Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)

1996-08-01 / 3. szám

Szemészet 133 (1996) 151

hogy glaukómában valamint a látóidegfő simplex atrophiája esetén a papilla perfúziója lényegesen csökken [15, 41].

Ez utóbbi megfigyelés értelmezése azonban mindmáig nem egyértelmű. Quigley szövettani kutatásai valamint elméleti megfontolások alapján azt az álláspontot képviseli, hogy a csökkenés a papilla, mint egész egység perfúziójára vonatkozik csupán, a térfogategységnyi szövet érellátása nem változik [39]. E kérdés máig nem eldöntött.

A módszer nagy hibája, hogy nem határozható meg pontosan a lézerfény szövetbe hatolásának mélysége. így nem állapítható meg, hogy a mért érték milyen struktúra keringésére utal: csupán a papilla idegrostrétegét avagy a mélyebb látóidegfő szakaszt is jellemzi. A fenti probléma miatt a papilláról lézer Doppler-sebességméréssel nyert eredmények megkérdőjelezhetőek.

Scanning lézer Doppler-árainlásmérés (scanning laser Doppler flowmetry, SLDF)

Mivel a lézer Doppler-sebességmérés az egyes kapillárisok perfúzióját nem képes vizsgálni, a legutóbbi időben kifejlesztett Heidelberg RetinaFlowmeterhez (Heidelberg Ingeneering GmbH) nagy remények fűződnek. Az eszköz egy kétdimenziós scanner és egy, a kapillárisok vizsgálatára alkalmas, infravörös lézerrel működő optikai Doppler-vizsgáló kombinációja. A tanulmányozott terület topografikus képével összehangoltan a vizsgált felszín keringési térképeit is bemutatja a képernyőn (5. ábra). A 780 nm hullámhosszú lézerfény az elmozduló vörösvértestekről verődik vissza a detektorba. Elemzés után az így nyert érték jellemzi a vizsgált térfogatban éppen mozgásban lévő összes vörösvértest számát („volume”). A mozgó vörösvértestek által a vizsgált szövettérfogatban időegység alatt megtett összes távolság reprezentálja a vörösvértest áramlást („flow”). A „flow” és „volume” értékek hányadosa jellemzi a vörösvértestek átlagos sebességét („velocity”.) Az átlagos „volume”, „flow” és „velocity” mérését 10x10 pm és 500x500 pm között változtatható méretű vizsgáló-5. ábra. A Heidelberg Retina Flowmeter által analizált, mérésre előkészített topografikus és perfúziós térképek a monitoron megjelenő formában. A legfelső kép egy rövidlátó szem papillájának és retinájának felszíni, topografikus képe. Az alsó három perfúziós kép a „volume”, „flow” és „velocity” paramétereknek megfelelő, felszíni perfúziós térkép (magyarázat a szövegben). Valamennyi kép azonos helyzetű képpontjai ugyanazon retinális pontokat ábrázolják, de eltérő adatfeldolgozás után. A kép jobb oldalán a 100x100 pm-es mérőkeret látható.

kereten belül végezhetjük el. A keretet az elkészült regisztrátumon, annak topografikus és keringési térképeit felhasználva mozgathatjuk, és aregisztrátum bármely részén, jól azonosítható pontokon mérhetünk. A készülék nem alkalmas nagyerek vizsgálatára. Hátránya, hogy a regisztrátum rögzítésének időtartama meghaladja a 2 másodpercet. Ez sok glaukómás betegen (száraz szem syndroma, a fixáló szem jelentős látótérkiesésének esetén) komoly kooperációs nehézséget okoz [22]. Bár a vizsgálathoz pupillatágítás nem szükséges, és kisebb mértékű cataracta sem teszi lehetetlenné a képrögzítést, saját tapasztalatom szerint a szűk pupilla, a hátsó kérgi centrális lencsehomályok, az üvegtesti úszó homályok valamint a corneán lévő nyákcsomók a képminőséget súlyosan rontják [22]. A nagyerek kikerülésének kényszere miatt a mérések helyét a szemek közötti anatómiai különbség jelentősen befolyásolja. Jó kooperáció és képminőség esetén a technika a hosszú képrögzítési idő ellenére jól reprodukálhatónak bizonyult, saját vizsgálatunkban glaukómás szemeken 12% reprodukálhatóságot tapasztaltunk [22].

Az egészséges és a glaukómás szemeken végzett vizsgálatok eredményei nem egyértelműek. Bár a temporalis retina nasalis retinát meghaladó perfúzióját mind Michelson eredményei, mind saját vizsgálataink alátámasztották, a glaukómás keringésváltozásra vonatkozó megállapítások gyökeresen különböznek. Michelson a glaukómás szemek retináján alulperfundált területeket észlelt, és mind a retinális, mind a neuroretinális peremterülethez tartozó értékeket szignifikánsan csökkentnek találta a glaukómában [28]. Primer nyitott zugú glaukómás és NTG betegekre vonatkozó saját eredményeink ezzel szemben ilyen különbséget nem mutattak ki, sőt glaukómában esetenként magasabb értékeket regisztráltunk [22]. A különbség hiányára utal a moorfieldi kutatócsoport eredménye is [8].

Hogyan magyarázható, hogy glaukómában nem csökken, sőt nőhet a regisztrált flow értéke? Saját álláspontunk szerint e probléma elsősorban a scannalési mélység és a retinavastagság viszonyára vezethető vissza. A gyártó szerint a 780 nm hullámhosszú lézerfény 0,3 mm mélységbe hatol, így ha a képet a retina felszínére fókuszálják, az eredmény kizárólag a retinára vonatkozik. Előrehaladott glaukómás károsodás esetén az idegrostok pusztulásának következtében a retina vastagsága számottevően csökken. Ennek alapján elképzelhető, hogy a retinafelszínre fókuszált kép ilyen esetben a choriokapillárisok vörösvértestáramának egy részét is detektálja. E vélemény realitását a peripapilláris chorioideális nagyerek feletti mérésekkel is sikerült alátámasztanunk: a mért értékek rendkívül magasak, ha a tesztkeretet a nagy chorioidea erek fölé helyezzük. Természetesen ilyenkor az érhártya eredetű hatás azonnal észlelhető, azonban a „normál tartomány” körüli eredményekről a mért értékek alapján nem tudjuk megállapítani, hogy tartalmaznak-e chorioideális Doppler-hatást. A fentiek szerint tehát elképzelhető, hogy az eredmények különbsége a vizsgált betegcsoport eltéréséből adódott (korai vagy előrehaladott állapotú glaukómás szemek).

A módszer alkalmas a peripapilláris keringési viszonyok in vivo nem-invazív feltérképezésére is. Még nem publikált vizsgálataink szerint a közvetlenül a papilla temporális szélével érintkező 100 pm szélességű terület retino-chorioideális kapilláris perfúziója myopiában szignifikánsan csökkent a nem rövidlátó szemeken mért eredményhez viszonyítva. Ez a jelenség mind egészséges, mind pedig glaukómás szemeken kimutatható volt.

E magas technikai szintet képviselő berendezés tényleges kutatási és gyakorlati értékét a jövő dönti majd el. Elsősorban a helyi antigalukómás kezelés keringési hatásainak elemzése szempontjából várhatunk új ismereteket a berendezéstől. Az intraocularis kiserek lézer Doppler-vizsgálatával nyert adatok