Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)
1996-08-01 / 3. szám
Szemészet 133 (1996) 165-170 Az időskori maculopathia klasszifikációja (Nemzetközi ajánlás) Közlésre érkezett: 1996. március 18. Közlésre elfogadva: 1996. július 3. A világszerte egyre nagyobb jelentőséggel bírd időskori maculopathia leírására és osztályozására nagy populáción végzett multicentrikus tanulmányt egy nemzetközi kutatócsoport. Az „age related maculopathy” (ARM) definíciójaként az 50. életév fölött jelentkező, más szembetegséggel nem magyarázható maculáris elváltozást alkalmazták. Az osztályozás alapjául szolgáló elváltozások a macula területében: drusenek (puha vagy kemény), hipo/hiperpigmentált területek, térképszerű atrofia, neovascularisatios elváltozások. Szerzők ismertetik a beosztás alapját képező sémákat, vizsgálómódszereket és a különböző elváltozások besorolásának alapelveit. Kulcsszavak: időskori maculopathia, osztályozás, drusen, térképszerű atrophia, neovascularisatios elváltozás Classification of Age-Related Maculopathy (International study) A multicentric study was made by an international research group on a great population for the description and classification of the age-related maculopathy, which has increasing importance all over the world. Macular disease, which exists over 50 years without any other eye diseases was defined as age-related maculopathy (ARM). Classification was based on the next macular changes: drusens (hard or soft), hipo/hiperpigmented areas, geographic atrophy, neovascular changes. We describe the proposed staging, the examination methods, the principles and the standards that form the base of the international classification. Keywords: age-related maculopathy, classification, drusen, geographic atrophy, neovascular changes Az időskori maculopathia az iparilag fejlett államokban az előrehaladott életkorban a látásvesztés egyik leggyakoribb oka [8,15]. Bár a világon intenzív kutatómunka folyik a betegség etiológiáját, természetes lefolyását, a kezelés módját, indikációit és azok ellenőrzését illetően, mégis sok még a megválaszolatlan kérdés. Ezek tisztázására prospektiv vizsgálatok kezdődtek szerte a világon. A különböző felmérések - akár prospektiv, akár retrospektív tanulmányról van szó - különböző nomenklatúrával, eltérő diagnosztikus kritériumrendszerrel, különböződiagnosztikus módszerekkel dolgoznak. Ez a magyarázata annak, hogy a kezelési eljárások sikeressége sokszor nem hasonlítható össze vagy nem terjeszthető ki több centrumra. Az előbbiekben vázolt ellentmondást kísérli meg feloldani egy nemzetközi tanulmány [14], amely az idős életkorral járó maculaelváltozások csoportosítására és stádiumokba osztására tesz javaslatot. Bár a tanulmány szerzői ismét csak egy véleményt képviselnek a betegség megítélésének széles palettáján, a beosztás átfogó jellegénél és multicentricitásánál fogva, valamint a szerzők nagy tapasztalatát tekintve, alkalmasnak látszik arra, hogy a világon elterjedve alapját képezze a betegség kutatásának. A hazai szakemberek mind intenzívebb bekapcsolódása az előbbiekben említett kutatómunkába pedig indokolja e klasszifikáció magyar nyelven történő ismertetését. Az idős korban jelentkező és más szembetegséggel össze nem függő maculabetegségck megjelenési formáinak nagy száma már a betegség elnevezésének heterogenitásában is megmutatkozik [12]. Nevezték „chorioretinitis anastomosis arteriovenosa”-nak, „degeneratio disciformis maculae luteae”-nek, „degeneratio maculae lutae senilis”-nek, stb. Az utóbbi évtizedekben vált nyilvánvalóvá, hogy a különböző megjelenési formák annak az egy folyamatnak a részjelenségei, amelynek megjelölésére ma egyre inkább tért hódít az angol „age-related macular degeneration” kifejezés vagy ennek rövidített ARMD, ARM vagy AMD változata [2,4,7,9, 16], magyarul pedig az időskori maculadegeneráció kifejezés [11], illetve a maculadegeneráció helyett még szélesebb körben alkalmazható maculopathia megjelölés. Szintén széles a figyelembe vett diagnosztikus módszerek skálája is: visusvizsgálat, oftalmoszkópia, biomikroszkópia, perimetria, sötét adaptáció, fundus reflektometria, scanning lézer oftalmoszkópia, fundus fényképezés (fekete-fehér vagy színes, esetleg színszűrők alkalmazásával), angiográfia (fluoreszcein vagy indocianinzöld festékkel), posztmortem vagy posztoperatív szövettani vizsgálat (fény- vagy elektronmikroszkóppal) [1, 6, 7, 10, 11, 13]. A betegség természetes lefolyásának leírásával is mind több tanulmány foglalkozik [12, 16]. A jelenleg és a későbbiekben tervezett tanulmányok szempontjából fontos, hogy a korai elváltozásoktól a végső állapot kifejlődéséig az egyes megjelenési formákat stádiumokba soroljuk, hogy azok a különböző körülmények között is összehasonlíthatók legyenek. A már említett nemzetközi kutatócsoport [14] egy olyan stádiumbeosztást javasol, amely a színes sztereofundusfelvételek kiértékelésére alapozza a betegség diagnosztizálását és a progresszió meghatározását. Anyag és módszer A beosztás megalkotásánál a macula következő definícióját használták: a macula a retina azon része, amelynek középpontja a foveola és amelyben a ganglionsejt réteg több, mint egy sejt vastagságú. Ennek a területnek az átmérője kb. 5,5 mm. A pontosabb tájékozódás érdekében elkülönítették a belső és a külső macula fogalmát. Előbbi egy foveola centrumú, 3 mm átmérőjű kör, utóbbi egy foveola középpontú, de 6 mm átmérőjű körön belül eső terület. A betegség életkor függését úgy definiálták, hogy 50 év fölött jelentkező elváltozásokat tekintenek csak a betegség részének. Javasolták még, hogy mindenfajta idős életkorral járó maculaelváltozást „age-related maculopathy”-nak (ARM) nevezzünk. Korábban már említettük, hogy a beosztás alapját a megfelelően elkészített fundusfotó képezi. A fényképezés részletesen kidolgozott, menete a következő: Pupillatágítás után színes sztereo 30° vagy 35°-os felvételeket készítünk:- egyet a papilla temporális szélére centrálva,- egyet a foveára centrálva,- esetleg egyet a foveától temporálisan centrálva úgy, hogy a fovea a fénykép nasalis szélénél legyen. A Kodachrome ASA 25 vagy 64 típusú filmmel megegyező minőségű fdmet ajánlanak használni. Különös figyelmet kell fordítani a felhasznált filmek és előhívók egyforma minőségére.
