Szemészet, 1997 (134. évfolyam, 1-4. szám)
1997-02-01 / 1. szám
Szemészet 134 (1997) 21 III. táblázat A statikus küszöb-perimetria során meghatározott látótér-paraméterek és az NFA II-vel mért idegrostréteg vastagság értékek összefüggése (korreláció számítás, a látótér paraméterek definíciója a metodikai részben található). MD LV CLV PSD CPSD CI Vastagság 360°-ban r=0,1981 P=0,262 r=-0,2245 P=0,202 r=-0,2742 P=0,217 r=-0,1867 P=0,290 r=-0,3772 P=0,084 r=0,2119 P=0,229 Superior képnegyed r=0,3100 r=-0,3483 r=—0,3319 r=-0,3058 r=-0,3876 r=0,3289 P=0,074 P=0.044 P=0,131 P=0,079 P=0,075 P=0,058 Temporalis képnegyed r=-0,2673 P=0,126 r=0,1302 P=0,463 r=-0,0015 P=0,995 r=0,0292 P=0,870 r=-0,0829 P=0,714 r=-0,2740 P=0,117 Inferior képnegyed r=0,2517 P=0,151 r=-0,3213 P=0,064 r=-0,3395 P=0,122 r=0,2423 P=0,167 r=-0,4597 P=Q,031 r=0,2767 P=0,113 Nasalis képnegyed r=0,1937 P=0,272 r=0,0049 P=0,978 r=-0,1385 P=0,539 r=0,0399 P=0,823 r=-0,2309 P=0,301 r=0,1853 P=0,294 Superior/Inferior r=0,0293 r=0,0436 r=0,1455 r=-0,0633 r=0,2944 r=0,0110 vastagságarány P=0,874 P=0,807 P=0,518 P=0,722 P=0,184 P=0,951 Az ilyen szemeket a kvantitatív elemzésből kizárva az egészséges kontroll, a primer nyitott zugú glaukómás és a capsularis glaukómás szemeken a három regisztrátumból képzett alapképek adatainak reprodukálhatósága azonos és igen kedvező volt. A variációs koefficiens 3,0-8,9% között változott. A felső és alsó képnegyed idegrostréteg vastagsága mind primer nyitott zugú, mind capsularis glaukómában szignifikánsan csökkent volt a kontrollcsoport megfelelő értékeihez viszonyítva, míg a temporalis és nasalis képnegyed vastagsága nem különbözött. Ez egyértelműen igazolja, hogy az NFA II valóban a glaukómás rostveszteséget detektálta. Figyelemre méltó, hogy a két glaukómás csoport vastagságértékei egymástól nem különböztek szignifikánsan. Ez azt bizonyítja, hogy a kontroll és glaukómás szemek közötti különbség nem az életkortól függő élettani rostvesztés [2, 8, 10, 12] eredménye, hiszen a capsularis glaukómás betegek átlagosan 11 évvel idősebbek voltak, mint a primer nyitott zugú glaukómások. Ugyanezt támasztja alá az is, hogy a kontroll személyek és primer nyitott zugú glaukómás betegek kora lényegében megegyezett. Nagy gyakorlati jelentősége van annak, hogy a pupilla szűkítése nem változtatta' meg a scanning lézer polarimetriával meghatározott vastagság-eredményeket. Ezen vizsgálatunk, melyhez hasonlót tudomásunk szerint eddig nem publikáltak, rámutat arra, hogy a fenti szempontból az NFA II használata követéses vizsgálat során előnyösebb, mint a Heidelberg Retina Tomográf alkalmazása, hiszen az utóbbi által szolgáltatott eredményeket a pupilla szűkítése szignifikánsan befolyásolja [9]. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy a pupilla szűkítése a mérés reprodukálhatóságát sem csökkentette. Bár az alapkép készítéséhez felhasznált regisztrátumok közötti eltérés (a software által %-ban kifejezett „varianda” paraméter) statisztikailag szignifikánsan nőtt a pupilla szűkítése után, az átlagos különbség mindössze 1% volt, ami azt jelenti, hogy az eltérés klinikailag jelentéktelen. A statikus küszöbperimetria PeriData programmal feldolgozott paramétereinek az idegrostréteg vastagságára vonatkozó adatokkal végzett összehasonlítása során a kontroll és a glaukómás csoportokat nem különítettük el, hiszen a kérdés az volt, hogy a rostréteg vastagsága (illetve a rostveszteség mértéke) a látótér milyen jellemzőivel függ össze. Míg a temporalis és nasalis képnegyedek idegrostréteg vastagsága független volt a látótér paramétereitől, addig a felső negyed vastagsága szignifikáns negatív korrelációt mutatott a loss variance (LV) értékével, az alsó képnegyed vastagsága pedig szignifikánsan negatívan korrelált a corrected pattern standard deviation (CPSD) elnevezésű paraméterrel. Mindez azt jelenti, hogy minél vékonyabb volt az idegrostréteg a glaukómás rostpusztulás helyén, annál nagyobb volt a szomszédos retinális pontok közötti szenzitivitás-különbség (inhomogenitás). Éppen ezek a paraméterek azok, melyeket a glaukómás látótér-károsodás legkorábbi és legfinomabb jeleinek tartunk [6]. A viszonylag nem nagy esetszám ellenére is igazolni tudtuk, hogy az NFA II-vel kimutatható idegrost-veszteség megfelel a látótér-károsodás legkorábbi jeleinek. Ezen eredményeink egybevágnak a Weinreb és mtsai által 1995-ben publikált adatokkal [11]. A fentiek alapján a scanning lézer polarimetriát ígéretes módszernek tartjuk a látóideg rostok pusztulásával járó betegségek vizsgálatára. A legfrissebb software fejlesztések után az eljárás szenzitivitása 96%, specificitása95%, mérési reprodukálhatósága 5-8 pm. A legújabb berendezés (GDx) már tartalmazza a 18- 80 éves kor közötti korcsoporti normálértékeket, valamint automatikusan jelzi az ettől való eltérést is. Egyszerűsége, gyorsasága, jó reprodukálhatósága és pontossága, valamint a látótér változásával mutatott jó korrelációja miatt a scanning lézer polarimetriának várhatóan egyre nagyobb jelentősége lesz a glaukóma szűrésében valamint az opticus neuropathiák diagnosztikájában és követésében. Irodalom 1. Burk R. O. W., Völcker H. E.: Current imaging of the optic disc and retinal nerve fiber layer, Curr Opinion Ophthalmol 7,99-108 (1996). 2. Chi Q. M., Tomita G., Inazumi K., Hayakawa T, Ido T, Kitazawa
