Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-03-01 / 1. szám
135. évfolyam (1998) 2. táblázat. Egyszerű szubtrakcióval számított posztoperatív astigmia változások átlaga és szórása dioptriában a műtét után különböző időpontokban I. napon /. héten 6. héten 6. hónapban A-csoport 1,11±1,32 0,86±0,92 0,59±0,80 0,60±0,96 B-csoport 0,70±0,61 0,45±0,84 0,27±0,43 0,29±0,27 C-csoport 0,54±0,72 0,42±0,76 0,23+0,57 0,15+0,53 D-csoport 0,40±0,82 0,28±0,83 0,14±0,39 0,11±0,28 Szubtrakcióval számítva a műtéttel okozott legnagyobb átlagos astigmia (1,11 D) az első napon az А-csoportban lépett fel és a szórás is itt volt a legtöbb (±1,32). esetben kötőhártyával fedtük, amit bipoláris diathermiával rögzítettünk. A műtét végén steril fedőkötés került a szemre. A műtét előtt, valamint a műtét után négy különböző időpontban - az első napon, az első héten, a hatodik héten, illetve hatodik hónapban - mért centrális corneagörbület-értékeket elemeztük. Az adatok feldolgozása kétféle módszer szerint történt. Egyrészt szubtrakciót végeztünk, melynek során a preoperatív astigmiát egyszerűen számszerűleg hasonlítottuk össze a műtét után négy különböző időpontban meghatározott astigmiaértékkel. A számításokban nem használtunk negatív értékeket, ha a preoperatív astigmia a műtét után csökkent. A dioptriában kifejezett adatok elemzésekor - a szubtrakció során - figyelmen kívül hagytuk azt a tényt, hogy az astigmia tengelyében is bekövetkezhettek és be is következtek változások. A másik módszer - a vektoranalízis - éppen ennek a hibának a kiküszöbölését szolgálta: ilyenkor nemcsak az astigmiaváltozások dioptriaértékét, hanem az astigmia tengelyének megváltozását is figyelembe vettük, ami lehetővé tette, hogy a műtét által okozott astigmiaváltozás tényleges értékét kiszámíthassuk. A számításokat Retzlajf2 módszere szerint végeztük. Eredmények A posztoperatív első napon 8 esetben automata keratométerrel nem tudtuk meghatározni az astigmiát, ezért ezeket a vizsgálatokat Javal-Schiötz-féle oftalmométerrel végeztük el. A preoperatív, valamint a műtét után különböző időpontokban mért astigmiaértékek átlagát és a szórását az 1. táblázatban tüntettük fel. Az egyszerű szubtracióval számított posztoperatív astigmiaváltozások a 2. táblázatban, a vektoranalízissel számított értékek a 3. táblázatban szerepelnek. Az А-csoportban szignifikánsan (P>0,05) nagyobb posztoperatív astigmiaértékeket észleltünk, mint a többi csoportban. A B-, a C- és a D-csoport eredményei között nem találtunk szignifikáns különbséget. A legnagyobb astigmiaváltozások az első posztoperatív napon az A- csoportban léptek fel és itt az astigmia direkt irányba változott. A В-csoportban az előzőnél kisebb mértékű astigmiaváltozást tapasztaltunk, a tengely állása az A-csoportéhoz hasonlóan alakult. A C- és a D-csoportban a műtéttel okozott astigmia kisebbnek bizonyult, és inverz irányba változott. A posztoperatív első, majd hatodik hétre az astigmiaértékek valamennyi csoportban mérséklődtek. A 6. hónapra a varrattal zárt А-csoportban az astigmia számottevően módosult: a korai peridóusban észlelt direkt irányú astigmiaváltozás inverz irányba fordult. A szintén varrattal zárt В-csoportban ez a változás kevésbé volt kifejezett. A C- és a D-csoportban a korai posztoperatív szakban észlelt kisfokú inverz irányú változás maradt jellemző a hatodik hétre, ill. a hatodik hónapra is. Megbeszélés Szürkehályog-műtét után a cornea görbülete többé-kevésbé megváltozik. A felül készített corneoscleralis seb megfelelő zárása a korai posztoperatív szakban a varratok húzó hatása miatt általában direkt astigmiát eredményez, ami a későbbiekben spontán, vagy szelektív varratátvágást követően fokozatosan mérséklődik és ideális esetben a cornea alakja az eredeti szabályos görbületnek megfelelően stabilizálódik.4 Gyakran előfordul azonban, hogy a direkt astigmiából végül is inverz astigmia alakul ki.24 Napjainkban a betegek egyre jobb preoperatív visusértékekkel kerülnek műtétre, hiszen egyrészt a modern műtéti technikák (fakoemulzifikázió) alkalmazásakor az érett hályog kifejezett hátrányt jelent, másrészt a szürkehályog kialakulásának időpontja a fiatalabb, aktív életkorba tolódott,7 amihez bizonyos foglalkozások esetében fokozott látásigény is társul (pl. számítógép használat). A jobb preoperatív visus következtében a betegek már közvetlenül a műtét után cilinderes korrekció nélküli jó látást remélnek, és a munkájuk végzéséhez szükséges végleges szemüvegüket is minél hamarabb szeretnék megkapni. A teljes rehabilitációt jelentő közeli és ha szükséges távoli korrekció felírásával a corneagörbület stabilizálódásáig célszerű várni, de szemüveget már rövid idővel a műtét után is kaphat a beteg, ha a posztoperatív astigmiaváltozások kis mértékűek, illetve jól tervezhetőek. A szürkehályog műtéti technikájának fejlődésében korábban jelentős lépés volt az intracapsularis cataracta extractióról a kisebb seben keresztül végzett extracapsularis cataracta extractióra és hátsócsamok műlencse beültetésre való áttérés. Bebizonyosodott, hogy a kisebb seben át végzett extracapsularis műtét biztonságosabb és a posztoperatív visusértékek is kedvezőbbek.8 A műtéti technika további fejlődésének következtében a szürkehályog eltávolításához szükséges sebzés még kisebbé vált, mert napjainkban egyre több operatőr használ rutinszerűen fakoemulzifikátort.111'27 Fakoemulzifikáció után az egyes szerzők szerint a korai posztoperatív szakban mind az astigmia, mind a visusered-3. táblázat. Vektoranalízissel számított posztoperatív astigmiaváltozások átlaga és szórása dioptriában a műtét után különböző időpontokban 1. napon 1. héten 6. héten 6. hónapban A-csoport 1,42± 1,36 1,04±1,02 0,96±0,73 1,35±0,78 B-csoport 0,75±0,59 0,73±0,79 0,16±0,43 0,28±0,26 C-csoport 0,80+0,73 0,74+0,67 0,51 ±0,48 0,45±0,48 D-csoport 0,85±0,42 0,31 ±0,24 0,49±0,28 0,29±0,31 A vektoranalízissel számított átlagos okozott astigmia az A-csoportban a posztoperatív 1. napon volt a legnagyobb (1,42±1,36), a későbbi időpontokban ez az érték csökkent, de még mindig szignifikánsan nagyobb, mint a többi csoportban. A SZARUHÁRTYA-GÖRBÜLET VÁLTOZÁSA
