Szemészet, 1991 (128. évfolyam, 1-4. szám)
1991-03-01 / 1. szám
Szemészet 5 5. ábra. Kilencszer recidivált, óriás pterygium a beteg egyetlen látó szemén. Eredményeink. A fenti módon 11 esetet operáltunk. A sclerokeratoplastica előtti recidívák száma 3-9-ig terjedt. Egy esetben maródás utáni pseudopterygium képezte a műtét indikációját. Négy esetben a visus változatlan maradt, egy esetben romlott, mert a transzplantatum hegvonala a pupilla területének megfelelően helyezkedett el. A többi 6 esetben látásjavulás következett be; egy esetben kézmozgáslátásról 0,4-re javult. Műtét közben komplikációt nem észleltünk, korai postoperativ szakban 2 esetben következett be intralamelláris vérzés, amelyből egy esetben maradt a limbusban interlamellarisan haemosiderin kristály. Két esetben találtunk 6 hónappal a műtét után néhány, interlamellarisan elhelyezkedő eret, amely azonban sem a látás, sem a transplantatum átlátszóságát nem befolyásolta. Egy 9-szer recidivált pterygium esetében lh irányából felületes ereződés alakult ki egy évvel a műtét után, amely további 1 év követési idő alatt változatlan maradt (5-7. ábra). Ebben az esetben lokális Sandimmun-kezelés mellett a gyógyszert általánosan is alkalmaztuk uveitisek esetében használatos dosisban (4). 6. ábra. Ugyanaz az eset műtét után 24 órával. 7. ábra. és két évvel. lh-nál pseudopterygium, amely 1 év óta változatlan. Visus 0,1, amelyben a katarakta is szerepet játszik. Megbeszélés A pterygiumok recidívájának oka ma sem ismert. Kétségtelenül szerepet kell tulajdonítanunk az első műtét során alkalmazott műtéti technikának és egyéni hajlamosító tényezőknek egyaránt. Saját korábbi vizsgálataink arra utalnak, hogy a műtét után közvetlenül fellépő gyulladásos folyamatok jelentősen növelik a betegség kiújulásának esélyét: az ismételten eltávolított pterygiumfejben szövettani vizsgálatokkal nem az alapbetegségre jellemző kollagénrost hyperplasiát és azok elastoid degenerációját, hanem krónikus lobszövetet találtunk. Miután a betegség recidívájának okát nem ismerjük, így ismételt műtéti eltávolításuk is csak tüneti kezelés. Valószínű ez az oka annak, hogy a legtöbb műtéti eljárás során számolnunk kell a recidiva lehetőségével. A lamelláris keratoplasticák jelentősen csökkentették a betegség kiújulását, néhány esetben az extracornealis keratoplastica is eredményt hozott, teljes recidívamentességet egyik műtéttel sem sikerült elérni. Extracornealis keratoplasticák során a sclerára ültetett corneadarab immunológiai reakciók áldozata lehetett. Saját műtéteink eredményei azt bizonyítják, hogy módszerünk alkalmas a recidívák további csökkentésére, esetleg megelőzésére. Hogyan magyarázhatjuk a sclerokeratoplastica jó effektusát, a recidívahajlam csökkenését? Már Hallermann és mtsai (3) feltételezték, hogy a limbusba ültetett, ép corneaszövet „barriert” képezhet, megakadályozva az erek benövését és újabb hegszövet kialakulását a cornea felszínén. A barrier-szerep sclerokeratoplasticák során is nyilvánvalóan érvényesül, különösen szembetűnő ez, ha megfigyeljük a transzplantátumok ereződését. A scleradarab beereződik, mintegy vezeti a neovascularisatiót a limbusig, majd az újonnan képzett corneoscleralis határon az erek nem lépnek a cornea szövetébe, hanem a transzplantált corneadarabot mintegy körülölelve követi a limbus hajlatát. Milyen tényezők magyarázzák az ép cornea ereződést gátló hatását? Két ilyen tényezővel is számolhatunk: az egyik az ép epithelium, a másik a substantia propria corneae normális glycosaminoglycan (GAG) tartalma. Jól ismert ugyanis, hogy mind az ép hám, mind a GAG-k meghatározott összetétele és a sclerához viszonyított nagyobb mennyisége a corneaszövet avascularis voltának feltétele. Pterygium esetében pedig (különösen recidívákban) a cornea limbus melletti, kóros területe hámfosztott, és a GAG-k mennyisége jelentősen csökkent. A műtét sikerét, a gyógyulás fokát, a recidiva elkerülhetőségét nyilvánvaló nagymértékben befolyásolja az eltávolított sző-
