Szemészet, 1997 (134. évfolyam, 1-4. szám)
1997-02-01 / 1. szám
20 Szemészet 134 (1997) I. táblázat Az idegrostréteg vastagsága egészséges kontroll, primer nyitott zugú glaukómás (POAG) és capsularis glaukómás szemeken (p*; ANOVA-val meghatározott csoportbefolyás, p; Duncan-teszttel meghatározott szignifikancia érték az egyes csoportok között, p*<0,05 esetén). Idegrostréteg vastagság átlag ± SD Kontroll (1) POAG (2) Glaukóma capsulae (3) P-érték n = 35 n = 30 n = 18 P, 2 = 0,003 Vastagság 360°-ban 64.71 ±8,11 57,88 ± 8,59 57,25 ± 9,22 P,_3 = 0,03 P2 3 = 0,81 P, 2 = 0,0002 Superior képnegyed 77,52 ± 11,53 63,01 ± 10,84 61,02 ± 12,05 P, 3 = 0,003 P,~3 = 0,57 Temporalis képnegyed 47,42 ± 11,00 47,58 ± 10,68 47,00 ± 7,44 P. = 0,98 P, 2 = 0,004 Inferior képnegyed 77,26 ± 12,79 65,27 ±13,51 66,98 ± 13,52 P, 3 = 0,02 Р2_з = 0,67 Nasalis képnegyed 54,85 ± 7,62 54,29 ± 7,69 53,03 ±9,14 P. = 0,75 Superior/Inferior vastagságarány 1,01 ±0,14 0,98 ±0,15 0,92 ±0,11 P, = 0,073 II. táblázat A scanning lézer polarimetria reprodukálhatósága egészséges kontroll, primer nyitott zugú glaukómás (POAG) és capsularis glaukómás szemeken. Kontroll n = 29 POAG n = 27 Glaukóma capsulare n= 13 Vastagság 360 °-ban 3,2 4,7 3,9 Superior képnegyed 4,3 3,7 4,8 Temporalis képnegyed 8,5 8,9 6,1 Inferior képnegyed 4,8 6,3 3,0 Nasalis képnegyed 4,7 7,7 4,8 Superior/Inferior vastagságarány 5,0 4,8 3,5 ukómás szemeken a pupilla átlagos átmérője alapállapotban 3,1 ± 0,6 mm, szűkítés után 1,6 ± 0,5 mm volt (egymintás tpróba, p<0,0001). A képkvadránsonként és a 360°-ban meghatározott idegrostréteg-vastagság valamint a felső és alsó képnegyedek vastagságaránya a pupillaszűkítés után sem a primer nyitott zugú, sem pedig a capsularis glaukómás szemeken nem változott statisztikailag szignifikánsan (egymintás t-próba, p>0,05). Az átlagolt alapkép készítéséhez felhasznált három regisztrátum egymástól való eltérésére utaló „varianda” paraméter (%-ban kifejezett reprodukálhatósági koefficiens) a pupillaszűkítést követően kismértékben megnőtt mind a primer nyitott zugú glaukómás csoportban (9,79 ± 0,15% versus 11,01 ± 1,42%, egymintás t-próba, p<0,005), mind a capsularis glaukómás szemeken (10,01 ± 1,69% versus 10,94 ± 1,45%, p<0,005). A mérés szűkített pupilla melletti reprodukálhatósága egyik glaukómás csoportban sem különbözött szignifikánsan a II. táblázatban feltüntetett, szűkítés előtti megfelelő értéktől (egymintás t-próba, p>0,05). Az idegrostréteg vastagságára vonatkozó mérések és a számítógépes statikus perimetria paraméterei közötti összefüggéseket a ///. táblázat tartalmazza. Az eredmények közül kiemelendő, hogy a felső, illetve az alsó képnegyed idegrostréteg vastagsága szignifikáns negatív korrelációt mutatott a látótér leginformatívabb, a lokális szenzitivitás-csökkenés szempontjából legérzékenyebb paramétereivel (LV ill. CPSD). Megbeszélés A scanning lézer polarimetria saját vizsgálatainkban könnyen és gyorsan kivitelezhető, jól reprodukálható és informatív módszernek bizonyult. Az eljárás a kvantitatív adatok mellett a szektorszerű idegrostréteg-kiesések kvalitatív elemzését is biztosította. Ez a lehetőség az értékelés során hasznosnak bizonyult, hiszen egyrészt alkalmas volt a legfinomabb szektorszerű glaukómás rostpusztulás észlelésére, másrészt a kvalitatív képelemzéssel kizárhattuk a rossz kooperáció és az előrehaladott maghomály okozta téves eredményt. A szemlencse maghomálya csak a pseudoexfoliatív syndromában szenvedő szemek egy részében eredményezett zavaró műtermeket. Ez nem meglepő, hiszen ismert, hogy pseudoexfoliatív syndromában különösen tömött maghomály alakul ki [7].
