Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-03-01 / 1. szám
Szemészet 68 Von Noordent tapasztalata és az ismeretek halmaza arra ösztönözte, hogy 1967-ben megalkossa és bevezesse az amblyopia új klasszifikációját.'4 1972-ben javaslatot tett az amblyopia két lehetséges mechanizmusára, amelyek egymás mellett vagy egymástól függetlenül hatnak.14 1973-ban munkatársaival arról számol be, hogy a Rhesus majmokkal végzett kísérleteikben elsőként sikerült kancsalsági amblyopiát mesterséges úton létrehozniuk.6 Hess az 1970-es években más kutatókkal együtt kontraszt érzékenységet használt az amblyopia típusainak meghatározására. Ezek alapján a kancsalság okozta amblyopiának két további alcsoportját különítették el. Ruth Banks és munkatársai (1978) új készüléket (CAM stimulator) konstruáltak, mely mindenféle irányra érzékeny sejt stimulációjára képes. A napi 20 percig tartó szemzárás ideje alatt, közeli látást fejlesztő gyakorlatokat végeztettek (aktív zárás minimális occlusióval). Ez a módszer azonban csak 4-5 éves kor feletti gyermekeknél alkalmazható. Az eddig felsoroltakon kívül, a szakma nagyjai között szerepel még többek között L. Hoewe, W В. Lancaster, A. Duane, FH. Adler, H. M. Burian, A. Jampolsky, A. Arruga.* А II. Világháborút követően hazánkban Raáb Kornél (1949) cikkeiben és tudományos üléseken hívta fel kollégái figyelmét a kancsalság és az amblyopia problémájára.13 Valószínűleg ennek köszönhetően Nónay a II. sz. Szemészeti Klinika néhány helyiségét az elméleti és gyakorlati kutatásra ajánlotta fel. Az ország első ortoptikai állomásán a munka Sternberg Alice vezetésével 1951-ben kezdődött meg.413 (Ma már nemcsak az ország szemklinikáin, de a megyei kórházak szemészeti osztályain is működnek ortoptikai vizsgálók). Sternberg szintén a kancsalság mielőbbi kezelésének elvét vallotta. Részleteiben leírta a ple-, és ortoptikai kezelést, valamint a statisztikai feldolgozás megkönnyítésére egységes karton bevezetését ajánlotta.13 Pavlov tanaira támaszkodva a kancsalság kóroki tényezőjeként a felsőrendű idegi működésben beállott, egy meghatározott területre szorítkozó működészavar létezését tételezte fel. A Magyar Szemorvostársaság 1963. évi nagygyűlésén a kancsalság volt a fő téma, ahol Pajor Rezső a pleoptikáról, Sternberg Alice pedig az ortoptikáról számolt be.13 A téma kapcsán nem szabad megfeledkeznünk Kettesy nevéről, a forométer elkészítőiről Gálláról és Aczéhó\, a sztereoforométer és ortostimulátor megalkotójáról Molnárról, Korcsmárosxól, akinek a réses szemüveg előállítása fémjelzi a nevét, végül, de nem utolsó sorban RéthyrőX, a kontrasztoszkóp megálmodójáról.13 Az általuk előállított műszerek a kancsalság differenciáldiagnózisában és terápiás megoldásában jelentenek előrehaladást. Az amblyopia napjainkban Ma már általánosan elfogadott nézet az, hogy az amblyopia sikerrel kezelhető.13 Ha a kezelés egyik formája csak részleges javulást eredményez, a látásélesség további növelését más alternatív módszerek (ortoptika, pleoptika) felhasználásával lehet elérni. Az egymás mellett létező lehetőségek közül azonban még mindig az occlusiós terápia a legszélesebb körben alkalmazott módszer. Az occlusió során fellépő nehézségek (noncompliance, kozmetikai problémák, bőrallergia és irritáció) következtében egyes helyeken a szem zárását elsötétített centrumú kontaktlencse illesztésével váltották fel. A nemrégiben bevezetésre került fotorefrakció, retinoszkópos refrakció és a preferenciális tekintésvizsgálatok már egészen kisgyermekek, sőt néhány hónapos csecsemők látásélességének megbecslését teszik lehetővé, így a megelőzésben óriási jelentőséggel bírnak. A műtéti megoldásnak kozmetikai szerepe van. Az occlusiós kezelésre nem reagáló amblyopiás esetekben - az újabb kutatási eredmények alapján - ígéretes terápiás lehetőségnek tűnik a normális látási folyamatban szerepet játszó, a látórendszer plaszticitását fenntartó neurotranszmitter(ek) (pl. dopamin) pótlása (levodopa). Az amblyopiával kapcsolatban a legtöbb tudományos információt amblyopiás humán betegeken végzett pszichofiziológiai (látótér, scotoma, színlátás, sötétadaptáció, pupillográfia), valamint elektrofiziológiai (EEG, ERG, VEP) vizsgálatok során szerezték. A mikroelektród technika és az elektronmikroszkóp bevezetésével lehetővé vált a kísérleti állatok látórendszerében az alapvető funkcionális és morfológiai változások tanulmányozása.6 A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen - korábban Szegedi Orvostudományi Egyetem - az ortoptika szakrendelést Pari Emese 1976-ban, a budapesti II. Szemészeti Klinikán dolgozó Molnár Kálmán kezelési elveit követve állította fel. A szakrendelés irányelvei a következők: az amblyopia megelőzése, illetve a már kialakult amblyopia esetén, valamint csecsemőkori kancsalság észlelésekor a kezelés minél korábbi megkezdése (szemüveges korrekció + egész napos szemzárás). Ami az amblyopiát illeti, a vita tovább folytatódik. Tekintettel etiológiájára és terápiájára, sem világszerte, sem hazánkban nincs egységes álláspont. Kutatása évtizedek során többek számára jelentett igazi kihívást. Az elért eredmények ellenére azonban sok megválaszolatlan kérdés maradt. Még több évtized kitartó munkájára lesz szükség az amblyopia kialakulási mechanizmusának megértéséhez és ezáltal a leghatékonyabb megelőző vizsgálatok megtalálásához. Irodalom 1. Bangerter A.: Amblyopiebehandlung. Aufl. 2. Karger. Basel (1955). 2. Bartók /.: A magyar szemészet története. Akadémiai Kiadó. Budapest (1954). 3. Bartók /.: Mivel járult hozzá a magyar szemészet az egyetemes szemészet fejlődéséhez?, Szemészet, 176-181 (1954). 4. Bíró /.: A magyar szemészet fejlődése az elmúlt 20 évben, Szemészet 150-156. 5. Boros B.-Kettesy A.-Kukán E: A szemészet története. Szemészet. Medicina Kiadó. Budapest 11-15 o. (1967). 6. Cibis L., M. D.: History of Amblyopia and Its Treatment. Fifth Annual Richard G. Scobee. Memorial Lecture St. Louis, Missouri. Am OrthoptJ, 25, 54-61 (1975). 7. Ciuffreda K. J.. Levi D. M.. Selenow A.: Amblyopia. Basic and Clinical Aspects. Butterworth-Heinemann (1991). 8. Duke-Elder S.: Ocular Motility and Strabismus. Vol. 6. Henry Kimpton. London 222-235, 290-297 o. (1973). 9. Duke-Elder W: Textbook of Ophthalmology IV. Henry Kimpton. London 3833 o. (1949) 10. Fells P.: Richardson Cross Lecture 1989. Amblyopia - An Historical Perspective, Moorfields Eye Hospital, London. Eye, 4, 775-786 (1990). Kozma Petra
