Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)
1998-06-01 / 2. szám
Szemészet pen fejezte ki magát egyik erdélyi betegünk: “lezáródik a pillám, a szemre ráesik a héj.” Ide kívánkozik még a Bolyai Farkas egyik írásában található kifejezés, a „vergődő szemhéj”, ami alatt annak idején feltehetően ugyancsak blepharospasmust értettek. Mindig feltettük a betegeknek azt a kérdést, hogy emlékezetük szerint mi jelentkezett előbb, a szemszáradás vagy az erős pislogás (görcs, lezáródás stb). Sajnos határozott választ szinte sohasem kaptunk. Nem tudjuk tehát az anamnesztikus adatok alapján eldönteni az elsődlegesség izgalmas kérdését. Valószínű, hogy a sicca syndroma hozzájárul a blepharospasmus kifejlődéséhez, romlásához. A kezeléseket általában ambulanter végeztük. Kivételt képez az első kezelés, amikor a 4 beteget 2 napra osztályra vettük fel. Szoros megfigyelés alatt akartuk ugyanis tartani őket és a tünetek alakulását. így meg tudtuk azt állapítani, hogy már 4-5 órával a toxin beadása után jelentkezett az eredmény. Három beteg blepharospasmusa teljesen megszűnt, a negyedik, legsúlyosabb esetben is csökkent. Ezekben az esetekben a toxint kissé aluldozíroztuk, szemhéjanként 2-2 beszúrási ponton 14-16 E-t adtunk. Két betegnél mégis enyhe túleredmény jelentkezett. Szemeik tágra nyíltak. Az egyik beteg ezt boldogan úgy jellemezte, hogy „kikerekedett a szemem”. Ennek a betegnek kb. 2 hétig tudatosan és erősen kellett pislognia. A másik betegnél kifejezett felső szemhéj retractio keletkezett, a limbus felett 1-2 mm-nyi sclera-csík kilátszott. Nehezen pislogott, száradt az egyébként is siccás szeme, se varrni, se olvasni nem tudott. A panaszai 2 hét alatt szűntek meg, a szemhéj pedig 3 hét alatt süllyedt vissza a normális magasságra. A további kezelések zömmel ambulanter történtek. A betegek a két oldalra összesen általában 20 E-t kaptak. 25-30 E-et adtunk, ha a beteg állapota ezt megkívánta. A beteg izommozgásait mindig pár percig figyeljük és az izommozgásoknak megfelelően döntünk a beszúrási helyekről. Szemhéjanként 2-2 beszúrási pontot mindig alkalmazunk, majd szükség esetén a szemöldökív fölé, a halántékra vagy az orrgyök területére is. Egy betegünk állcsúcsa is mindig remegett, amikor a szem záródott, ezért oda is adtunk a toxinból. Három esetünkben a blepharospasmus az egyik oldalon előbb jelentkezett, a továbbiakban is ezen az oldalon voltak súlyosabbak az izomgörcsök. Ilyen esetekben a súlyosabb oldalra nagyobb mennyiségű toxint adunk. A toxin minden beteg esetében és minden kezelés alkalmával hatásos volt. Az első 2-3 alkalommal a betegek 4 héttől 3,5 hónapig tartó panaszmentességről vagy csökkent panaszokról számoltak be. Az irodalomból ismert, és ezt tapasztaltuk mi is, hogy minél többször történik a kezelés, annál jobban megnyúlhat a panaszmentes időszak. Több esetünkben, ahol az első két injekciózás után a hatás 2-3 hónapig tartott, a 3—4. alkalmazást már 4-5 hónapos panaszmentes stádium követett. Különösen jól reagált a többszöri kezelésre 2 nőbetegünk, akik az első injekció után csak 1 hónapig voltak teljesen panaszmentesek, a 2., illetve 5. alkalmazás után azonban már 9, illetve 8 hónapra nőtt a hatásosság ideje. Érdekes, hogy ez utóbbi betegünk a 3. injekciót hatástalannak tartotta. Ez a nőbeteg 1 hónapos teljes panaszmentesség után lázas, influenzás lett. A láz jelentkezésekor visszatért a blepharospasmusa, de ahogy a betegség megszűnt, csökkentek a szempanaszok is. A toxinhatás időtartama tehát változó lehet és valószínűleg nemcsak a toxin mennyiségétől függ. Más, számunkra ismeretlen faktorok is befolyásolhatják. Meg kell említenünk, hogy amíg nem volt toxinunk, addig a betegeket operáltuk. Két esetünkben több szemöldökemelő és szemhéjemelő műtétet is végeztünk. