Szemészet, 1998 (135. évfolyam, 1-4. szám)

1998-06-01 / 2. szám

124 Szemészet lyozták.16 Helveston és mtsai két szerzett nystagmusos be­tegnél retrobulbarisan alkalmazták a BAT-t. A tünetek átme­netileg csökkentek, a látóélesség kissé javult.14 A BAT fő szemészeti alkalmazási területe azonban az essentialis blepharospasmus és a hemifacialis spasmus ese­tei. Az essentialis blepharospasmus a szemhéjak akaratlan, ismétlődő görcsös becsukódása, melynek oka a m. orbicu­laris oculi spasmusa. A betegség 80-90%-ban kétoldali, 50-60 év után jelentkezik, nőket gyakrabban érint. A bete­gek felének más, nem akaratlagos mozgása is van (alsó arcfél, lágy szájpad, állkapocs, nyak). A blepharospasmus és az alsó facialis dystonia együttes előfordulása Meige­­szindrómaként ismeretes. Az elváltozás gyakori pislogással kezdődik, majd a szemhéjak zárása egyre erőteljesebbé vá­lik. A tünetek 3-5 év alatt állandósulnak, a mindennapi életvitel egyre nehezebbé válik. Az etiológia nem tisztázott. Az egyes eseteket többféle szempontból lehet csoportok­ba sorolni. Klinikai célra 2 fő csoport felállítása felel meg a legjobban, mégpedig: 1. szimptómás, 2. essentialis esetek csoportja. A szimptómás csoportba sorolhatók mindazok az esetek, ahol a blepharospasmus valamilyen szemelváltozáshoz tár­sul, illetve amiatt jön létre. Cornea, conjunctiva, szemhéji irritációk jönnek szóba. Mivel azonban ezek az állapotok általában gyógyíthatók, a blepharospasmus végleges fenn­maradása sokszor nem következik be. Más a helyzet a mydriasis miatti photophobiával, amely állandóan fennálló blepharospasmust okozhat. A leggyakoribb elváltozás, amelyhez sokszor társul a blepharospasmus, a sicca szindróma. Nem túlzás azt állí­tani, hogy a blepharospasmusos betegek zöme csökkent könnytermelésű. Az essentialis csoport tagjainál általában nincs szemészeti elváltozás, sőt sokszor egyéb nyilván­valóan organikus okok sem mutathatók ki. Régebben funkcionális, pszichés zavarnak tartották, ma inkább az agytörzs organikus diszfunkciójának. Okként szerepelhet a diencephalon vagy a basalis ganglionok káro­sodása, az agytörzsi magok sejtvesztesége stb. A dyskine­sia kezelésére számos központi idegrendszerre ható szert kipróbáltak (antikolinerg, dopaminantagonista, tranquillán­­sok stb.) — csekély eredménnyel. A blepharospasmus kezelésében műtéti eljárások is szóba jönnek. Az egyik módszer a szelektív facialis neu­rectomia, amelynek distalis és proximalis formája ismert. A másik eljárás a myectomia. A blepharospasmus évek alatt a szemöldök ptosisához vezet. A műtét célja a szemöldök megemelése, amely egyben a szemhéj emelését is segíti. Lényege a szemöldökív fölött, minimálisan 1 cm széles, teljes szemöldökhosszra terjedő bőrcsíknak az alatta fekvő m. orbicularissal együtt történő, csonthártyáig hatoló ki­metszése és a bőrszélek alápreparálás nélküli összevarrása. A blepharospasmus dermatochalasist, a levator aponeu­rosis és a ligamentum canthi externi defektusát is okoz­hatja. Sokszor ezért indokolt a felső szemhéj műtéti meg­emelése, az aponeurosis reinsertiója, bőr és izomkimetszés a szemhéjból vagy redóképzó varrat behelyezése.28 A szemhéjemelés csökkenti a blepharospasmust, amelynek recidívája sajnos bekövetkezhet.11 Maradandó anatómiai el­változás esetén azonban mégis mindenképpen indokolt a műtéti beavatkozás. Scott útmutatása