Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)

1998-06-01 / 2. szám

135. évfolyam (1998)

A Központi Honvédkórház beteganyaga és eredményei

A BAT-kezelést általános szemészeti, belgyógyászati és ideggyógyászati vizsgálat előzte meg. Valamennyi beteg előzőleg hosszas gyógyszeres, akupunktúrás, pszichoterápiás vagy egyéb kezelésben részesült, jelentősebb eredmény nélkül. A 6 nő, ill. 5 fértibeteg átlagéletkora 63 év (47-78 év) volt. A kezelést ambulanter végeztük. A fagyasztóban tárolt, 100 E tisztított Botulinum A toxint tartalmazó szárazampullát (BOTOX-Allergan) 4 ml fiziológiás konyhasóval oldottuk fel közvetlenül a felhasználás előtt, ennek megfelelően az oldat 0,1 ml-e 2,5 E toxint tartalmazott. Az oldatot 25 gauge tűvel, tuberculin fecskendővel subcutan a spasticus izomrostokba oltottuk. Blepharospasmas esetén oldalanként legalább négy helyre, a külső és a belső szemzugba, az alsó és felső szemhéjszélnél a m. orbicularis oculi rostjaiba elosztva fecskendeztük a toxint, rutinszerűen 15 E összmennyiségben. Esetenként a négy alap kezelési pontot kiegészítettük a szemöldökív fölé adott 2,5-2,5 E-nyi toxinnal. Hemifacialis spasmusban a blepharospasmus eseteinél alkalmazott négy alap kezelési pont mellett a klinikai képtől függően további 2,5-2,5 E-nyi toxinnal kezeltük azon izomcsoportokat a zygomaticus régióban, amelyek spasmusa a legkifejezettebb volt.

Betegeinket a BAT-adást követő egy hét múlva ellenőriztük először. Ekkor már kifejezetten értékelhető volt a kezelés hatásossága, és jelentkeztek az esetleges mellékhatások is. Ezután havonta kontrolláltuk betegeinket. A tünetek kiújulásakor a BAT adását megismételtük, esetenként a kezelési helyek számának és a dózisnak egyénre szabott változtatásával.

Valamennyi betegünk spasmusa BAT adását követően lényegesen oldódott. A panaszok mérséklődése a kezelést követő 12—48 órán belül kezdődött, a hatás maximumát 5-7 nap után érte el. A hatásosság megítélése meglehetősen szubjektív, különböző értékelő skálák ismeretesek (Bihari5). Mi betegeink életvitelének közel normalizálódását tartottuk jó eredménynek, az eredeti panaszok kb. felének visszatértekor ítéltük indokoltnak a kezelés ismétlését. A nyugalmi időszak essentialis blepharospasmus esetén 8-14 hét, átlag 11,4 hét, hemifacialis spasmus esetén 12-19 hét, átlag 15,8 hét volt. Közleményünk idején a betegek átlag 8,3 (4-11) kezelési perióduson vannak túl. Az injekciók ismétlése esetén a hatásosság részben változatlan maradt, részben néhány betegnél a nyugalmi periódus enyhe hosszabbodását észleltük. Megjegyezzük, hogy a 8 essentialis blepharospasmusos beteg közül ötnél jelentősen csökkent Schirmer-tesztet találtunk. Feltételezzük, hogy a csökkent könnytermelés, mint trigger-mechanizmus, hozzájárulhat a kórkép manifesztációjához. A mellékhatások enyhék és átmenetiek voltak. 2 esetben szemhéj-haematomát, 3 esetben 4-5 napig tartó enyhe ptosist, 6 esetben könnyezést, minimális lagophthalmust tapasztaltunk. E panaszok a betegek számára elenyészóek voltak a spasticus állapot oldódásával szembeállítva. A két és fél éves kezelési idő utolsó évében betegeink nyugalmi időszakának hosszát ismerve, gazdaságossági szempontokat figyelembe véve, 3, illetve 4 havonkénti összehangolt BAT adását alkalmaztuk.

