Szemészet, 1997 (134. évfolyam, 1-4. szám)
1997-02-01 / 1. szám
18 Szemészet 134 (1997) kettőstörésük révén a visszavert lézerfény polarizáltságában változást eredményeznek. Ennek nagysága lineárisan arányos az idegrostréteg vastagságával. A polarizációban beálló változást a scanner detektálja, és a software a fenti összefüggés alapján, a 256 X 256 képpont mindegyikében meghatározza az idegrostréteg pm-ben kifejezett vastagságát. A 15°-os látószöget alkalmazva egy képpont 18 pm-nek felel meg. Mindebből következik az is, hogy a Heidelberg RetinaTomográffal ellentétben nincsen szükség referenciasík meghatározására, és nem kell betáplálni a refrakciós hibára vonatkozó adatokat [4, 5]. Ez lényegesen egyszerűsíti és gyorsítja a vizsgálatot. Tekintettel arra, hogy a corneának és a szemlencsének is van polarizáló tulajdonsága, a készülék beépített kompenzátort tartalmaz, amely a lencse és a centrális, 3 mm átmérőjű, tiszta cornea kettőstörését ellensúlyozza. Mivel a perifériás cornea kettőstörése egyenetlen és nagyobb, mint a kompenzátor kapacitása, feltétlenül centrális megvilágításra van szükség [5,12]. Ugyanezen okból a pupillatágítás kifejezetten hátrányos a vizsgálat pontossága szempontjából, ezért kerülendő [5]. Elvékonyodott, atrophiás retina esetében nem küszöbölhető ki a sclerából eredő, nagymértékű polarizáció [10,12], azonban ennek álakja különbözik az idegrostok lefutásától, így elkülönítése áem okoz gondot pl. rövidlátó szemek esetében. Fontos szem előtt tartani, hogy pontos mérés a retinának csak azon területein lehetséges, ahol az idegrostok lefutása párhuzamos, és merőleges a megvilágító lézerfényre. Ennek megfelelően nem mérhetünk a macula centrális részén (ferde lefutású Henle rostok) és a papilla peremén, ahol az idegrostok felkúsznak a kissé beemelkedő peremterületre. Pontos mérés a papilla centrumától számított 1,5-2,0 papillányi távolságban végezhető [5,11 ]. A mérési ellipszis sugarát a menü megfelelő pontjába beírva a software a megfelelő képpontokat automatikusan határozza meg a papilla szélének kijelölése után. Tekintettel arra, hogy a módszer sokkal kevésbé érzékeny a papilla határának pontos definiálására, mint a papilla-morfometriai módszerek [4], papillaszél kijelölésére egyszerű és gyors technikát kínál a software. Ha a képet tároljuk, az egyszer már definiált papillahatárt ugyanazon szem bármely egyéb regisztrátumára változtatás nélkül átvihetjük, így ismételt definiálásból eredő hiba nem keletkezik. A mérés időtartama 0,7 másodperc, ami kellően rövid ahhoz, hogy elmozdulás nélküli kép készülhessen. A regisztrátum feldolgozása 15 másodpercig tart, ezután a képernyőn a regisztrátum megtekinthető, a mérések elvégezhetőek. Célszerű 2-8 egyedi regisztrátumból átlagolt alapképet készíttetni a program segítségével és azt felhasználni, hiszen az esetleges egyedi mérési hiba jelentősége az átlagolás következtében lecsökken. Az átlagolt kép készítéséhez felhasznált egyedi képek közötti varianciát (ez a képpontok átlagolt reprodukálhatósági koefficiensének felel meg) a program %-ban közli. Saját tapasztalataink szerint jól kooperáló személyeken ez az érték 6-10% között alakul, gyengébb kooperáció esetén 10-13% közötti. A papillát a képernyő centrumába kell pozícionálni. A mérési ellipszis 360°-ban körülveszi a papillát, és koncentrikus annak határával. Az ellipszis mentén mért vastagságértékeket a program képernyő negyedenként átlagolja és közli (superior, temporalis, inferior és nasalis képnegyed) valamint a teljes körfogatra vonatkozó átlagos vastagságot is megjeleníti. Közli továbbá a superior/inferior, superior/temporalis, superior/nasalis, inferior/ temporalis valamint inferior/nasalis vastagságarányokat is. Ez azért előnyös, mert a felső vagy az alsó képnegyedben lévő szektorszerű rostkiesés esetében (ezekben van a papillába belépő rostok zöme, és itt alakul ki a glaukómás károsodás is) a normálisan 1.0 körüli superior/inferior vastagságarány megváltozik. Hasonlóképpen szembetűnővé válik a fenti képnegyedekben mutatkozó kiesés, ha egy vékony, a glaukómának csupán a végstádiumában változó szegmentumhoz (temporalis vagy nasalis képnegyed) viszonyítjuk a korán károsodó felső és alsó képkvadráns értékét. A regisztrátumot szemléletes módon kvalitatívan is elemezhetjük (1-3 ábra). A vastag idegrostréteg sárgás, illetve piros színnel kódolt, a vékony kék színnel jelzett. A mérőellipszis mentén jelentkező vastagságértékeket a regisztrátum bal képén kördiagram, jobb képe felett a képnegyedeket is jelző grafikon mutatja. Ezeken az is látható, hogy a retinális ereknek megfelelően (ezek az idegrostrétegben helyezkednek el) a rostvastagság a környezeténél kisebb. Ez a megfigyelés egyben rámutat a módszer egyik nagy előnyére: mivel az NFA II csak a polarizáló réteg vastagságát méri, egyéb szövetek jelenléte nem eredményez tévesen nagy vastagságeredményt. Egészséges szemen az idegrostréteg felső és alsó dombszerű megvastagodása idős korban is megtartott (1. ábra). Súlyos, végstádiumú glaukómában ez a mintázat eltűnik (2. ábra). A glaukóma korábbi stádiumaiban a 1. ábra. Egészséges 77 éves személy NFA II regisztrátuma. A korfüggő, fiziológiás rostveszteség ellenére normális vastagságú az idegrostréteg, elrendeződése élettani (jobb oldali polarizációs kép és grafikon). Idegrostréteg vastagság: 360°-ban 60,7 pm, a felső képnegyedben 68,7 pm, a temporalis képnegyedben 41,7 pm, az alsó képnegyedben 74,9 pm, a nasalis képnegyedben 56,4 [Magnotttc Techootogtet. be. IamíI*. 2. ábra. Súlyosan károsodott capsularis glaukómás szem NFA 11 regisztrátuma. Idegrostok alig láthatóak, fiziológiás eloszlás nyomokban sem ismerhető fel. Idegrostréteg vastagság: 360°-ban 43,9 pm, a felső képnegyedben 44,2 pm, a temporalis képnegyedben 37,2 pm, az alsó képnegyedben 45,9 pm, a nasalis képnegyedben 48,0 pm.