alapján Frueh és mtsai alkalmazták először a BAT-t 1983-ban blepharospasmus esetében.9 No­ha az izom denervatioja átmeneti volt, így szükséges volt a szer időnkénti újraadása, a betegek több mint 90%-a szig­nifikáns javulásról számolt be. Az amerikai szemészeti akadémia 1989-ben 4340 eset értékelése kapcsán már a BAT-t javasolja első terápiás választásnak blepharospasmus esetében. A különböző munkacsoportok (Tsoy és mtsai, Engstrom és mtsai, Dutton és mtsai) 70-100%-os javulást tapasztaltak, amely 8-12 hétig tartott.26,8,7 Magyarországon Gergely és Bihari 1986 óta használja jó eredménnyel a BAT-t essentialis blepharospasmus, hemifacialis spasmus és torticollis eseteiben.10,4,5 A BAT igen sikeres alkalmazási területe a hemifacialis spasmus. E betegség jellemzője az arcizmok egyoldalú pe­riódusos tónusos kontrakciója, amely a m. orbicularis ocu­­liban kezdődve szétterjed az arc többi izmára, néha még a platysmára is. Ez a dystonia középkorú nőket, férfiakat egyaránt érint, gyakrabban bal oldali. Noha egyoldali, nem annyira a félszemes látás, inkább esztétikai-szociális prob­lémák zavarják a beteget. A kórkép oka a n. facialis komp­ressziója a kisagyhíd szögletben a hátsó-alsó cerebellaris arteriola hurka által. A különböző gyógyszeres kezelések ebben a betegségben is sikertelennek bizonyultak. A Janet­­ta-féle idegsebészeti microvascularis dekompresszió az esetek 85-90%-ában eredményes, de a komoly mellékha­tások (hallásvesztés, facialis paresis, otitis, meningitis) miatt itt is előtérbe került a BAT alkalmazása.15 Mauriello és mtsai, Biglan és mtsai, valamint Taylor és mtsai egy­aránt 90% feletti eredményes kezelésről számolnak be, és mindhárom munkacsoport a blepharospasmusos eseteknél kb. 1 hónappal hosszabb spasmusmentes periódusokat ész­lelt (14-18 hét).17,2,25 Az enyhe és napok alatt elmúló mellékhatások oka az extraocularis izmokba való toxindiffúzio. A ptosis oka a m. levator palpebrae toxin okozta gyengülése, ezért kívánatos a felső szemhéj középső harmadának kerülése. A diplopia hátterében leggyakrabban az alsó szemhéjból az alsó ferde izomba diffundált toxin hatása áll. Túleredmény esetében a felső szemhéj retractiója és a ritka pislogás miatt a cornea száradása okozhat panaszokat. A szerzők nagy része2,17,8 néhány BAT-terápia-rezisztens esetről is beszámol, illetve Biglan és mtsai az esetek 7-11%-ában a hatás gyengülését és a nyugalmi időszak rö­vidülését észlelte.1 Ennek okaként felmerült a BAT-tal szembeni ellenanyag képződése. Biglan és mtsai, valamint Gonnering ELISA-módszerrel nem tudtak ellenanyagokat kimutatni blepharospasmusos betegeiknél.3,12 Greene és mtsai viszont nagy dózisú toxinnal kezelt torticollisos bete­gek 10%-ában BAT ellenanyagokat mutattak ki.13 Siar­­kowski munkacsoportja az érzékenyebb SLIDA-módszerrel a blepharospasmusos és hemifacialis spasmusos betegek 57%-ban tudtak kimutatni antitesteket, de mivel nem talál­tak összefüggést a klinikai kép változásával, az ellenanya­gokat az egyéni immunválasz variációjának tartották.24 A következőkben a Magyar Honvédség Központi Hon­védkórházában kezelt 8 blepharospasmusos és 3 hemifaci­alis spasmusban szenvedő beteg két és fél éves, továbbá a DOTE Szemklinikáján kezelt 26 blepharospasmusos beteg 4 éves kezelésének tapasztalatairól számolunk be. Zajácz Magdolna

Next

/
Thumbnails
Contents