Szemészet, 1996 (133. évfolyam, 1-4. szám)
1996-05-01 / 2. szám
Szemészet 133 (1996) 101-104 A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. sz. Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye Fotorefraktív excimer lézerkezelések utáni szövődményként fellépd elülső stromahomályok vizsgálata ultrahang-biomikroszkópiával NagyZ. Zs., Németh J., Süveges Ildikó, Csákány B., Füst Agnes Közlésre érkezett: 1996. XII. 10. Közlésre elfogadva: 1996. II. 21. Bevezetés: A fotorefraktív keratectomia (PRK) egyik legfontosabb szövődménye a magasabb dioptriaszámú kezelések után fellépő szubepitheliális lokalizációjú hegesedés és vele együttjáró refrakciós regresszió. A PRK-t követő szubepitheliális hegesedést a szerzők ultrahangbiomikroszkópiával (UBM) vizsgálták. Anyag és módszer: Húsz, a korábbiakban myopiás PRK kezelésen átesett olyan szem UBM-es státuszát értékelték, melyek valamilyen mértékű szubepitheliális hegesedést mutattak. A kezelési dioptriatartomány -4,0 D és -12,0 D között változott (átlagosan -7,4 D ± 3,88 D). A Hannaszerinti szubepitheliális homályok mértéke 0,5 és 4,0 között változott. Az UBM-es vizsgálatok a PRK utáni 1- 3 hónapon belül történtek a Zeiss-Humphrey Ultrasound Biomicroscope Model 840 ultrahang-biomikroszkóp 50- 80 MHz-es transzducerével. Eredmények: A vizsgált szemekben a szubepitheliális homály mértéke az előzetes fotoabláció mélységével összefüggést mutatott. A Hanna-szerinti 2,0 érték alatt UBM- mel csak a Bowman-membrán hiányát és a corneacentrumban történő finom laposodást tudták a szerzők kimutatni; 2,0 érték felett az elülső stroma reflektivitása fokozódott, 3,0 és 4,0 haze érték között a centrumban a stroma elülső 1/3-ára kiterjedő szabálytalan szélű hyperreflektivitást észleltek, amely jól korrelált a réslámpás lelettel. Következtetések: A Hanna-szerinti 2,0-es stádiumbeosztásig az UBM-es vizsgálat nem alkalmas a szubepitheliális hegjelenség objektivizálására. A 2,0-es stádiumbeosztást meghaladó elülső stromális hegek jelentős reflektivitás fokozódást okoztak, a leírt hyperreflektivitás akár a stroma felső részének 1/3-át is elfoglalhatja. Az UBM-es eljárás ezért a nagyfokú hegesedéssel járó poszt- PRK stromahomályok in vivo objektivizálására és követésére alkalmas. Kulcsszavak: fotorefraktív keratectomia, szubepitheliális hegesedés,ultrahang-biomikroszkópia, hyperreflektivitás Examination of subepithelial haze with ultrasound biomicroscopy following photorefractive keratectomies Introduction: The subepithelial haze and the concomittant refractive regression are the most important complications of photorefractive keratectomy (PRK) in the higher diopter range. Authors examined the subepithelial haze characteristics by ultrasound biomicroscopy (UBM). Materials and methods: Twenty previously photokeratectomized myopic eyes, which showed a certain level of subepithelial scarring have been examined. The range of PRK treatments varied between -4,0 D and —12,0 D (on average -7,4 D ± 3,88 D). The subepithelial haze graded according to Hanna et al. between 0,5 and 4,0. The UBM examinations were carried out between 1-3 months following PRK with the 50-80 MHz transducer of a Model 840 Zeiss-Humphrey Ultrasound Biomicroscope. Results: The severity of subepithelial haze correlated with the previous photoablation depth. Up till haze graded 2,0 according to Hanna et al. UBM showed loss of Bowman membrane and a slight thinning of the central cornea. Above grade 2,0 the reflectivity of anterior stromal parts increased, between grade 3,0 and 4,0 a hyperreflective 1/ 3 anterior stroma with irregular borders were observed. Conclusion: Haze graded below 2,0 was not observable with UBM. Haze, graded more than 2,0 caused an increasement of anterior stromal reflectivity. In more serious cases the 1/3 of the anterior stroma might be affected. The UBM-method with a 50-80 MHz probe is suitable to follow the serious haze phenomen after photoablations. Keywords: photorefractive keratectomy, subepithelial haze, ultrasound biomicroscopy, hyperreflectivity A fotorefraktív kezelések egyik legfontosabb szövődményének a cornea avaszkuláris sebgyógyulási fázisának idején megjelenő szubepitheliális lokalizációjú átmeneti homályok megjelenését tekinthetjük, mellyel rendszerint az elért refraktív hatás csökkenése is együttjár [1,2, 3]. Korábbi tapasztalataink alapján megállapítottuk, hogy a stroma homályok kialakulásának valószínűsége a fotoablációs mélység (kezelt dioptriaszám) növekedésével korrelál [4]. A betegkövetések során az is bebizonyosodott, hogy az avaszkuláris sebgyógyulás idején a szemet érő UVB tartalmú szoláris expozíció a sebgyógyulási válaszreakciót jelentősen képes fokozni, azaz az elülső stromahomályok súlyosbodnak, másodlagos vastagságnövekedés miatt az elért refrakciós hatás csökkenhet [2]. Az elülső stromahomályok (hegesedés) mértékének meghatározására a legszélesebb körben a Hanna-szerinti beosztást alkalmazzák [5]. Az említett skálabeosztás legfontosabb hátránya, hogy szubjektív eljárás, a vizsgáló orvos részéről viszonylag nagy tapasztalatot igényel, az egyes vizsgálatok értékelése nehezen összevethető. Az ultrahangos-biomikroszkópia az elmúlt években új dimenziót nyitott az elülső szegment non-invazív in vivo vizsgálataiban. A magas ultrahang frekvencia (50-100 MHz), amely 5-10- szeresen haladja meg a hagyományos szemészeti ultrahangkészülékek frekvenciáját, két dimenziójú nagy nagyítású B-képet állít elő a szövetekről, amely alapján meghatározható az adott szövetre jellemzőreflekti vitás, a szövetek egymáshoz való viszonya, az ultrahangos nyaláb által befogott anatómiai struktúrák mérete és egymástól való távolsága. A készülék felbontó képessége 20-60 pm, a nagyobb frekvencia alkalmazása nagyobb felbontóképességet tesz lehetővé [7]. Jelen tanulmányunkban arra kerestünk választ, hogy a réslámpával Hanna-szerint osztályozott szubepitheliális homályok az ultrahang-biomikroszkópos technikával [6, 7] követhetőek és objektivizálhatóak-e. Anyag és módszer Vizsgálataink során 800 fős beteganyagból 20, a korábbiakban