Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-03-01 / 1. szám
Szemészet 135. évfolyam (1998) 63 A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Élettani Intézet (igazgató: Benedek György egyetemi tanár) és Szemészeti Klinika (igazgató: Kolozsvári Lajos egyetemi tanár)* közleménye Az amblyopia története Kozma Petra, Deák Andrea* Az amblyopia görög eredetű, az apßAoC, (amblys) tompa, és az соф (opsia) szem, arc, látás szóösszetételből kialakult szó. Az 1990-ben Ciuffreda, Levi és Selenow tolmácsolásában napvilágot látott felfogás7 szerint az amblyopia olyan uni-, vagy ritkán bilaterális állapotként definiálható, amelyben a nyilvánvaló strukturális vagy patológiás elváltozások hiánya ellenére a legjobban korrigált visus 20/20- nál kevesebb és 6 éves kor előtt az alábbi elváltozások közül legalább egy fennáll: 1. amblyogen anisometropia 2. konstans unilaterális eső- vagy exotropia 3. amblyogen bilaterális isometropia 4. amblyogen uni- vagy bilaterális astigmia 5. a látott kép minőségének leromlása A téma a mai napig nem vesztett aktualitásából, mivel statisztikai adatok szerint a lakosságnak kb. 1-4%-a kancsal vagy tompalátó,13’15 aminek szociális vonatkozása jelentős: a tompalátó gyermekek az egyébként képességeiknek megfelelő foglalkozásokat nem választhatják, valamint introvertált emberekké válhatnak.13 Az amblyopia latin szólásoknak és közmondásoknak is közkedvelt témája volt: Intér caecos regnat strabus (fluscus, monoculus): vakok között kancsal (bandzsa, félszemű) a király. Munkánkban az elmúlt ezer évben bekövetkezett változásokat, a jelenlegi kezelési módszerek kialakulásához vezető utat mutatjuk be. Ókor A kancsalság állapotáról és indirekt módon az amblyopiáról először az i. e. II. évezredből származó egyiptomi Ebers papiruszban5,8 olvashatunk, de később a Biblia („aki a szobát és a plafont egyszerre látja”) és a Talmud is említést tesz róla.20 Hippocrates5*■"•|ЗД2° valamint a római Celsus és Galenus*''5'20 szintén ismerte a kancsalságot, a „szembénulás” állapotát. Az amblyopia fogalma alatt azonban akkoriban látáscsökkenést értettek. Középkor A római birodalom bukásával elkezdődő középkor orvosi tevékenységét a misztikus gondolkodás jellemezte. A tanult orvosok kis száma miatt gyógyítással leginkább a szerzetesek és а XV. században megjelent kuruzslók foglalKözlésre érkezett: 1997. június 1. Közlésre elfogadva: 1997. november 5. koztak. Gyógymódjaik az imádkozás, ráolvasás, különböző babonás cselekedetek és az ördögűzés voltak.20 A középkor görög orvosa Paulos Aeginates (i. sz. 625-690) próbálkozott elsőként a kancsalság és közvetve az amblyopia racionális kezelésével.6,16 Dióhéjból készített, a szem előtt középen kis lyukkal ellátott álarc használatát javasolta9 a párhuzamos szemállás elérésére.615 A veleszületett, a konvergens és a divergens kancsalállásnak megfelelően különböző típusú maszkokat alkalmazott. Egészen Ambroise Páréig6 az általa javasolt álarc volt a kancsalság és az amblyopia egyetlen kezelési módszere, de még az 1900-as évek folyamán is élt ez az elképzelés diószemüveg formájában.15 Az arab medicinának ebből a korszakából származó munkáiban már találunk utalást a kancsalság takarással (fekete posztó) történő kezelésére.13 A reneszánsz időszaka előmozdította a tudományos kísérletezést és annak elterjedését. A szemüveg az egész ókorban és később az arab világban is ismeretlen volt,20 habár Ibn el-Heicsam (Alhazenf már tudott a lencsék nagyító hatásáról és azok használatát tompalátású embereknek javasolta.13 A reneszánsz korában élő Roger Bacon angol szerzetest tekintjük a szemüveg felfedezőjének.20 1300 körül valószínűleg az ő útmutatásai alapján készült el a muranoi üveggyárban az első pápaszem,5’13'20 de a kancsalság és az amblyopia kezelésében csak később, Donders és Hess által került felhasználásra.16 A gyógyítást az ősmagyaroknál is még részben a sámánok és a táltosok2 áldozatbemutatással, részben pedig a kuruzslók és a javasasszonyok kenéssel, gyúrogatással, füvekből készített italokkal, fürdőkkel végezték.5 A kereszténység elterjedésével egyre népszerűbbé vált a szerzetesek által gyakorolt ördögűzés és ráimádkozás,2 valamint a betegek szentek sírjához való zarándokoltatása, a szemgyógyító szentekhez történő fohászkodás és az ereklyék érintése.2 Királyaink (I. István, I. Béla, Szt. László20) és egyes családtagjaik (pl. Szt. Margit2) csodás gyógyító képességéről (pl. kézrátétel) legendák szólnak. Újkor Az újkorban, amikor a szemészet még a sebészet ága volt,5,20 az előző századokhoz hasonlóan a különböző szembetegségeket nagyobbrészt az utazó, képesítés nélküli okulisták „gyógyították”. A francia sebész-szemész Ambroise Páré (1517-1590) és a szász udvari szemész Georg Bartisch (1535—1606) felújítják és továbbfejlesztik a Paulos Aeginates által ajánlott kezelési eljárást, az álarc viselését.15 Páré a kancsalok, illetve az amblyopok részére két, közepén kilyuKozma Petra: Az amblyopia története
