Szemészet, 1991 (128. évfolyam, 1-4. szám)

1991-09-01 / 3. szám

Szemészet, 128 (1991) 97-98

Komárom Megyei Tanács Egyesített Kórház- Rendelőintézete Szemészeti Osztályának (osztályvezető-főorvos: Futó Gábor dr.) közleménye

A káprázásérzékenység-vizsgálat jelentőségéről az extracapsularis technikával végzett hályogműtétek után

Lakatos I. * és Futó G.

* Jelenlegi munkahely: Fővárosi Tétényi úti Kórház-Rendelőintézet

A korszerű extracapsularis hályogműtét után a hátsótok utólagos elváltozásai (megvastagodás, utóhályog-képződés) miatt bekövetkező látóélesség-csökkenést időben és intenzitásban megelőzi a szem káprázásérzékenységének kóros fokozódása. E miatt szükséges az extracapsularis műtétek után elsősorban gépkocsivezetőknél a káprázásérzékenység viselkedésének rendszeres vizsgálata, mivel a kóros káprázásérzékenység az éjszakai közúti közlekedésben nemcsak az egyénre, hanem a forgalomra is veszélyes lehet.

Kulcsszavak: extracapsularis cataracta műtét, hátsó csarnok lencse, éjszakai gépkocsivezetés, káprázás műszeres vizsgálata

On the importance of the examination of glare-sensitivity following extracapsular cataract extractions

Opacification of the posterior capsule after extracapsular cataract extraction causes the increase in symptoms of glare sooner than decrease of visual acuity. Therefore it is necessary after extracapsular cataract extraction (with implantation of posterior chamber lens) to measure regularly the glare threshold, especially for drivers - bacause the increase in symptoms of glare can be a source of accident when driving at night.

Keywords: extracapsular cataract extraction, posterior chamber lens, driving at night, determination of glare threshold

A mikrosebészeti eljárások elterjedésével hazánkban is egyre többen végeznek korszerű, extracapsularis hályogműtétet - az esetek zömében hátsó csarnok lencse beültetéssel kombinálva. Az intracapsularis műtét után fenyegető retinaleválás és üvegtestelőesés stb. elkerülésének ez a lehetősége egyre növeli az extracapsularis hályogmútétet végzők táborát.

Az átlagos életkor emelkedésével s a motorizáció elterjedésével párhuzamosan egyre több az idős extracapsularis hályogműtéten átesett, hátsó csarnok lencsét viselő gépkocsivezetők száma. Megelőző vizsgálataink is igazolták, hogy a műlencseviselés nem lehet akadálya a gépkocsivezetői jogosítvány megszerzésének és megtartásának (4). Eseteink hívták fel azonban a figyelmet arra, hogy az extracapsularis hályogműtét, hátsó csarnok lencse beültetés után a helyén maradt hátsó tok késői elváltozásai (1. ábrák: megvastagodás, utóhályog-képzódés) új

problémákat vetnek fel, a hátsó tokon keletkezett homályok különböző mértékben befolyásolhatják a látóélességet, de megállapítható a káprázásérzékenység kóros irányban való megváltozása is.

Káprázásérzékenységi vizsgálatainkat Cataractométeren végeztük, amelynek működési elve és a vizsgálat menete előző közleményekben olvasható (3. és 4.) - itt csak röviden, emlékeztetőként említjük meg a következőket. A Cataractométeren a vizsgálatnak különböző intenzitású (1-7. fokozatú) kápráztató fény ellenében kell 5 másodpercen belül egy változtatható fényintenzitással megvilágított hatszögü objektumon az aszimmetria-jel helyzetét felismerni, amelyet a vizsgáló állít be. A 7- es fokozatú kápráztató fény erőssége megegyezik egy 1300-as Lada gépkocsi tompított fényszórójának 25 méterről kifejtett kápráztató hatásával. Az objektum háttere, környezete nem megvilágított. A kápráztató fény és az objektum fényintenzitás értékeit a készülék adatfeldolgozója logaritmizálja, majd azok összegzése (kivonása) után /LV-ban jelzi ki a káprázásérzékenység fokát. (A gyakorlatban a /xV jelzést az értékek mellől elhagyjuk.) A fentiek alapján a készülék adatai nem vethetők össze az általánosan használt, nyktométer elven alapuló Mezoptométer, Nyktomat, Miller-Nadler- stb. készülékek adataival. A készülék adatainak értékelését, a normális átlag határétékeket és a kóros határokat nagyszámú vizsgálat kapcsán szerzett tapasztalatok alapján állapítottuk meg (táblázat VI. és VII. oszlop).

Cataractométeres vizsgálatainknál tapasztaltuk, hogy kezdődő lencsehomályoknál - még teljes látóélesség mellett is - a káprázásérzékenység esetenként már kóros fokozódást mutat. A lencsehomályok keletkezésének és hatásának analógiájára tartottuk szükségesnek előző közleményünkben (4) a következő sorokat leírni: „További vizsgálatot igényel, hogy extracapsuláris műtét után végzett múlencse-implantációnál a hátrahagyott hátsó lencsetok esetleges megvastagodása... (esetén)... a közlekedés szempontjából még elfogadható látóélesség mellett, nem lép-e fel olyan fokozott káprázásérzékenység, amely az éjszakai közlekedésben való részvételt kizárja.”

Az azóta végzett megfigyeléseink glapján táblázatban foglaltuk össze^ 20 elülső, valamint 20 hátsó csarnok lencsés szemen végzett cátaratometriás vizsgálatunk adatait. A táblázat I. és II. oszlopa ismét igazolja, hogy a múlencseviselés mellett nincs akadálya az éjszakai gépkocsivezetésnek sem.