Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)

1998-03-01 / 1. szám

Szemészet kasztott szarukorongból készült szemüveg viselését java­solja.13 О volt az első, aki a kezelésen kívül, a megelő­zésre is nagy hangsúlyt fektetett: felhívta a szülők fi­gyelmét a bölcső jó elhelyezésének fontosságára.815 Bar­tisch,20 a terjedőben lévő bőrből készült szemüveg fele­lőtlen alkalmazásától mindenkit óvott, a strabismus gyó­gyítására azonban elrendelte annak viselését. Caspar Stro­­mayer 1559-ben, kéziratában, a maszkok mellett mind a jobbra-, mind a balra nézető kötéseket lerajzolta, amelyek valószínűleg Blaskovics nézető kötésének3 alapját is képezték.13 Pedro di Castro középen lyukas pápaszemmel kezelte a strabismust.13 A XV-XVI. században nálunk is megjelentek a nép tu­datlanságára valamint naivságára alapozó és mindezeket ki­használó, főként a Balkánról jött vándor okulisták.2,20 Az 1500-as években, Manardo János idejében íródott „Kolozs­vári orvosi könyv”,20 kitér az amblyopia (akkoriban való­színűleg más jelentéssel bírt) tárgyalására és felsorolja az ellene ható szereket, orvosságokat: úm. mustármag, tyúk­szemfű, fehér üröm, ruta, veres káposzta. „Orvosi utasítás’’-а az alábbi volt: „Fejér nyárfának az minemű bimbói legelő­ször kicsíráznak, törd össze mézzel és azzal kenjed.”. Le Cat (1640-1718) ismeri fel elsőként a mai értelem­ben vett amblyopiát. Kancsalságnál az amblyopia kialaku­lásával magyarázza a kettőslátás hiányát.1516 A XVIII. században Charles St. Yves elsőként írta le a „takarás teszt” -et és az 1722-ben megjelent publikációjá­ban bemutatta annak helyes alkalmazását.6 Ennek köszön­hetően a Páré által javasolt álarcok népszerűsége csökkent. A domináns, funkciójában nem károsodott szem takarásá­nak szükségességét hirdette a kancsalító szem használatá­nak és a párhuzamos szemállás előmozdításának érdeké­ben.10 Az amblyopiát a kancsalságtól függetlenül kezelte: pácienseit apró betűs írások olvasására, bonyolult kézimun­ka, valamint naponta 15 percig tükör ellenőrzése mellett, szemtorna végzésére szólította fel.6 Az О nevéhez fűződik az amblyopia passzív és aktív kezelésének bevezetése.6 Tudományos igényű szemészet először Franciaországban alakult ki. Németország és Anglia csak később zárkózott fel a sorban.20 George Louis Leerere de Buff on (1707-1788), a francia felvilágosodás legtekintélyesebb természettudósa maga is kancsal volt.13,1516 A két szem látásélessége között kialaku­ló különbségben látta a kancsalság okát.19 Elsőként ismerte fel, hogy az amblyopia kezelésének két legfontosabb eleme a jó szem occlusiója81013'15 és a teljes korrekció. Felfedezte a penalizáció hatékonyságát, azáltal, hogy a jó szem elé convex lencsét helyezett, az amblyopiás elé pedig plan üveget. Azt is helyesen látta meg, hogy az amblyopia az anisometropiát követően másodlagosan alakul ki. Ettől kezdve a kancsalságnak nem mechanikus, hanem funkcio­nális okot tulajdonítottak.15 Az 1708-ban született angol Chevalier John Taylor (1703-1772) nagystílű sarlatán volt. Kétséget kizárva felis­merte azonban, hogy a kancsalság az izomegyensúly zava­ra következtében alakul ki, és az izmok vagy az idegek szétválasztásával meggyógyítható.20 1778-ban Erasmus Darwin (1731-1802), a híres Charles nagyapja a fixáció és fúzió gyakorlására műszert állított össze.6 Az amblyopia il­letve a kancsalság occlusiós kezelését, a Buffon által is elő­írt, együttes szemüveghasználattal egészítette ki,13 sőt az esotropok kezelésére egy nagy műorrot használt (1778), amivel a beteg a tükör előtt gyakorolhatta a bifixációt.7 1801-ben pedig azt tanácsolta, hogy a jó szem elzárását egy szálka körívére erősített gézdarabbal kell megoldani és a zárást napi pár óráig viselni kell. Ez volt az első relatív occlusiora tett javaslat. 