munkássága alapján úgy gondolta, hogy a kancsalság kezeletlen eseteiben a szupresszió feltételes gátló reflexszé alakul át, ezért Scobee a szupressziós amblyopia elnevezést propagálta. Sten Stenius 2-6 éves gyerekeknél biztató eredményeket ért el, ha a jó szemüket az aprólékos, koncentrálást igénylő feladatok (pl. rajzolás) végzésének idejére (napi 2-3 óra) eltakarta. 1937-ben Cornberg rámutatott a fixációs típusok fontosságára.1315 Véleménye szerint nem centrális fixáció esetén az occlusiós kötés haszontalan, mert csak a meglévő hibás fixációt rögzíti.15,17 Elsőként próbálkozott meg az excentrikus fixációjú amblyopia szisztémás kezelésével. CUppersszel együtt számos eszközt (eutiszkóp13,16 - utókép létrehozás, visuscop'3 '5 '1 - fixáció meghatározása) vezetett be, amelyekkel megpróbálták a foveát arra kényszeríteni, hogy az újra visszavegye szerepét a retina környező területeitől és az excentrikus fixáció centrálissá alakuljon át. Az általuk alkalmazott módszerek pleoptika néven váltak ismertté. Ez volt az első aktív módszer az amblyopia kezelésében. Lylelel és Bangertervd együtt honosította meg a modem ple-, és ortoptikát Európában.13 A pleoptika jó másfél évtizedig kiemelkedő helyen állt az excentrikus fixációjú amblyopiák megszüntetését célzó kezelések sorában. Az 1940-es évekig az amblyopia és a kancsalság kialakulására vonatkozólag hét elmélet született: mechanikus (Graefe), refrakciós (Donders, Hess), fúziós teória (Worth), valamint a diplofobia, az innervatios (Duane), a reflex (Chavasse) és a myelinisatiós (Keiner).'6 Bangerter az amblyopiát tisztán gyakorlati alapon próbálta meg legyőzni. St. Gallenben 1941-ben intézetet alapított az amblyopiás gyermekek gyógyítására.1,15 Az 1940-es évektől kezdve az excentrikus fixációval rendelkező betegek esetén fellépett a jó szem occlusiós kezelése ellen,8 egyrészt annak feltételezett pszichológiai traumát okozó hatása miatt, másrészt pedig, mert arra a felismerésre jutott, hogy a vezérszem zárása serkentőleg hat az excentrikus fixációra (Duke-Elder még 1949-ben is ezt a nézetet vallotta). 1962-ben azonban módosította álláspontját. A témával kapcsolatos elgondolásait és gyakorlati tapasztalatait 1955-ben az „Amblyopiebehandlung” című könyvében foglalta össze.15 A szem takarásának fokozatos végrehajtását hangsúlyozta a könnyebb hozzászokás miatt. Életre hívta és bevezette a pleoptika szót - pleos (teljes, tökéletes) és az optikos (nézni, látni).16 A gyógyításban a pleoptika elvét követte, melynek metódusát aprólékosan kidolgozta.1,17 Worth (1943) ötlete alapján megalkotta az excentrikus fixáció szupressziós teóriáját. A látásélesség csökkenése és a fixáció alapján az amblyopiának több csoportját különítette el.13 „A gyógyítás minél korábbi elkezdése, gyakori intézeti és otthoni kezelés alkalmazása úgy, hogy az a gyermeknek játékot, szórakozást jelentsen” - szabályt követve végezte munkáját.17 Az amblyopia passzív és aktív pleoptikai eljárással való megszüntetésére konstruált eszközei a pleoptofor (1956), centrofor, lokalizátor, trennungtréner, mnemoszkóptréner voltak.10 A gyakorlatoztatást az általa kiképzett asszisztensek végezték. Mackensen munkatársaival a fundus lefényképezése által igazolta, hogy a vezérszem occlusiója nem szükségszerűen okozza az excentrikus fixáció fokozódását, hanem éppen ellenkezőleg, a takarás hatására az addig hibás fixáció gyakran foveolárissá válik. Excentrikus fixációjú amblyopia esetén tehát megdőlt a pleoptika abszolút szükségességét hirdető nézet és ismét a jó szem takarása lett a választott kezelés. Idősebb gyerekeknél és felnőttek esetében azonban a pleoptikai gyakorlatok, valamint a klasszikus módszerek bizonyos változatai (vörös filter, inverz occlusió, stb.) kevéssé vesztettek jelentőségükből. Az előtétlencséket az amblyopia kezelésében Gibbon, Fromaget, Sattler és Smith javasolta. Pfandl (1958) az amblyopia megelőzésére és kezelésére új módszert vezetett be. A penalizáció (anisometropiás korrekció, aszimmetriás korrekció) lényege az, hogy a beteg az egyik szemét közeire, a másikat távolra használja. A két szem eltérő fixációja optikai úton, atropinozással,10 miotikumokkal (Knapp),'0 szektor occlusióval vagy ezek valamilyen kombinációjával érhető el. A „press-on” prizmákat bevezetésük után, az occlusióval vagy a penalizációval kombináltan az excentrikus fixációjú amblyopiák kezelésében használták fel.6 AZ AMBLYOPIA TÖRTÉNETE
