Szemészet, 1992 (129. évfolyam, 1-4. szám)
1992-09-01 / 3. szám
78-80 Szemészet, 129 (1992) Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye A műlencsetervezés hibaforrásai Németh János, Gyenes Ágota, Magyart Márta, Süveges Ildikó A szerzők intézetében évente 900 hátsó csarnoklencsét terveznek és ültetnek be. A beültetendő múlencsék törőerejét SRK regressziós formula alkalmazásával számították ki. Anyagukban a tervezett és a műtét után ténylegesen elért fénytörés közötti különbség eseteik 75%-ban kisebb volt 1 dioptriánál, és 98 %-ban pedig 2 dioptriánál. Három dioptriánál nagyobb, nem várt fénytörési eltérés csak kivételesen fordult elő. A tervezett és a műtét után elért fénytörés közötti eltérés okai a következők lehetnek: 1) pontatlan cornea törőerő mérés, 2) az ultrahangos szemtengelyhossz-mérés hibái: a mérés tengelye nem a szemtengely mentén halad, a szemgolyó megnyomása és deformálása méréskor, rossz kapubeállítás, túl magas erősítés alkalmazása, nem megfelelő sebességértékkel való számítás, 3) gépelési, adatbeviteli hiba, 4) helytelen műlencse-kiválasztás, 5) szabálytalan mülencsehelyzet műtét után. Kulcsszavak: echobiometria, műlencsetervezés, műlencsebeültetés Causes of errors of intraocular lens calculation In the department of the authors, about 900 posterior chamber lenses are calculated and implanted yearly. The implant powers were calculated using SRK regression formula. In their material, the difference between the predicted and the actual postoperative refrection was less than 1 diopter in 75% of the cases and less than 2 diopters in 98% of the cases. Higher unexpected refractive difference than 3 diopters was found exceptional. The possible causes of the difference between predicted and final postoperative refraction are as follows: 1) inaccurate corneal power measurement, 2) echobiometric failure in axial eye length measurement: out-of-axis measurement, distortion of the globe, inappropriate gating, too high system sensitivity, inadequate sound velocity, 3) error in calculation because of wrong input data (mistyping), 4) incorrect lens selection, 5) improper lens position after surgery. Keywords: echobiometry, intraocular lens calculation, intraocular lens implantation Az elmúlt évtizedben hazánkban is a műlencse-beültetés vált a szürkehályog és az aphakia optikai korrekciójának szokásos megoldásává. A beültetés előtt a szükséges műlencse törőerejét meg kell határozni. Ebből a célból számos módszer és számítási képlet született. Az ezzel foglalkozó idegen nyelvű irodalom igen kiterjedt. Hazai szerzők közül Vörösmarthy (21) foglalta össze a szembe ültethető műanyag lencsék optikai tervezésére vonatkozó alapvető ismereteket. Közleményeikben, Bertényi (1) az echográfus szemszögéből, Galli (6) pedig a múlencse implantáló aspektusából érintette a műlencsetervezés kérdését. Műtét előtt a megfelelő erősségű műlencse kiválasztása legpontosabban keratometria és a szemtengelyhossz ultrahangos mérésének adatai alapján végezhető el. Az így elvégzett műlencsetervezés után nagyobb, nem várt posztoperatív refraktív hiba valószínűsége igen csekély, és a hibaforrások ismeretében ennek százalékos előfordulását még tovább lehet csökkenteni. Jelen közleményünkben a műlencsetervezés és -beültetés után észlelhető, nem várt fénytörési hibák lehetséges okait elemezzük saját klinikai tapasztalataink alapján. Betegek és módszerek A szemtengelyhosszat Ultrascan Digital В System IV készülékkel mértük, 10 MHz-es A-kézifejjel, vízelőtét alkalmazásával (15). A beültetendő műlencse törőerejét SRK regressziós formula segítségével számítottuk ki az ultrahangkészülékbe beépített programmal és a múlencsegyártók által megadott A-konstansok felhasználásával. Az echobiometriai szemtengelyhosszmérés pontosságát, illetve reprodukálhatóságát 78 előrehaladott (nondum matura, matura) kataraktás beteg egyik szemén, egymás után elvégzett 10-10 mérés eredményeinek statisztikai elemzésével vizsgáltuk. Ennek eredményét egészséges szemeken elvégzett korábbi, hasonló vizsgálataink eredményeivel vetettük össze (15). Az elmúlt öt évben 4151 hátsó csarnoklencse-számítást és -beültetést végeztünk a SZOTE Szemészeti Klinikáján. A beültetésre 8 különböző gyártó által készített többféle típusú műlencsét alkalmaztunk. A leggyakoribbak az Adatomed, Alcon, 3M és Medikontur J és C lencsék voltak. A műtét után 6 héttel elvégzett ellenőrzéskor, ha a tervezett és a műtét után elért fénytörés eltérése nagyobbnak bizonyult 3 dioptriánál, a beteget és adatait részletes elemzésnek vetettük alá abból a célból, hogy megállapítsuk a nem kívánt posztoperatív eredmény okát. Ezenkívül egy kisebb betegcsoportban (200 beteg, azonos sebész) prospektiv vizsgálatot is végeztünk. Ennek során rögzítettük a műtét előtti echobiometriai adatokat, a tervezett és a műtét után elért fénytörést, a műtét utáni visust, és a szemüvegviselés szükségességének tényét. Mind a 200 beteg esetében Adam 51P vagy 53P műlencsét (A konstans = 116,6) ültettünk be. Eredmények Az echobiometria reprodukálhatóságát rosszabbnak találtuk előrehaladott kataraktás szemek esetében, mint egészségesek esetében (L-И. táblázat). Kataraktás betegekben a mérések átlagos szórása (standard deviációk szórása) háromszor nagyobb volt, mint az egészségesekben talált .érték. Az azonos sebész által operált 200 beteg esetében az átlagos eltérés a tervezett és a műtét után elért refrakció között 0,6 dioptria volt. A különbség az esetek 3/4-ében kisebb volt 1 dioptriánál, és az esetek 98%-ában nem haladta meg a 2 dioptriát (1. ábra). A beültetett műlencsék törőereje átlagosan 20 dioptria volt, de nagy varianciát mutatott 13 és 24 dioptria között. Hat héttel a műtét után távolra a betegek 18%-a igényelt sphaericus és 14 %-uk pedig torikus correctiót. A műtét utáni visuseredmény átlagosan 0, 85 ± 0,2 volt. A 0,8-nél rosszabb látásélességű szemek mindegyikében a műtéttől független elváltozás - leggyakrabban macula degeneratio - szerepelt a gyengébb látás okaként.