1790-ben August Gottlieb Richter már ortoptikai gya­korlatokat végzett.13 A XVIII. században Magyarországon a meglehetősen kevés orvos a városokban praktizált, így a falvak népe lai­kus konkurenseiknek, a kuruzslóknak volt kiszolgáltatva. Ezen az állapoton a kor, de még a XIX. század doktorai is a köznép számára írott felvilágosító jellegű munkáikkal próbáltak változtatni. Az általuk ajánlott kezelési eljárások népi gyógymódok voltak. 1797-ben Plenk József Jakab „De morbis oculorum” című könyvében így definiálta az amb­lyopiát: „Amblyopia est visus debilitas sine admodum visi­bile oculi vitio.”20 Malatides Dániel Pozsonyban írta fel­jegyzéseit, ahol gyakorló szemorvosként 1820-1824 között dolgozott. Munkáját összefoglalva, a szemgyengeséget (amblyopia)2 is megemlítette, amelynek okai között a bőr­­kelevenyéket, sennyes, sós, tejvaras, mételyes bőrbetegsé­geket, a sok gondot, sírást, nehéz szülést, vénkori elgyen­gülést sorolta fel.2 A XIX. században a németek vették át a vezető szerepet, de a franciáknak és az angoloknak is sok kiváló szemésze működött ebben az időben. 1800 után a szemészet önálló szakmává vált és dinamikus fejlődésnek indult, aminek eredményeként jelentős felfedezésekkel gazdagodott.20 A kiváló fizikus Wheatstone 1833-ban sztereoszkópot szer­kesztett a binocularis látás vizsgálatára. 1839. október 6-án egy hét éves kisfiún a kancsalság megszüntetésére Johann Friedrich Dieffenbach (1792-1847) m. rectus internus myotomiát végzett,13 amelynek technikáját Georg Friedrich Louis Stromeyer ortopéd sebész írta le.6 Az általa végre­hajtott műtét volt az első élő emberben,18 melynek végét si­ker koronázta.6815 Bár a műtét iránti lelkesedés óriási volt, még mindig előnyt élveztek a századok alatt megszokott konzervatív terápiás módszerek. Dieffenbach a strabismus okát a külső szemizmok zavarában, szalag és izom-rendel­­lenességben látta.19 Karl Boehm (1811-1868), Dieffenbach egyik assziszten­seként továbbfejlesztette mestere elképzeléseit. Olyan cso­dálattal szemlélte az elért látásélesség-javulást az amblyop esetekben, hogy arra gondolt, a szemizomműtét önmagában képes a látásélesség helyreállítására.6 A tapasztalat azonban mégis azt mutatta, hogy a műtét önmagában nem, vagy csak igen ritkán képes az amblyopia csökkentésére.6 A be­avatkozás mellett konzervatív kezelési eljárások (szemgya­korlatok végzése) is szükségessé váltak.6 Nevéhez fűződik a részleges occlusió megkísérlése azáltal, hogy a hypermet­­ropiás kancsal betegeknek olyan szemüveg használatát írta elő, amelynek a domináns szem előtti üvege sötét kék, míg az amblyop szem elé kerülő színtelen volt.6 1850. december 6-a piros betűkkel íródott be a szemé­szet történetébe. Ezen a napon került ugyanis bevezetésre a Ludwig Ferdinand von Helmholtz (1821-1894) által felfe­dezett szemtükör.14 Ezáltal igazolódni látszott az a régóta érvényben levő feltételezés, miszerint a kancsalsági amb-Kozma Petra

Next

/
Thumbnails
Contents