Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-12-01 / 4. szám
268 Szemészet ben, aki az eredményeit azzal magyarázta, hogy a magas intralenticularis sorbitol- és fruktóz-tartalom valószínűleg gátolja vagy csökkenti a lencse epithelsejtjeinek proliferációs képességét. Kommentár: A szerzők a hátulsó lencsetok opálosságát a következő beosztás szerint osztályozták: a) jelzett, b) enyhe, c) közepes és kifejezett, melyeket tágított pupilla mellett RL-val vizsgálva állapítottak meg. A fenti kategóriák meglehetősen szubjektivek és nem összehasonlíthatók. Ma már ismeretes speciális fototechnika [J Cataract Refract Surg Volume 23, 1515-1520 (1997)], mellyel objektív módon meghatározható, követhető és összehasonlítható a lencse hátulsó tokjának opálossága. Mint azt a cikk írói is említik, egyéb szereket is ismerünk, amelyek állatkísérletekben gátolják a lencse epithelsejtjeinek mitózisát. Ilyenek: colchicin, daunomycin, 5-fluorouracil, methotrexat és a mitomycin C. Köztudott, hogy a modern extracapsularis hályogműtét leggyakoribb késői posztoperatív szövődménye a hátulsó tok opálossága, előfordulási arányát egyes szerzők 25-50% közé teszik 5 évvel a műtét után. A mitomycin az egyik lehetséges megoldást jelentheti nemcsak glaucomás betegeken. A szerzők is hangsúlyozzák azonban, hogy további tanulmányok szükségesek. Dr. Bánsz Mária, Budapest Episcleralis és kombinált EPISCLERALIS—INTRASCLERALIS MITOMYCIN C ALKALMAZÁS A TRABECULECTOMIA SORÁN Episcleral versus combined episcleral and intrascleral application of mitomycin C in trabeculectomy. Vass C., Menapace R., St renn К., Rainer G. Bécsi Egyetem Szemészeti Klinikája Ophthalmic Surg Lasers 29, 714-721, (1998). * 21 A szerzők anyaguk retrospektív elemzésével összehasonlították, hogy az intakt episclera intraoperativ mitomycin C kezelésével, valamint a scleralebeny alatt és fölött egyidejűleg alkalmazott mitomycin C kezeléssel kiegészített trabeculectomiák sikeressége és szövődményei különböztek-e a posztoperatív időszak során. A kérdésfelvetés alapját egy, a szerzők által idézett amerikai közlemény képezte, melyben nagy beteganyagon az intrascleralis és az episcleralis mitomycin C alkalmazás eredményét és kimenetelét azonosnak találták trabeculectomia kapcsán. A jelen munkában 29 beteg 38 szemének adatai szerepelnek. A mitomycin C-t 0,2 mg/ml koncentrációban, törlőbe felszívva 5 percen át alkalmazták standard trabeculectomia során; 21 szemen episcleralisan és 17 szemen egyszerre a scleralebeny alatt és felett (szendvics csoport). Az átlag követési idő az episcleralis csoportban 19 hónap, a szendvics csoportban 24 hónap volt. A posztoperatív ellenőrzések az 1-2. héten, az 1. és a 2. hónap után, valamint a 4-6., 7-12., 13-18. és 19-24. hónap között történtek. Az átlagos kiindulási szemnyomás mindkét csoportban 26 Hgmm volt, az átlagos posztoperatív érték az episcleralis csoportban 12,9 Hgmm, a szendvics csoportban 15,4 Hgmm volt. A szemnyomásban statisztikailag szignifikáns különbség csupán a 2. posztoperatív héten mutatkozott, azonban klinikailag ez sem volt jelentős (a szignifikancia is igen gyenge volt). A szövődmények (hypotonia, sekély csarnok, chorioidealeválás, hyphaema, csarnokvíz-szivárgás, fibrines reakció, perzisztáló hypotonia és hypotoniás maculopathia) gyakorisága sem tért el a két csoport között statisztikailag szignifikáns módon. A szerzők mindebből azt a következtetést vonták le, hogy a scleraágy alatti mitomycin C alkalmazás nem jár előnnyel és ezért mellőzendő. Kommentár: A közlemény számunkra azért érdekes, mert a hazaival lényegében egyező, osztrák népességen mutatta ki, hogy a scleralebeny alatti (intrascleralis) mitomycin C alkalmazás mellőzhető. Ez egybecseng saját jelenlegi gyakorlatunkkal, valamint a jóval nagyobb, ám más populációhoz tartozó beteganyagot feldolgozó észak-amerikai adatokkal. A probléma lényege ugyanis az, hogy intrascleralis alkalmazás esetén a mikroperforációk és a vékonyabbá tett szemburok következtében nagyobb a kockázata annak, hogy a mitomycin C a szembe jusson és a sugárhámra toxikus hatást fejtsen ki. Dr. Holló Gábor, Budapest Kezdeti szemészeti tünetek a szem és a központi IDEGRENDSZER LYMPHOMÁJÁBAN. KÉT KLINIKAI MEGJELENÉSI EORMA Two types of initial ocular manifestations in intraocular-central nervous system lymphoma Matsuo T, Yamaoka A., Shigara F, Matsuo N. Okayama Egyetem, Szemészeti Klinika, Okayama, Japán Retina 18, 301-307 (1998). A szem és a központi idegrendszer lymphomája a non- Hodgkin-lymphomák közé sorolható malignus megbetegedés, jellegzetessége, hogy elsődlegesen az agyat és/vagy a szemet támadja meg. A betegség számos más elnevezése ismert: reticulumsejt-sarcoma, primer központi idegrendszeri lymphoma, a szem primer lymphomája. A szem és a központi idegrendszer lymphomája előrehaladott stádiumban igen ritkán más szervekben is manifesztálódhat, de a kórképet el kell különíteni a lymphomák olyan formáitól, ahol a szervezet egészét megtámadó tumornak szemészeti tünete is van. A lymphoma általában В-sejtes, a citológiai kép alapján nagyobbrészt nagy sejtes forma. Tekintettel arra, hogy a kórkép megjelenése uveitisre emlékeztet, a szem elváltozásai alapján a diagnózis megállapítása meglehetősen nehéz feladat. Az idejekorán megkezdett sugárkezelés és kemoterápia kulcsfontosságú a beteg látásának és életminőségének megőrzésében. A Folyóirat-referátumok
