Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-12-01 / 4. szám
Szemészet Supplementum ■■ 135. évfolyam (1998) 20 A Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Hatvani István egyetemi tanár) közleménye Műlencse-beültetés és sebzárás phacoemusiflcatio után Vogt Gábor Összefoglalás: A szerző ismerteti az implantáció történetét az elsőpoli(metil-metakrilát) műlencse beültetésétől az új hajlékony lencsékig. Áttekinti a phacoemulsificatio után leggyakrabban alkalmazott implantátumokat, a műlencsebeültetés módszereit és az optimális műlencse kiválasztásának szempontjait, az elérhető lencsetípusok figyelembevételével. Részletezi a sebkészítést, a sebzárást, valamint a jelentős posztoperatív astigma kivédésének lehetőségeit. A közlemény — amely részben Keszthelyen az SHIOL 1998. márciusi kongresszusán hangzott el - a phacoemulsificatio után végzett implantáció és sebzárás legfontosabb szempontjait elemzi. Kulcsszavak: phacoemulsificatio, műlencse-implantáció, sebzárás Ötven év telt el azóta, hogy Ridley 1949. november 29- én Londonban a St. Thomas Kórházban az első műlencsét beültette. Az elszürkült szemlencse pótlása műanyag lencsével forradalmasította a szürkehályog-sebészetet. Több évtizednek kellett azonban eltelnie ahhoz, hogy a műlencse-beültetéssel végzett cataracta műtét biztonságos, rutineljárássá válhasson, és az aphakiás korrekció hátrányai többé ne korlátozzák az operált betegek mindennapi tevékenységét. A napjainkig legszélesebb körben elterjedt műlencse-alapanyag - a poli(metil-metakrilát) (PMMA) - felhasználásának ötletét az a véletlen megfigyelés adta, hogy egy vadászpilóta védőszemüvegéből letört plexidarab intraocularisan nem okozott komplikációt. Ridley nagyméretű PMMA-implantátumait extracapsularis műtét során ültette az iris síkja mögé, de a gyakran fellépő szövődmények miatt (dislocatio, uveitis, glaucoma, ablatio retinae, comea-decompensatio) később felhagyott a hátsócsarnoklencsék behelyezésével.15 Strampelli az elülső csarnokba implantált merev haptikájú műlencséket,17 Binkhorst az iris klip lencsék alkalmazásával ért el jó eredményeket intracapsularis hályogkivonás után.1 A hetvenes évek végén Pearce nevéhez fűződött a hátsócsarnok-lencsék újrafelfedezése,13 és az „in the bag” implantáció bevezetése. A műlencse-beültetés kezdeti szakaszát az útkeresés jellemezte: különbözött a cataracta-extractio módja (intra-, ill. extracapsularis), sok operatőr ellenezte a műlencseimplantációt, az implantőrök különböző műlencsetípusok beültetésével kísérleteztek, és vitatott volt az is, hogy hova kerüljön az implantátum. A merev PMMA azonban kitűnő műlencse-alapanyagnak bizonyult egészen addig, amíg a hályog eltávolításhoz szükséges seb nagyobb volt a beültetendő műlencse optikai átmérőjénél. A phacoemulsificatio4 térhódításával a helyzet alapvetően megváltozott, felmerült az igény egy olyan puha alapanyagú, félbehajtható lencse kifejlesztésére, amelynek implantációja megőrzi a kis seben keresztül végzett szürkehályog-műtét előnyeit. A lágy alapanyagú hátsócsarok-implantátum ötletét a 70-es években vetette fel Epstein. Hidrogél alapanyagokkal a 70-es évek végén kezdte el alapkutatásait Blumenthal, majd az első humán lágylencse-implantációt Barrett végezte hidrogél lencsével, ill. Mazzocco szilikonlencsével.9 A műlencse-implantáció robbanásszerű elterjedését jól jelzik a következő adatok: 1972-ben kb. ezer, 1982-ben kb. 1 millió, míg 1992-ben több mint 3 millió lencsét implantáltak a világon. Habár a különböző lágy lencsék implantációjára az utóbbi időben egyre nagyobb arányban került sor, a klasszikus PMMA jelenleg is a legelterjedtebb műlencsealapanyag még a fejlett országokban (USA, Németország, Japán) is. A különböző alapanyagú lencsék felhasználásában tapasztalható változások ismerete értékes tanulságokkal szolgálhat, ha az elmúlt tíz év adatait összehasonlítjuk. Kitűnő lehetőséget kínálnak erre az ASCRS (American Society of Cataract and Refractive Surgery) tagjai körében végzett felmérések.6 Az elemzésekből kiderül, hogy tíz éve a PMMA lencsék a piac kb. 95%-át uralták, a szilikonlencsék felhasználása 1991-től fokozatosan és egyenletesen nőtt és 1996-ra 17%-ot ért el. Az akrillencsék 1994-ig 1-2% részesedéssel szerepeltek, majd két év alatt 20%-ra ugrott fel implantációjuk aránya, ami már meghaladta a szilikonlencsék felhasználását is. Ez a kiugrás okozta a PMMA lencsék számának utóbbi időben észlelt relatív csökkenését, de 1996-ban még így is 61%-ban kerültek beültetésre. A hidrogél lencsék alkalmazásának aránya viszont nem növekedett, változatlanul 1-2% körül mozgott ebben az időszakban. Hazánkban a műlencse-beültetés bevezetésében többek között Galli és Vörösmarthy játszottak úttörő szerepet.219 A phacoemulsificatio elterjedése napjainkban van folyamatban.1618 A phacoemulsificatio egyik kulcskérdése a műlencse-beültetés. A hagyományos merev PMMA lencsék implantációjához jelentős sebnagyobbításra van szükség, ami hátrányosan befolyásolja a sebgyógyulást, növeli a posztoperatív astigmiát és varrat behelyezését teszi szükségessé. A hazai műlencse kínálat ma már lehetővé teszi, hogy a phacoemulsificatiót végző operatőr az ideális implantátumot választhassa ki. Számos tényező határozza meg azt, hogy adott helyzetben mi az ideális műlencse. Ide tartoznak az operált szem kísérő betegségei, vagy egyéb, a szem állapotára vonatkozó adatok, az operatőr phacoemulsificatióval, ill. különböző lencsetípusok implantációjával szerzett tapasztalatai és sajnos a döntésben igen fontos szerep jut az anyagiaknak is.
