Szemészet, 1992 (129. évfolyam, 1-4. szám)
1992-06-01 / 2. szám
Szemészet, 129 (1992) 33 hámot érintő betegségek kezelésében elfogadott módszer, addig, az egyébként egészséges szaruhártyán végzett refraktív keratectomia számos problémát, etikai vonatkozású kérdést is felvet [8, 11]. Sok kutató foglalkozott az epithel sebgyógyulás, a sejtek migratioját és adhaesioját befolyásoló UV-laser hatásokkal [3, 5, 11], a stroma transparentia, keratocyta infiltratio és hegképződés alakulásával [7]. Jelenlegi saját kutatásaink nem a laser-kezelés eredményeként fellépő szöveti reakció alakulását, hanem a laser fizikai effektusának tanulmányozását célozták. Marshall [6] és mtsai scanning elektronmikroszkópiás vizsgálataihoz hasonlóan magunk is linearis, éles sebhatárokat tapasztaltunk. Ugyanakkor saját anyagunkban az epitheliumban hullámképződés volt észlelhető a sebszél mellett, az ép hámban, míg fenti szerzők erről a jelenségről nem tesznek említést. Ennek oka valószínűleg a nem élő szövet csökkent felületi feszültségében vagy a laser által okozott ún. „shock-hullám” [1,2] kialakulásában és tovaterjedésében keresendő, esetleg mindkét ok szerepet játszott. A hámban, a sebzés közvetlen környezetében a hámsejtek épnek látszottak. Ez az ép hám valószínűleg igen fontos szerepet játszik abban, hogy az excimer laser keratectomiát követően a betegek gyorsabban panasz, és fájdalommentessé válnak, mint egyéb eszközzel kivitelezett keratectomia után [2]. A stroma lamellák ultrastrukturalis vizsgálatához négyzetrács alakú bronzmaszkon keresztül exponáltunk. így a scanning elektronmikroszkópia számára is elérhető felszínt nyertünk. Megállapítottuk, hogy a stroma lamellák párhuzamosak, egymástól nem távolodtak el, az egész stroma compact állománya megmaradt. így nyilvánvalóvá vált az a tény, hogy más szerzők [6] által tapasztalt, UV-laser kezelést követően megjelenő intra-lamellaris hézagképződés nem az excimer laser direkt, fizikai hatása, hanem szöveti reakció, intrastromalis folyadék accumulatio, oedema következménye. A nagyobb nagyítású felvételeken megfigyelhető, hogy viszonylag igen kis mennyiségű szövettörmelék keletkezett a sebfelszínen. Ennek oka az ún. photochemiai decompositio, amelynek során az exponált területről a szövet gáznemű anyag formájában, igen nagy sebességgel távozik [9,10]. A szövettörmelék egy része extracellularis matrix, másik része összesodródott collagen rost lehet. A desintegralódott extracellularis matrix fontos szerepet játszik a hegképződés folyamatában [5], így annak kis mennyisége előfeltétele a lehető legkisebb mértékű hegesedéssel járó sebgyógyulásnak, és ezen keresztül a transparentia megőrzésének. A mélyebb stromában megfigyelt membranszerú képződmény más kutatók által [6] is említett pseudomembrannak felelhet meg. Tekintettel arra, hogy ennek kialakulásában szöveti reakció - saját modellünkben - nem játszhatott szerepet, joggal feltételezhetjük, hogy a pseudomembran fenti kutatók véleményével ellentétben a laser direkt photochemiai hatásának és nem leucocyta infiltrationak az eredménye. Jelen tanulmányunkban nem tapasztaltuk az endothel réteg károsodását photoablatiot követően. Más kutatók [1, 6, 7] élő szöveten végzett kísérletek során arra a következtetésre jutottak, hogy az endothel sejtek károsodása és ennek következményei még igen felszínes photoablatio során is megjelennek. Theoretikus okként a laser photon által indukált ún. shock hullám rezonancia vagy az akusztikus hullám keletkezését feltételezik. Mindenesetre az endothel sejtek károsodása a fenti esetekben az élő szövet reakciója és nem a laser direkt mechanikus, fizikai hatása lehetett. Vizsgálataink alapján megállapíthatjuk, hogy az alkalmazott excimer laser megfelelő paraméterek mellett alkalmas igen nagy pontosságú, 1 /um feloldóképességú felszínes keratectomia kivitelezésére. Az excimer laser által okozott thermalis, photochemiai effektusok korántsem tisztázottak, ezért igen nagy szükség van élő szöveten és sejttenyészetekben a sebgyógyulás folyamatát is nyomon követő további kutatómunka végzésére. Irodalomjegyzék 1. Dehm, E.Puliafito, C.A., Adler, C. M., Steinert, F.: Corneal endothelial injury in rabbits, following excimer laser ablation at 193 nm and 248 nm. Arch Ophthalmol 104: 1364—1368. (1986). 2. Gartry, D., Kerr Muir, M., Marshall, J.: Excimer laser treatment of corneal surface pathology: a laboratory and clinical study. Br J Ophthalmol 75: 258-269. (1991). 3. Kerr Muir, M., Trokel, S., L., Marshall, J., Rothery, S.: Ultrastructural comparison of conventional surgical and argon fluoride excimer laser keratectomy. Am J Ophthalmol 103: 448-453. (1987). 4. Marshall, J., Trokel, S., Rothery, S., Krueger, R. R.: A comparative study of corneal incisions induced by diamond and steel knives and two ultraviolet radiations from an excimer laser. Br J Ophthalmol 70: 482-501. (1986). 5. Marshall, J., Trokel, S., Rothery, S., Krueger, R. R.: Long term healing of central cornea after photorefractive keratectomy using an excimer laser. Ophthalmology 95: 1411-1421. (1988). 6. Marshall, J., Trokel, S., Rothery, S., Schubert, H.: An ultrastructural study of corneal incisions induced by an excimer laser at 193 nm. Ophthalmology 92: 749-758. (1985). 7. Seiler, T., Bende, T., Winckler, K., Wollensak, J.: Side effects in excimer laser corneal surgery. Graefe’s Arch Clin Exp Ophthalmol 226: 273-276. (1988). 8. Seiler, T., Bende, T., Wollensak, J., Trokel, S.: Excimer laser keratectomy for correction of astigmatism. Am J Ophthalmol 105: 117-124. (1988). 9. Srinivasan, R., Mayne-Benton, V.: Self developing photoetching of polyethylene terephthalate films by far ultraviolet excimer laser radiation. Appl Phys Lett 41: 576-578. (1982). 10. Trokel, S. L., Srinivasan, R., Braren, B.: Excimer laser surgery of the cornea. Am J Ophthalmol 96: 710-715. (1983). 11. Tuft, S., J., Zabel, R. W., Marshall, J.: Corneal repair following keratectomy. A comparison between conventional surgery and laser photoablation. Invest Ophthalmol Vis Sei 30: 1769-1777. (1989). Cím: Dr. Mohay Judit, 6701 Szeged, Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinika, Pf. 407.
