Szemészet, 1997 (134. évfolyam, 1-4. szám)

1997-02-01 / 1. szám

Szemészet 134 (1997) 19

<8Wttoe* Ниилчг A«m#s ’.•yvA»'AM AiHjp

*£t9*l?í J JJ typ.!QC> *«*••■! •• 1 AV9 ГУМ., 1нг;!»цщ, No te»l.s45’

«ИМИ» nmi9j iiUi-'Mv - ‘: -лм. n '• -у»;*««*«

3. ábra. Közepesen súlyos károsodás primer nyitott zugú glaukómában szektorszerű kiesésekkel. Az idegrostréteg fogyása szektorszerű (nyilak), lokalizációjában megfelel az excavatio körülírt, körös megnagyobbodásának (nyilak). Idegrostréteg vastagság: 360°-ban 55,3 pm, a felső képnegyedben 65,0 pm, a temporalis képnegyedben 41,6 pm, az alsó képnegyedben 62,9 pm, a nasalis képnegyedben 51,0 pm.

körülírt idegrostkiesések szembetűnően látszanak, és elhelyezkedésükben a peremterület körülírt elvékonyodásának felelnek meg (3. ábra). Longitudinális vizsgálat céljára a program összehasonlítási lehetőséget tartalmaz. Ennek felhasználásával a különböző időpontokban készült képeket egymásból kivonhatjuk, azaz különbség-regisztrátumot készíthetünk, amelyen a változást láthatjuk, és nagyságát mérhetjük. Ha a két vizsgálat közötti időben a refrakció jelentősen változott vagy műlencse beültetéssel egybekötött szürkehályog műtét történt, az aktuális dioptriaérték, tengelyhossz vagy a műlencse dioptriájának begépelése után a software biztosítja az összehasonlíthatóságot.

Saját vizsgálatok

Scanning lézer polarimetriával megvizsgáltuk: 1. Különbözik-e az idegrostréteg vastagsága primer nyitott zugú glaukómás, capsularis glaukómás és egészséges kontroll szemeken? 2. Milyen a mérés reprodukálhatósága a fenti csoportokban? 3. Hogyan befolyásolja a pupilla beszűkítése a mérés eredményét és reprodukálhatóságát? 4. Kimutatható-e összefüggés az idegrostréteg vastagságára vonatkozó eredmények és a statikus perimetriával a látótérről nyert adatok között?

Betegek és módszer

A Semmelweis OTE I. Szemészeti Klinikáján a scanning lézer polarimetriát Nerve Fiber Analyzer II típusú géppel (NFAII, Laser Diagnostic Technologies, Inc., San Diego, USA) egy vizsgáló (NA) végezte külső fixálójel és 15°-os látószög alkalmazásával, pupillatágítás nélkül, betegenként egy szemen. Az elemzéshez három egyedi regisztrátumból átlagolt alapképeket (baseline image) használtunk fel, a feldolgozást egy vizsgáló (H G) végezte.

A glaukómás szemekre vonatkozó vizsgálatban 30 primer nyitott zugú glaukómás beteg (15 férfi, 15 nő, életkor: 59,2 ± 15,8 év), 18 capsularis glaukómás beteg (6 férfi, 12 nő, életkor:

70,5 ± 7,9 év) és 35 egészséges kontrollszemély (10 férfi, 25 nő, életkor: 56,6 ± 18,2 év) vett részt. A csoportba sorolás részletes

szemészeti vizsgálat alapján történt. A glaukómás betegek a polarimetriás vizsgálatot megelőző 12 órában pupillaszűkítő cseppet nem használtak. Szemenként három jó minőségű regisztrátumot készítettünk, majd néhány perces különbséggel, újrapozícionálás után újabb három, jó minőségű felvételt végeztünk. E három-három regisztrátumból készítettük később az 1. és

2. átlagolt alapképet. A glaukómás szemeken megmértük a pupillaátmérőt, ezután 1% vizes pilocarpin oldatot cseppentettünk a szemrésbe, és egy óra elmúltával a kétszer három regisztrátum készítését megismételtük.

Az elemzéshez felhasznált statikus küszöb-perimetriás látóterek az NFA vizsgálattól számított fél éven belül készültek Octopus 500 EZ automata perimeter (Interzeag AG Schlieren, Switzerland) Gl programjával. Az adatfeldolgozást PeriData software [6] végezte. Az NFA mérésekben szereplő szemek közül 34-ről rendelkeztünk megbízható statikus látótérrel (15% alatti hamis pozitív és negatív válasz). Huszonkét szemen két fázisú, 12 szemen három fázisú G1 perimetria történt. A vizsgált paraméterek a következők voltak: átlagos érzékenység-csökkenés (mean defect, MD), szenzitivitás-veszteség varianda (loss variance, LV), a mérési hibával (SF) korrigált LV (corrected loss variance, CLV), a látótérpontok érzékenység-különbségét jellemző pattern standard deviation (PSD) és ennek a mérési hibával (SF) korrigált formája (corrected PSD, CPSD) valamint a compound index (Cl) [6].

A kontroll és glaukómás csoportok összehasonlításakor variancia analízist (ANOVA) alkalmaztunk. A páronkénti összehasonlítást Duncan-teszttel végeztük. A glaukómás szemek pupillaszűkítés előtti és utáni értékeinek összehasonlítására egymintás t-próbát alkalmaztunk. A reprodukálhatóság meghatározásakor a variációs koefficienset az intraindividuális standard deviáció és a csoportátlag hányadosával fejeztük ki. A reprodukálhatóság összehasonlítása során az 1. és 2. alapkép különbségének valamint a pilocarpin alkalmazása utáni 1. és 2. alapkép különbségének négyzetét egymintás t-próbával hasonlítottuk össze. Az idegrostréteg-vastagság és a látótér paraméterei közötti összefüggés vizsgálatára korrelációszámítást alkalmaztunk. Statisztikailag szignifikánsnak a 0,05-nál kisebb p értékeket tekintettük.

Eredmények

A kontroll és primer nyitott zugú glaukómás szemeken a vizsgálat nem ütközött technikai akadályba. Capsularis glaukómában azonban az eredetileg vizsgált 25 szem közül 7 (28%) esetében nem lehetett megfelelő minőségű képet nyerni. Ezen esetekben a szemlencse az exfoliatiós syndromára jellemző centrális maghomályt mutatta.

A primer nyitott zugú glaukómás valamint a capsularis glaukómás szemek felső és alsó képnegyedében valamint a teljes körfogatban mért idegrostréteg-vastagság szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a kontroll csoport megfelelő értéke (/. táblázat). A temporalis és a nasalis képnegyedben statisztikailag szignifikáns különbség nem mutatkozott (/. táblázat). A két glaukómás csoport egyetlen paramétere sem különbözött egymástól szignifikánsan (I. táblázat). A két átlagolt alapképre vonatkozó reprodukálhatóságot a. II. táblázat tartalmazza. A variációs koefficiens a kontrollcsoportban a mért retinaszakasztól függően 3,2-8,5 % között, a primer nyitott zugú glaukómás szemeken 3,7- 8,9% között, a capsularis glaukómás szemeken pedig 3,0-6,1 % között változott, azaz klinikailag értékelhető különbség a csoportok között nem mutatkozott.

A pupillaszűkítés hatásaira vonatkozó vizsgálatba bevont gla-