Szemészet, 1997 (134. évfolyam, 1-4. szám)
1997-02-01 / 1. szám
Szemészet 134 (1997) 17-22 A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) és Biometriai Csoportjának (csoportvezető: Paksy András) közleménye A retinális idegrostréteg vizsgálata scanning lézer polarimetriával 1 Holló Gábor,1Nagymihály Attila és2Vargha Péter Közlésre érkezett: 1996. 10. 02. Közlésre elfogadva: 1997. 01. 12. Bevezetés: A scanning lézer polarimetria új lehetőség a retinális idegrostréteg kvalitatív és kvantitatív elemzésre. A szerzők ezen új technika gyakorlati alkalmazását vizsgálják közleményükben Betegek és módszer: A szerzők 35 egészséges kontrollszemélyt, 30 primer nyitott zugú glaukómás és 25 capsularis glaukómás beteget vizsgáltak Nerve Fiber Analyzer II scanning lézer berendezéssel. Személyenként egy szem eredményeit értékelték, és hasonlították az octopus periméter G1 programjával nyert látótér-indexekhez Eredmények: A mérés reprodukálhatósági koefficiense 3,0-8,9% közötti volt a vizsgált retinális szektortól függően. A pupilla beszűkítése nem befolyásolta sem a mért értékeket, sem a reprodukálhatóságot. Az idegrostréteg vastagsága a pupilla körüli felső és alsó képnegyedben és 360°-ban szignifikánsan kisebb volt mindkét glaukóma típusban, mint az egészséges szemeken (p<0,05). A papillától temporalisan és nasalisan lévő képnegyedekben vastagság-eltérés nem mutatkozott. A két glaukómás csoport megfelelő értékei egymástól nem különböztek. A felső és alsó képnegyedek idegrostréteg vastagsága szignifikáns negatív korrelációt mutatott a korai látótérkárosodás legfinomabb paramétereivel: loss variance, corrected pattern standard deviation (p<0,05). Megbeszélés: A szerzők a glaukómás idegrostveszteség kimutatására a scanning lézer polarimetriás idegrostréteg elemzést jól reprodukálható vizsgálatnak tartják. A módszerrel az idegrostréteg vastagságáról nyert eredményt a pupilla beszűkítése nem befolyásolta Kulcsszavak: scanning lézer polarimetira, glaukóma Nerve fiber analyzis with Scanning Laser Polarimetry Aims: To investigate the practical value of scanning laser polari metry. Methods: Thirty-five healthy volunteers, 30 patients suffering from primary open-angle glaucoma and 25 patients with capsular glaucoma underwent scanning laser polarimetry with the Nerve Fiber Analyzer II. One eye subject was evaluated and the results were correlated with Octopus G1 visual field indices. Results: The reproducibility coefficient of the measurements varied between 3.0% and 8.9% according to the retinal sector investigated. Miosis influenced neither the thickness results nor the reproducibility. Nerve fiber layer thickness in the superior and inferior quadrants was significantly lower in both glaucoma groups than in the controls (p<0.05). The corresponding values in the temporal and nasal quadrants did not differ between the glaucomatous and control eyes. None of the corresponding thickness values differed between the two glaucoma groups. Superior and inferior quadrant thickness inversly and significant correlated with the most sensitive indices of the visual field, loss variance and corrected pattern standard deviation (p<0.05). Conclusion: Scanning laser polarimetry was found a reproducible technique for the evaluation of the glaucomatous retinal nerve fiber loss. The results were independent of the pupil size. Keywords: Scanning laser polarimetry, glaucoma A retinális idegrostréteg vizsgálata a retinális ganglionsejtek axonjainak pusztulásával járó valamennyi betegségben nagy jelentőségű mind a diagnózis felállításában, mind a betegség lefolyásának, a kezelés hatásosságának értékelésében. Az idegrostréteg tanulmányozása különösen glaukómában nagy gyakorlati értékű, hiszen a krónikus lefolyású glaukómák legkorábbi morfológiai jele, és az állapot progressziójának kiváló jellemzője a látóidegrostok számának csökkenése. Korábbi vizsgálatokból ismert, hogy glaukómában a perimetriával kimutatható látótér defektus megjelenésekor a látóidegrostok nem elhanyagolható része már elpusztult [3]. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a perimetriás tesztek szubjektivitását, függését a vizsgált aktuális teljesítőképességétől sem. Ez a probléma, amely az ún. hosszú távú fluktuációt eredményezi, megnehezíti a látótér vizsgálatán alapuló korai diagnózis felállítását. A retinális idegrostréteg elemzése mentes a vizsgált személy szubjektív teljesítőképességéből eredő hibáktól. Szorosan kapcsolódik a glaukómás károsodás pathomechanizmusához, hiszen a glaukóma lényege a látóidegrostok progresszív pusztulása. Ennek megfelelően az egyik legkorábbi defektust mutató és károsodásában igen korán változó struktúra a látóidegrostok rétege. Ahhoz, hogy a papilla bármely paramétere kórossá váljon, már nagyszámú látóidegrost elvesztése kell [4]. Korábban a retinális idegrostréteget csupán kvalitatív módon, vörösmentes fényben készült fényképen és a scanning lézer oftalmoszkóp argon kék lézerfényével megvilágított képeken lehetett elemezni [1, 3]. Ezen technikákkal a lokális kiesések jól azonosíthatók, azonban a diffúz elvékonyodás nehezen észlelhető, és az idegrostréteg vastagsága számszerűen nem fejezhető ki. A Heidelberg Retina Tomográf [1,4] kvantitatívan mér, azonban nem képes a retinális idegrostréteget a retina többi rétegétől elkülönítve vizsgálni [1, 11]. Éppen ezért jelentett alapvető változást a párhuzamos retinális idegrostok kettőstörésén alapuló scanning lézer polarimetria bevonulása a klinikai gyakorlatba. E fejlett technikával néhány másodperc alatt kvalitatív és kvantitatív eredményt kapunk a papilla körüli idegrostrétegről és annak vastagságáról. A scanning lézer polarimetria A scanning lézer polarimetria a Nerve Fiber Analyzer (NFA, Laser Diagnostic Technologies, Inc., San Diego, USA) nevű berendezéssel végezhető [5]. Az eszköz 780 nm hullámhosszú, polarizált lézerfényt bocsát ki, amely a törőközegeken áthaladva a fókuszsíkban lévő retinára vetül. A párhuzamos retinális axonok
