Szemészet, 1992 (129. évfolyam, 1-4. szám)
1992-09-01 / 3. szám
82 Szemészet, 129 (1992) Ha ICCE után az elülső csarnokban üvegtest volt, azt üvegtestvágóval (Klöti-féle mikrostripper) eltávolítottuk. Az elülső csarnok műlencse (Adatomed 23 A, Medicontur 23 A) ezek után Sheet-féle glide segítségével könnyen behelyezhető volt. Hátsócsarnok múlencse implantációjánál az esetleges összenövéseket, synechiákat felszabadítottuk, a hátsó tokon levő megvastagodást (fibrózis, Elschnig-gyöngy) polírozással, suctióval szüntettük meg. Az implantáció előtt a csarnokba ismét levegőt vagy Healont adtunk, implantáció után pedig acethylcholinnal a pupillát beszűkítettük. Az esetek egy részében perifériás iridektomiát is készítettünk, majd a sebet dupla sorban tovafutó módon, 10/0-ás varrattal víztartóan zártuk. Sebzárás előtt a csarnokban lévő levegőt folyadékra cseréltük ki, ill. a Healont irrigációs-aspirációs eszközzel kimostuk. A műtét végén 0,5 ml subconjunctivális oradexon és gentamycin (0,8%) injekciót adtunk. A betegeket a 4-5. posztoperatív napon engedtük haza, majd a 2., 3. és 6. posztoperatív héten ellenőriztük, a műtét utáni 6. héten írtuk fel a szükséges közeli és távoli-korrekciót. Betegeink átlagos követési ideje 10,7 hó (2-24 hó) volt. Valamennyi betegnél vizsgáltuk a pre- és posztoperatív látásélességet, az astigmia gyakoriságát, a korai és késői posztoperatív szövődmények előfordulását és ezek megoszlását az elülső és hátsócsarnok műlencseimplantált betegek között. Eredmények A műtét eredményességét a látásélesség alakulása és a posztoperatív szövődmények száma mutatja. A preoparatív, kontaklencsével vagy aphakiás szemüveggel korrigált látásélesség implantáció után 90 esetben (84,1%) javult vagy változatlan maradt, míg 17 esetben (15,9%) a látásélességromlott. A leggyakoribb, látásélességet is befolyásoló posztoperatív szövődményeket a III. táblázat mutatja. III. táblázat: Szekunder múlencse-implantáció posztoperatív szövődményei Posztoperatív szövődmények ACIOL PCIOL összesen Glauk. sec. 5 1 6 Deg. mac. lut. 4 2 6 Cystoid macula ödéma 4 1 5 Keratopathia bullosa 3-3 Subluxatio IOL 2 1 3 AION 2 1 3 Tokmegvastagodás-2 2 „Pupii capture” 2-2 Hyphaema 1-1 Iridocyclitis 1-1 III. táblázat Beteganyagunkban hat esetben (5,6%) secundaer glaukóma alakult ki, közülük 1 (0,9%) PCIOL, 5 (4,6%) pedig ACIOL implantációja után. A hat másodlagos glaukóma közül két esetben a beültetés utáni 4., ill. 6. hónapban trabeculectomiát kellett végezni, a többi esetben a szemnyomás konzervatív módon (beta blokkoló Timolol maleat 0,25% helyileg) kezelhető volt. Cystoid makula ödéma öt esetben (4,6%) fordult elő [4 (3,7%) ACIOL, 1 (0,9%) PCIOL implantációja után], mind a négy zárttokos hályogműtéten átesett szemnél a lencse extrakciója során üvegtestveszteség volt. Három (2,8%) keratopathia bullosa eset közül kettőnél perforáló keratoplasztikát kellett végezni 6, ill. 7 hónappal az implantáció után, az egyik esetben lencseeltávolítással együtt. Ugyancsak el kellett távolítanunk egy esetben a subluxálódott hátsócsarnok lencsét a 7. posztoperatív napon, helyette elülsőcsarnok lencsét implantáltunk, a továbbiakban a posztoperatív szak zavartalan volt. Két esetben (1,8%) hátsótok-megvastagodás okozott látásromlást, mindkét szemen YAG-lézer capsulotomia történt, mely után a látásélesség javult. A felsorolt szövődményeken kívül hat esetben szenilis makuladegeneratio rosszabbodása, négy esetben elülső ischaemiás optikus neuropathia (AION) okozott látásromlást. Beteganyagunkban ideghártya-leválás nem fordult elő, ennek oka részben az lehet, hogy elülsőcsarnok lencse implantációja esetén, ha a csarnokban üvegtest volt, azt elülső vitrektomia során gondosan eltávolítottuk, így kivédtük az esetleges üvegtesti trakció veszélyét. Erre 89 ACIOL implantáció közül 33 esetben (37%) került sor. Egy esetben (0,9%) a szekunder elülsőcsarnok lencse implantációja perforáló keratoplasztikával együtt, egy esetben trabeculectomiával együtt történt. Biometria végzésére 1990 január óta van lehetőségünk, beteganyagunkban 39 esetben (36,4%) történt ilyen vizsgálat, a többi esetben az aphakiás szemüveg alapján állapítottuk meg a beültetendő műlencse erősségét. A két csoport posztoperatív spherikus korrekciója között nem volt szignifikáns különbség, ami azzal magyarázható, hogy az aphakiás korrekció alapján a beültetendő szemlencse erősségét nagy pontossággal ki lehet számítani (14.), bár van, aki secundaer implantációnál is elengedhetetlennek tartja biometria elvégzését (10.) Cylinderes korrekcióra implantáció előtt 31 betegnek (28,9%), implantáció után 36 betegnek (33,6%) volt szüksége, közülük 15-nek (14%) volt pre- és posztoperatíve is astigmiája. Megbeszélés Szekunder műlencse-implantációt több mint 30 éve végeznek (5,8). A kezdeti igen szigorú kritériumok a műtéti technika fejlődésével kialakult szemléletváltozás következtében mára enyhültek, egyre több aphakiás kap műlencsét a nehezen megszokható szemüveg, illetve a kontaktlencse kezelési problémái miatt, sok esetben a másik szemen végzett implantáció kedvező tapasztalatai hatására. Az utóbbi években több közlemény jelent meg a nemzetközi irodalomban szekunder implantációról, saját eredményeinket a IV. táblázatban vetettük össze ezek adataival. A lencse extrakciója során fellépő komplikáció (üvegtestveszteség) egyes szerzők szerint (8,13,) nem jelent rizikó tényezőt szekunder implantációnál, vannak (2) akik szerint csak 6 hónapon belüli implantációnál, mások szerint (9,18) az extrakció után akár több mint egy évvel is az üvegtestveszteség predisponál CMO-ra. Ez utóbbit támasztja alá saját tapasztalatunk is. Irodalmi adatok szerint (6,8,9,11,18) 1,5-4,0%-ban fordul elő szekunder implantáció után ideghártyaleválás, ami beteganyagunkban nem fordult elő. Ennek magyarázata lehet részben a rövid követési idő, részben az implantáció előtt végzett vitrektomia, melynek során az elülső csarnokból az üvegtestet teljesen eltávolítottuk. Bár van (15), aki nem javasolja Healon alkalmazását szekunder múlencse-implantáció esetén, véleményünk szerint a viszkoelasztikus anyag segít az üvegtestveszteség elkerülésében, és az endothelt is védi; alkalmazásával a műtét során bekövetkező endothelsejt-veszteség szignifikánsan csökken. Beteganyagunkban endothelsejt-számolásra nem volt lehetőségünk. Healont ACIOL implantáció esetén 31 alkalommal (34,8%), míg PCIOL esetén 10 alkalommal (55,5%) használtunk.
