Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)

1998-12-01 / 4. szám

54

Szemészet

hetőségek kimerülnek vagy elégtelennek bizonyulnak, cornealis oedema alakul ki és az átlátszóság elvész.26,40,'4,16,u

Az endothelsejt-funkció vizsgálatára szolgáló módszerek

Az endothelium vizsgálatára szolgáló in vivo módszerek:

1. A réslámpás vizsgálat az endothelsejtek funkcióját befolyásoló durvább eltérések (felszíni egyenetlenségek, folytonossági hiányok, depozitumok) kimutatására, és annak megítélésére alkalmas, hogy a stroma átlátszósága, azaz az endothelium integritása és pumpafunkciója megtartott-e.

2. A specular, ill. a konfokális mikroszkópiával az endothelsejtek sűrűségét, valamint a sejtek területének és alakjának változásait lehet meghatározni.

3. a pachymetria segítségével a cornea vastagsága mérhető, mely a cornea duzzadásának, valamint a pumpafunkció csökkenésének jelzője lehet.

4. A fluorofotometria segítségével az endothelium barrierfunkciójának csökkenésére következtethetünk.32,47,19,7

Cornea-bankokban a beültetésre váró corneák alkalmasságának vizsgálatára in vitro endothelsejt-sűrűség és endothelmorfológiai vizsgálatok is folynak. Az alkalmazott módszerek: fáziskontraszt-mikroszkópia, ill. inverz mikroszkóppal natív, vagy festett corneákon végzett morfológiai vizsgálatok. Tripán-kékkel az élő cornea elpusztult endothelsejtjei mutathatók ki és számolhatók meg (3. ábra). Alizarin-vörös festéssel a sejtmagok és a sejtközötti állomány is láthatóvá tehető. Ez az eljárás azonban károsítja a sejteket, ezért a festést követően a corneákat beültetni már nem lehet (2. ábra).37,38,12

Az extracapsularis cataractaextractio, a phacoemulsificatio és a műlencse-implantatio által kiváltott endothelkárosodások

Minden műtét, amely a szemgolyó megnyitásával és az elülső csarnokban történő manipulációval jár, károsítja a

cornea belső felszínét borító endothelsejt-réteget. A károsodás mértéke - a műtéti trauma mellett - függ az endothelium állapotától, a műtét idején jelen lévő endothelsejtszámtól, és az ezzel összefüggő endothelsejtpolimorfizmus mértékétől is. A műtét okozta endothelsejtpusztulást befolyásoló tényezőket három csoportba lehet sorolni:

1. a műtét előtti időszakban kialakuló eltérések, melyeket az életkor, korábbi sérülések, műtétek, betegségek (pl. endothelialis dystrophia, keratouveitis utáni állapot stb.) alakíthatnak ki;

2. a műtét során elszenvedett károsodások, melyeket az endotheliumnak a műszerekkel, a műlencsével, az öblítő folyadékkal és a viszkoelasztikus anyaggal való érintkezése okoz; és

3. a posztoperatív időszak történései, melyek közül a posztoperatív gyulladás, a szemnyomás-emelkedés, a cornea belső felszíne és az üvegtest vagy a műlencse közötti időleges vagy tartós érintkezés a legfontosabb.52,5,51

Ha az endothelkárosodás olyan mértékű, hogy azt a sejtek megnyúlása már nem tudja kompenzálni, akkor pseudophakiás bullosus keratopathia alakul ki. A műtéti trauma egy folyamatos, korral előrehaladó, csökkenési folyamatban jelent egy hirtelen változást. Mivel az endothelsejtszám lehet hogy később éri el a kritikus értéket, ezért a keratopathia a komplikált műtét után sokszor csak később, néhány hónap vagy év elteltével jelentkezik. A bullosus keratopathia a műlencse-beültetések ritka, kevesebb mint 0,5%-ban bekövetkező komplikációja. Az implantációk nagy száma miatt az esetek abszolút száma mégis olyan magas, hogy a keratoplasztikára kerülő esetek között a pseudophakiás keratopathia - a korábban vezető keratoconust megelőzve - az első helyre került. Érdekes megfigyelés, hogy a keratopathia felléptének idejében az elülső- és hátsócsarnoklencse-beültetések között szignifikáns különbség mutatkozik. A PCL implantációk után hamarabb, az ACL implantációk után később jelentkezik a comea dekompenzációja. Ez azzal magyarázható, hogy míg az előbbi esetben a műtét alatti, addig az utóbbiban a posz-