Szemészet, 1991 (128. évfolyam, 1-4. szám)

1991-09-01 / 3. szám

Szemészet, 128 (1991) 81-82

Pécsi Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának (igazgató: Kovács Bálint egyetemi tanár) közleménye

Binokuláris látás kétoldali műlencsés betegeknél

Bíró Zs., Gaál Judit, Kovács B.

A szerzők 40, kétoldali pszeudofákiás betegnél vizsgálták a közeli és távoli binokularitást.

Optimális korrekcióval a binoc III (stereolátás) funkciót távolra az esetek 95% -ban, közeire a vizsgáló módszertől függően az esetek 65-90%-ban tudták kimutatni. Eseteikben deprivációs amblyopia és/vagy kancsalság nem fordult elő, amit egyrészt azzal magyaráznak, hogy a két szem műtétje között csak rövid idő telt el, másrészt a műlencse-beültetés kapcsán a kétszemes együttlátás gyakorlatilag nem károsodott.

Kódszavak: pszeudofákia, binokularitás, stereolátás, amblyopia

Binocular vision of pscudophakic patients

An examination for 40 pseudophakic patients for near and distant binocular functions was concluded as follows. Stereovision for distant with optimal correction was disclosed in 95% and for near in 65-90% depending on the method of examination.

Neither deprivation amblyopia nor squint was revealed among the patients. This can be explained partly by the short period between the surgery of the two eyes, in addition to the arteficial lens implantation due to which the simultaneous vision of the two eyes remained intact.

Keywords: pseudophakia, binocularity, stereovision, amblyopia

Az utóbbi években az öregkori szürkehályog miatt operált betegek egyre nagyobb hányada elsődleges műlencse-beültetésben is részesül.

Előbb-utóbb a szürkehályog a másik szemen is kialakul, és sor kerül annak műtétjére is.

A szürkehályogműtét és műlencse-beültetés eredményességét legtöbbször a látásélességgel és a posztoperatív szövődmények számával mérik, pszeudofákiások, különösen kétoldali pszeudofákiások binokuláris funkcióiról az irodalomban is kevés adat található.

Jelen közleményünk célja, hogy a kétoldali műlencse-beültetésen átesett betegek binokuláris funkcióinak vizsgálati eredményeit ismertessük.

Beteganyag és módszer

Több mint ezernyolcszáz elsődleges hátsócsarnok műlencsebeültetés közül 266 (14,8%) betegnél mindkét szemen történt implantáció. A kétoldali múlencsés betegek közül 40 betegnél vizsgáltuk a közeli és a távoli binokuláris látást.

A betegek kiválasztása az alapján történt, hogy valamenynyiüknél a második szem műtétjét is több mint 2 éve végeztük. A betegek között 34 férfi, 6 nő volt, átlagéletkoruk 62,4 év (34-74 év). A preoperatív diagnózis mind a 40 betegnél preszenilis vagy szenilis katarakta volt, az anamnézisben trauma nagyfokú myopia, anizometropia, amblyopia nem szerepelt. A műtét során a szürkehályogot extrakapszulárisan távolítottuk el, és intakt hátsó tok mellett a múlencsét a tokba - „in the bag” - vagy a „sulcus”-ba implantáltuk.

18 beteg esetében a lencsék erősségének meghatározására biometriás vizsgálatot végeztünk. Ha a beteg biztosan emmetrop volt, az echográfiás vizsgálattól régebben eltekintettünk és +21,0 dioptriás múlencsét ültettünk be.

Vannak szerzők, akik érett hályog esetén pár nap különbséggel mindkét szemet megoperálják, mások célszerűnek látnak néhány hónapos várakozást a két műtét között. Klinikánk gyakorlata szerint a két szem műtétje között legalább fél évet várunk. Ezek alapján a két szem műtétje között minden esetben több mint fél év, de kevesebb mint két év telt el, és valamennyi betegnél a második műtét is több mint 2 éve történt.

Betegeinknél megmértük a távoli vizust korrekció nélkül, majd korrekcióval, a közeli vizust korrekcióval.

A binokuláris látásfunkció vizsgálata mindig az optimális korrekcióval történt.

A távoli binokularitást a „Worth”-teszttel értékeltük.

A teszttel 5 méter távolságból vizsgálhatjuk a binok I. (szimultán percepció), binok II. (fúzió) és binok III. (sztereolátás) funkciókat.

A közeli binokularitás vizsgálatánál a „Lang”-tesztet és a „Titmus”-tesztet használtuk közeli korrekció mellett 40 cm-ről, majd minden esetben szinoptoforral is vizsgáltuk a közeli binok I., IT, III.-at.

Valamennyi betegnél szinoptoforral megmértük a fúziós szélességet is.

Eredmények

A távoli vizushoz szükséges szférikus korrekciók megoszlását az 1. ábra mutatja.

Műtét után a binokuláris funkciókat befolyásoló anizometropiát nem találtunk.

Szabályos (reguláris) astigmia miatt cilinderes korrekcióra (+0,5 D és +2,0 D között) 42 szem (52,5%) esetén volt szükség, irreguláris astigmiát 6 szemnél (7,5%) találtunk.

A vizsgált 80 pszeudofákiás szem korrekcióval mért távoli és közeli vizusát, valamint a távoli nyers vizust az I. táblázat mutatja.

A távoli binokuláris funkciók közül a binok I. 40 betegnél (100%), a binok II. és binok III. 38-38 betegnél (95%) volt kimutatható.

A közeli binokularitás vizsgálatára a Lang- és Titmus-tesztet, valamint a szinoptofort használtuk.

Lang-teszttel vizsgálva a közeli binokularitást, helyes eredményt kaptunk 36 beteg (90%) esetében.

A Titmus-teszt a közeli binokularitás finomabb vizsgálatára alkalmas. A tesztben 1—9-ig vannak a nehézségi fokozatok, attól függően, hogy az egyes ábrák mekkora szögperc alatt látszanak. Az 5-ös értékig mind a 40 beteg felismerte az ábrákat, a 7- es értékig csak 32 (80%), míg a 9-es értékig csak 26-an (65%). A közeli binokularitást a következő lépcsőben szinoptoforral vizsgáltuk. Ezzel a módszerrel a binok I-et valamennyi beteg esetében, a binok Il-t 38 betegnél (95%), míg a binok Ill-at 30 betegnél (75%) tudtuk kimutatni.