Szemészet, 1991 (128. évfolyam, 1-4. szám)
1991-03-01 / 1. szám
6 Szemészet vet erezettségének mértéke, ill. a műtét során a corneában hagyott erek, vagy a sclerafeiszínen maradt fibrovascularis hegszövet mennyisége. Az erekkel együtt jelen lévő immunsejtek hamar elindíthatnak egy kilökődési reakciót, a nem teljesen eltávolított hegszövetből gyors neovascularisatio indul, amelynek talaján újabb recidiva alakulhat ki. Ezért a műtét sikere szempontjából döntő tényezőnek tartjuk a cornea érmentességig való preparálását és a sclera hegszövetmentessé tételét. A sclera hegszövettől való teljes megtisztításával minden szerző egyetért (1,3,5,9,11), eltérőek a vélemények azonban a kialakult hiány fedésére vonatkozóan. Kis, fedetlen területek kétségtelen maradhatnak befedetlen, nagyobbak ellátása azonban feltétlenül indokolt. A sclerahiányok fedésének leggyakoribb szövete az ép conjunctiva. Mivel transzplantálásával nemcsak a hámréteg, hanem a subconjunctíva is átültetésre kerül, így ennek laza rostos kötőszövetével erek is kerülnek a scleraseb felszínére, amely elősegítheti egy újabb ereződés kezdetét. Az általunk beültetett scleradarab relatíve érmentes volta, rostjainak rendezett lefutása miatt feltételezzük, hogy belőle neovascularisatio nem indul. Rostjainak rendezettsége irányítja a recipiens sclera felől induló ereződést, amely klinikai megfigyeléseink szerint a donor és a recipiens sclera között jön létre elsősorban. A donor-sclera egyenletes felszíne jól irányítja a conjunctiva hámjának növekedését. Bár a műtét - ha az erezettséget vesszük figyelembe - a kilátástalan prognosztikai csoportú keratoplasticák közé tartozna, gondosan kivitelezett műtéti technika mellett, a modern immunszuppresszív kezelés birtokában rejekciós betegséggel alig kell számolnunk. így a sclerokeratoplastica hasznos eljárás lehet műtéti fegyvertárunkban a recidívák további csökkentésében, ill. megakadályozásában. Irodalom 1. Bérűn V: Simultane lamellare und extracorneale Keratoplastik bei rezidivierendenpterygien. Klin Mbl Augenheilk 183, 142 (1983). 2. Busin M, Halliday BL, Arrfa RC, McDonald MB, Kaufman HE: Precarved lyophilized tissue for lamellar keratoplasty in recurrent pterygium. Am .1 Ophthalmol 102, 222 (1986). 3. Hallermann W, Schröder GM, Salehi AN: Ergebnisse der lamellaren Keratoplastik bei rezidivierenden Pterygium. Klin Mbl Augenheilk 167, 206 (1977). 4. Hammer H, Süveges 1: Kortikoszteroid rezisztens uveitisek kezelése ciklosporin A-val. Szemészet 126, 109 (1989). 5. Jacobi KW, Krey H: Lamelläre Keratoplastik und Bindehauttransposition beim Pterygium. Klin Mbl Augenheilk 167, 206 (1957). 6. Magitot A: Pterigion et keratoplastie. Ann Oculist (Paris) 195, 346 (1946). 7. Radda TM, Grasl M: Epikeratoplastik bei rezidivierendem Pterygium. Zbl Ophthalmol 132, 505 (1988-89). 8. Riss I, LemoineJ-J, Tapiero B, Dominguez M: Traitement des ptérygions récidivants par greife lamellaire. A propos de deux cas Bull Soc Ophtalmol Fr 89, 545 (1989). 9. Schulze F: Die lamelläre corneosclerale Hornhauttransplantation beim rezidivierenden Pterygium. Folia Ophthalmol (Leipzig) 11, 27 (1986). 10. Schulze F: Operationsmöglichkeiten an der vorderen Augenabschnitten zur Vorbereitung einer Kontaktlinsen-Anpassung. Contactologia D 10, 183 (1988). 11. Simona F, Tabatabay CA, Leuenberger PM: La greife lamellaire cornéenne dans le traitement du pterygion. J Fr Ophtalmol 11, 759 (1988). Cím: Prof. dr. Süveges Ildikó, 6701 Szeged, Szemészeti Klinika, pf.: 407. Könyvismertetés H. MacKenzie Freeman, Felipe I. Tolentino: Proliferative Vitreoretinopathy (PVR). Springer Verlag New York, 1988. A könyv a proliferativ vitreoretinopathia (PVR), az ablatio retinae súlyos komplikációja gyógyításának jelenlegi lehetőségeivel, az eddig végzett klinikai és kísérletes kutatómunkákkal foglalkozik. Neves szerzők (a fent megnevezett szerkesztőkön kívül többek között Charles, Lincoff, Machemer, Michels, Peyman, Schepens, Zivojnovic stb.) tudományos és műtéti eredményeit ismerteti három részben. Az első rész foglalkozik a PVR gyógyítási lehetőségeivel. Az utóbbi években számos műtéti módszert dolgoztak ki, amelyek világszerte elterjedtek. A szerzők olyan módszerekről számolnak be, amelyekkel az enyhe, ill. középsúlyos PVR-esetekben kiváló eredmények érhetők el, illetve amelyek kevésbé stimulálják az abnormális cellurális proliferációt. Tárgyalja a könyv a PVR pathobiológiáját és a gyógyszeres kezelés lehetőségeit. A második rész a leggyakrabban felmerülő módszertani kérdésekkel foglalkozik, amelyekre a nagy tapasztalatú operatőrök válaszolnak. A harmadik rész foglalkozik a PVR jelenlegi klinikai és kísérletes kutatásainak mai állásával. A könyv a PVR problémakörét minden oldalról megvilágítva kiváló forrásmunka és hasznos olvasmány nemcsak az ablatioval, vitreoretinális sebészettel foglalkozó szemorvosok, de a szakvizsgára készülő kollégák számára is. Dr. Salacz György