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a műtéti beavatkozásokra a toxin-kezelés mellett is szükség lehet. Egy kezelt esetünkben a blepharospasmus súlyos szemöldök-ptosist, két esetben pedig a m. levator aponeurosis desinsertiót okozott. Mindhárom esetben el kellett végezni a megfelelő műtétet a toxin-kezelés mellett. További 2 esetben pedig tervezzük a reinsertiót. A mellékhatások enyhék és átmenetiek voltak. Egyszer nagyobb, 7 alkalommal kisebb szemhéjhaematoma jelentkezett. Egy betegen észleltünk pár napig tartó enyhe ptosist, egy betegnek volt 2 hétig enyhe kettős látása. Ez utóbbi két komplikáció oka az, hogy a toxin más izmokba is bediffundál és ezek funkcióját is átmenetileg károsítja. A használati utasítás szerint a 100 E-et tartalmazó Botox tetszés szerint 1-8 ml konyhasó-oldattal hígítható. Ajánlatos inkább közepes mennyiségű (4-5 ml) hígítófolyadékot alkalmazni. A túl sok hígítófolyadék nagyobb területen feszíti szét a szöveteket és így könnyebben diffundálhat nem kívánt helyre is és okoz melléktüneteket. A túl kevés higítófolyadék viszont lehetetlenné teszi a pontos dozírozást. A már említett 2 túleredmény nem tekinthető igazán mellékhatásnak. Ezekben az esetekben olyan eredményes volt a kezelés, hogy átmenetileg az antagonista izmok funkciója fokozottan érvényesült. Egy férfibetegünk mindkét szemén nagyfokú myopiás volt, ugyanakkor mindkét lencséje majdnem teljesen elszürkült. A blepharospasmusa igen erős, görcsös, szinte állandóan fennálló szemhéj záródásban jelentkezett. О a tervezett műtét (ECCE+PCL) előtt 10 nappal részesült toxinkezelésben. Ezzel nyugodt, komplikációmentes posztoperatív időszakot tudtunk biztosítani. A második szem műtétjét 2 hónappal a toxin-injekció után végeztük, amikor még mindig viszonylag jó állapotban volt. Egyetlen betegünk volt elégedetlen a kezeléssel. О az első alkalommal kezeltek egyike volt és az, aki súlyos neurosisa miatt részesült előzőleg intézeti ápolásban. A 2 hetes ellenőrző vizsgálaton megjelent, teljesen rendben lévőnek találtuk, a blepharospasmusa megszűnt. „Nekem az injekció nem vált be. Nem múlt el az epepanaszom, két és fél hónapig sem mosolyogni, sem nevetni nem tudtam. A nevetés helyett a sírás jött rám” - írta a következő behívó levelünkre, és nem jött kezelésre. Egy év múlva írta a következő levelet, amelyben megkért, hogy a következő kezelésre újra hívjuk be. A többi beteg elégedett, sőt kifejezetten boldog volt. Két kezelés között az állapotuk romlása mindig lassan, fokozatosan következett be, tehát nem jelentett nagy traumát, hirtelen életminőség-romlást. Lassan, de biztosan megértek arra, hogy kívánják a következő adag toxin beadását. Jelenleg 1 nőbetegünk tekinthető szinte teljesen gyógyultnak. О az első kezeltek között volt, és már 15 alkalommal részesült a kezelésben. Mégis minden alkalommal újra kívánja a toxin beadását. Zajácz Magdolna