A DOTE Szemklinikájának beteganyaga és eredményei

A debreceni Szemklinikán az első kezelés 1993 májusában történt. 4,5 év alatt összesen 32 beteg részesült BAT- kezelésben blepharospasmus miatt. Az Allergan cég 100 E-t tartalmazó készítményét (BOTOX) használtuk fel. A porampullát 5 ml fiziológiás konyhasóban oldottuk, így 1 ml oldat 20 E hatóanyagot tartalmazott. A pontosabb adagolhatóság miatt a befecskendezéshez Mantoux-fecskendőket használtunk. A kezelések mindig csoportosan történtek, mivel 1 ampullányi mennyiség 4-5 beteg számára volt elegendő.

A kezelt csoportok létszáma változó volt, általában fokozatosan növekedett, annak ellenére, hogy lemorzsolódás is előfordult. A 4,5 év alatt 15 kezelést végeztünk, ami azt jelenti, hogy átlagban 3,6 hónap telt el a kezelések között. Kezdetben kisebb volt a kezelések közötti időintervallum, később igyekeztünk kissé nyújtani. Az utolsó 5 kezelés alkalmával összesen 91 toxin-adagolás történt.

A 32 beteg közül 26 nő és 6 férfi volt. A nők kora a betegség kezdetén 43 és 77 év között volt (átlag 64,6 év). A férfiak fiatalabbak voltak, 47-55 évesek (átlag 52 év).

Az első kezelésben csak 4 nőbeteg vett részt. Közülük mind a 14 alkalommal csak egy beteg kapott toxint. Ketten időközben meghaltak, egy beteg pedig pár kezelést kihagyott, majd újra jelentkezett.

Igen lényegesnek tartjuk hangsúlyozni, hogy betegeink - 2 kivételével - csökkent könnytermelésűek, igen alacsony Schimer-próba értékkel és BUT-al. Kifejezett szájszáradásról 1 beteg tett említést. A Sjögren-szindróma egyéb, extraglandularis ismérveit csak 3 esetben lehetett kimutatni.

Betegeink egyéb betegségei közül kiemelném a sok vascularis elváltozást, hypertoniát továbbá spondylosist, discopathiát, osteoporosist, amelyek 16 személyt érintettek. Ezek a betegségek azonban feltehetően a betegek előrehaladott korával vannak összefüggésben.

Az ideggyógyászati vizsgálatok egy esetben vetették fel az anatómiai elváltozás lehetőségét. CT-vel a törzsdúcok magasságában szimmetrikus, Fahr-féle meszesedést lehetett kimutatni, továbbá a thalamus mellett kis lacunaris infarctust és kisfokú cerebralis és cerebellaris atrophiát. Egy nőbeteg erős fejremegése miatt állt ideggyógyászati kezelés alatt, időnként a nyakizmok Botulin toxin infiltrációjára is sor került.

Funkcionális neurológiai zavarok viszont a betegek zömét érintették. Ezekről részben az anamnézisből értesültünk, részben a tüneteket észleltük. Idegességről, alvászavarról számoltak be. Egy férfibeteg blepharospasmusa csak akkor vált nagyon hevessé, ha meglátta az élettársát. Másik betegünk egyébként normális pulzusa egyszerű szemészeti vizsgálat hatására átmenetileg 120-ra emelkedett. Neurosisa miatt egy nőbeteg intézeti ápolásra is szorult.

Az anamnézis felvételre mindig nagy gondot fordítottunk. Kérdésekkel lehetőleg nem befolyásoltuk a betegeket, hanem hagytuk, hogy saját szavaikkal jellemezzék tüneteiket. Kiderült, hogy a blepharospasmus jelölésére nincs is megfelelő magyar szavunk. A betegek a leggyakrabban a következő kifejezéseket használták: erős pislogás, süllyed a szemhéj, beszorul a szem, görcsös szemhéjzárás, ugrál a felső szemhéj, görcsös szemhéj-összehúzódás stb. Igen szé-A BLEPHAROSPASMUS KEZELÉSÉRŐL