Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)

1996-08-01 / 3. szám

150 Szemészet 133 (1996)

4. ábra. Glaukómás szem fluoreszcein angiogramja az artériás fázisban. A függőleges elhelyezkedésű, nem telődő chorioideális vízzáró zóna a papilla temporális harmadát is magában foglalja. A neuroretinális peremterület sötét részei telődési hiányt jelentenek. Ezek a nem telődő chorioideális vízzáró zónával összefüggő szakaszon a legmarkánsabbak.

bizonyult. Fény derült ugyanis arra, hogy glaukómában a retinális tranzitidő megnyúlik, és a retinális erekben a plazmaáramlás sebessége csökken [51]. Hasonó vizsgálatot a nehezen tanulmányozható hátsó ciliáris ereken nem lehetne kivitelezni. Sajnos, látszólagos egyszerűsége ellenére a retinális tranzitidő pontos és a szubjektív hibákat kiküszöbölő mérése máig nem sikerült teljesen [36, 50].

Másrészt a fluoreszcencia intenzitásváltozásának az idő függvényében történő meghatározásával számszerűsíthetővé vált a peripapilláris chorioidea véráramlása [12]. A chorioideális vérátáramlási időt jellemző tau-érték megnövekedése a vizsgált vasculáris glaukómás szemek nagy részére jellemzőnek bizonyult [ 12]. A normális és a patológiás tartomány azonban e módszerrel sem különül el élesen az egyes beteg szintjén.

A kvantitatív angiográfia hátránya, hogy a regisztrátum feldolgozása hosszú időt vesz igénybe, és költséges műszaki hátteret igényel.

A kapilláris fehérvérsejt-áramlás sebességének meghatározása (blue field entoptic phenomen)

Számítógép kék színű monitorjára tekintve a vizsgált személy sötét pontokként észleli a perimaculáris kapillárisaiban áramló fehérvérsejteket. Ezek mozgásának átlagos sebességét meghatározhatjuk, ha a képernyőn mozgó, szimulált pontok sebességét a vizsgált személy a saját fehérvérsejt-sebességével azonosra állítja be [42]. Enem-invazív módszerrel glaukómában a perimaculáris retinális keringés lassulását észlelték [42]. A technika alkalmas a retinális autoreguláció vizsgálatára is [13]. Meg kell jegyezni

azonban, hogy a módszer a beteg aktív közreműködését igényli, és nem a látóideget tápláló érstruktúrákat vizsgálja. A számszerű eredmények az angiográfiás adatokkal közvetlenül nem vethetők össze.

Lézer Doppler-sebességmérés (laser Doppler velocimetry, LDV)

Az optikai Doppler-frekvenciaeltolódás gyakorlati kihasználása több, mint 20 évvel ezelőtt megteremtette a retinális nagyerek, majd a papilla nem-invazív, in vivo keringésvizsgálatának lehetőségét [6, 15, 41]. A 630 nm hullámhosszú lézerfény a mozgó vörösvértestekről visszaverődvejut a detektorba. A visszavert fény frekvenciája módosul, ha mozgó vörösvértestről érkezik (kivéve, ha a vörösvértest mozgásiránya nem tartalmaz a beeső fény irányával párhuzamos komponenst). A vörösvértestek mozgásának sebessége a visszavert fény frekvenciaeltolódása alapján határozható meg mintegy 50-200 pm átmérőjű foltok területében. Míg fluoreszcein angiográfiával alapvetően a vérplazma áramlásáról nyerünk információt, addig a Doppler-jelenség felhasználásával a korpuszkuláris részek (vörösvértestek) áramlását vizsgáljuk. A vörösvértestek - ezek főként a nagyobb erek tengelyében haladnak - áramlási sebessége nem azonos a plazmáéval. Tekintettel a megvilágító fény manuális illesztésére, a nagyerek pulzációjára és arra, hogy az elemzett struktúra azonosításához általában fényképfelvétel vagy funduskamera szükséges, a technika reprodukálhatósága nem mindig optimális [49].

A lézer Doppler-sebességmérés segítségével kimutatták, hogy a temporalis retina perfúziója meghaladja a nasalis retináét [6], és