Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-12-01 / 4. szám
135. évfolyam (1998) 269 csarnok-punktátum vagy az üvegtesti biopszia citológiai vizsgálata bizonyos határok között elősegíti a betegség felismerését, a diagnózis korai megállapításához azonban a klinikai kép alapján fel kell vetni a kórkép lehetőségét. A szerzők az Okayama Egyetem Szemészeti Klinikájának 16 éves anyagából 10 olyan beteg dokumentációját tekintették át, akiket a szem és a központi idegrendszer lymphomája miatt kezeltek. A tanulmány célja az volt, hogy a betegség kezdeti szemészeti megjelenési formáit leírva a jövőben vezérfonalat nyújtsanak a betegség mihamarabbi felismeréséhez. A vizsgált 6 nő és 4 férfi átlagéletkora 56,2 év, legfiatalabb közülük 40, a legidősebb 70 éves volt. A 10 beteg közül 3 korábbi eset diagnózisát a típusos szemfenéki kép és a sugárkezelés jótékony hatása alapján állapították meg, a többieknél a diagnózis a hisztopatológiai leleten alapult. A citológiai vizsgálathoz anyagot 4 betegnél vitrectomia, 1-1 betegnél csamokpunkció, illetve agybiopszia útján nyertek. Egy beteg esetében a diagnózis a boncolás során derült ki. A 4 vitrectomia közül 3 betegnél előzetes agyi biopszia is történt. Bár a 10 beteg közül időközben 7 már meghalt, csak 2 betegről állt rendelkezésre részletes kórszövettani lelet. A kórszövettani vizsgálatok a központi idegrendszeren és szemen kívül szervi megjelenés nélkül is kimutattak más szervekben tumorsejteket, így többek között a tüdőben, mellékvesékben, májban, hasi nyirokcsomókban. A szem elváltozásai közül kiemelendő, hogy lymphomasejteket csak a Bruch-membrán és a pigmentepithelium között a chorioideában találtak, egyéb szövetekben - beleértve a retinát is - nem. Az agyban a tumorsejtek paravascularisan helyezkedtek el. A betegség klinikai képe alapján a szerzők a szem elváltozásait 2 csoportba sorolták: az első csoportra jellemző üvegtesti borússágot 3 betegnél észlelték mint első szemészeti elváltozást, a másik csoportban az első szemészeti eltérés tiszta törőközegek mellett a pigmentepithelium alatt elhelyezkedő sárgásfehér infiltrátum volt. Két betegnél mind az üvegtesti, mind a subretinalis infiltráció együtt jelentkezett. Fontos megjegyezni, hogy 7 beteg esetében a lymphoma első jeleként észlelték a pigmentepithelium alatt elhelyezkedő sárgásfehér infiltrátumot. A további 3 betegnél a szemelváltozás az agytumor miatt megkezdett kemoterápiát követően alakult ki. Ezeknél a betegeknél a szem elváltozása eltért az előző csoportétól: a jellegzetes elváltozás az üvegtesti borússág volt. A hátsó szegmentum elváltozásaihoz esetenként látásromlás és az elülső szegmentum elváltozásai is társultak - praecipitatumok a cornea hátlapján, sejtek az elülső csarnokban, hátsó synechiák, hátsó kérgi lencsehomályok, szekunder glaucoma. A szerzők részletesen tárgyalják az üvegtesti borússág, a pigmentepithelium alatt elhelyezkedő infiltrátumok kialakulásának lehetséges patomechanizmusát. Véleményük szerint a klinikai kép alapján elkülöníthető két kórforma semmilyen értelemben nem jelent különböző betegséget. A megkülönböztetés csak arra utal, hogy a lymphomasejtek a szem szöveteit különböző módon infiltrálhatják. Kommentár: A közlemény tanulsága, hogy szteroidkezelésre nem reagáló üvegtesti borússág, pigmentepithel alatti sárgásfehér infiltrátum előfordulásakor viszonylag fiatalabb korban is, és egyéb tünetek hiánya mellett is gondolnunk kell a szem és a központi idegrendszer lymphomájára. A közölt esetek nagyobb részében a szem elváltozása volt a betegség első tünete, így a kórképet legkorábban a klinikai kép alapján a szemész fedezheti fel. Gyanú esetén a beteget agyi manifesztáció irányában ki kell vizsgáltatnunk, és indokolt esetben negatív koponyaűri lelet ellenére is el kell végeznünk a csarnokpunktátum vagy az üvegtesti biopszia citológiai vizsgálatát. Dr. Milibák Tibor, Budapest Acanthamoeba-keratitis JÁRVÁNY - HÓI. TARTUNK MOST? The epidemic of Acanthamoeba keratitis: Where do we stand? Schaumberg D. A., Snow K. K., Dana M. R. Dept. Epidemilogy, Harvard School of Public Healsh, Boston, Massachusetts, USA Cornea 77, 3-10,(1998). A cikk az 1973 óta megjelent közlemények alapján áttekintést nyújt az Acanthamoeba-keratitis járványról, ismerteti a rizikófaktorokat, a megelőzés eszközeit, a rendelkezésre álló diagnosztikus eszközöket és a terápiás lehetőségeket. Az első bizonyítottan Acanthamoeba okozta keratitisről 1974-ben jelent meg közlemény. Az ezt követő 10 évben - amikor még a lágy kontaktlencse viselése nem volt olyan széleskörűen elterjedt, mint most - rendkívül ritka maradt a fertőzés. 1984 után azonban az esetek drámai módon megszaporodtak. 1985-ig nyilvánvalóvá vált a betegség megjelenésének szoros kapcsolata a lágy kontaktlencse viselésével. Kiderült, hogy gyakoribb az előfordulása férfiak között, hogy a fertőzés hátterében a kontaktlencse víz általi fertőzöttsége áll, és hogy azok a lágy kontaktlencse-viselők érintettek elsősorban, akik kontaktlencsével a szemükön úsznak, ritkán fertőtlenítik a lencséjüket, és a kontaktlencse ápolásához desztillált vízből és sótablettából otthon készített fiziológiás sóoldatot használnak. Az American Journal of Ophthalmology szerkesztőségi cikke már 1986-ban felhívta a szemorvosok figyelmét az Acanthamoeba-keratitis lehetőségére és sürgették a kontaklencse-viselők tájékoztatását a higiénés szabályok betartásáról. Mindezek ellenére tovább növekedett a fertőzések száma és ezt a tendenciát az eldobható kontaktlencsék bevezetése, az újabb fertőtlenítő rendszerek kifejlesztése a 90-es évek elejétől sem tudta egyértelműen visszafordítani. Becslések szerint a betegség 1985-87 közötti incidenciája az USA-ban 1,65-2,01/millió kontaktlencse-viselő volt. A betegség klinikai megjelenéséről is szaporodtak az ismereteink. A szubjektív tünetek az enyhe idegentest-érzéstől a komoly fájdalomig terjednek. Jellemző tünetek: kezdetben perilimbalis conjunctiva-belövelltség, chemosis, a corneahám egyenetlensége, dendritiform hámelváltozások, Folyóirat-referátumok
