Szemészet, 1993 (130. évfolyam, 1-4. szám)
1993-05-01 / 2. szám
102 Szemészet, 130 (1993) 1. a), b) ábra. a) A belső egyenes szemizom echogramja endocrin orbitopathiás betegen (mindkét oldalon 6 mm vastag), b) A belső egyenes szemizom CT-képe az előbbi betegen. A két módszerrel azonos értéket mértünk. többször endocrin orbitopathiák és daganatok fordultak elő anyagunkban (lásd: 1-3. ábrát). AII. táblázatban 23 beteg és 26 összehasonlító vizsgálat szerepel. Az endocrin orbitopathiás csoportban ugyanis 2 beteg kontrollvizsgálatát is feltüntetjük. (T. A. 58 éves férfi betegségét két alkalommal CT-vel, háromszor echográfiával értékeltük. Mindkét módszerrel kétszer mértük a belső egyenes szemizom kóros vastagságát, harmadszor ezt csak echográfiával ellenőriztük, amikoris normális értéket mértünk. T. J. 46 éves nőbetegen kétszer végeztünk UH-vizsgálatot, mindkét alkalommal normális belső egyenes szemizomvastagságot találtunk, ami a CT-mérésekkel egyezett. Harmadszor csak CT-vizsgálatot végeztünk kontrollként. Szembetegsége elsősorban a felső egyenes szemizomra lokalizálódott.) További két endocrin orbitopathiás betegen echográfiával szabályos belső egyenes szemizomvastagságot mértünk, akiknél később a CT-vizsgálat más extraocularis izomnak a megvastagodását mutatta. E betegcsoportot összegezve tehát: hat beteget vizsgáltunk egy alkalommal parallel, közülük két betegen a belső egyenes szemizom mérete normális volt. További két betegen pedig két CT-, három UH-, illetve három CT-, két UH-vizsgálat történt, így adódott, hogy 23 betegen 26 parallel vizsgálatot értékeltünk. Egy térszűkítő folyamat (dermoid) echográfiával nem ábrázolódon. 2. a), b) ábra. a) Harántmetszeti echogram cysticus elváltozást ábrázol a bal orbitában. b) Axialis CT-felvételen látható a cysticus képlet fali halmozással (nyílhegyek >), a nyitott sinus frontálistól balra. Megbeszélés Az orbita UH-vizsgálatokhoz miniatürizált, 8-10 MHz transducerek használatosak [7,10,12]. Azorbitális echográfia - főleg a coronalis siku leképezés hiánya folytán - nem nyújt kellő pontosságú topográfiai információt. Alkalmazhatósága korlátozott a hátsó avagy a csontos orbitafal közelében elhelyezkedő kórformáknál. A mellső és középső harmadot a szonográfiás szakember viszont kielégítően tudja elemezni [2, 7,10,12]. Tapasztalatunk szerint az endocrin orbitopathia UH-vizsgálattal csak akkor volt kimutatható, amikor a belső egyenes szemizom is részt vett a körfolyamatban. Az intraconalis kórfolyamatok viszont echográfiával minden esetben ábrázolódtak. Ami az extraconalis megbetegedéseket illeti, echográfiával csak korlátozottan voltak értékelhetők. Ennek a ténynek elsősorban az volt az oka, hogy a rendelkezésünkre álló 5 MHz lineáris transducer nagyméretű, megfelelő szögbe állítása nehézkes, nem mindig megoldható. Nagyrészt emiatt, csak nehézségekkel vagy egyáltalán nem tudtuk echográfiával meghatározni az extraconalis betegségek kapcsolatát a csontos orbitafallal. Egy álnegatív
