Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)

1990-05-01 / 2. szám

Szemészet 127. 91—94. 1990.

Az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (főigazgató főorvos: Köröndi István) Szemészeti Osztályának (osztályvezető főorvos: Polgár József)

közleménye

Az uveitis cyclosporin-kezelésével nyert tapasztalataink

VOGT FERENC és TÖRÖK IRÉN

Osztályunk egyik nehéz feladata évtizedek óta az uveitisek kezelése. A súlyos uveitisek gyakran minden kezeléssel dacolnak, ezért örömmel fogadunk minden új terápiás lehetőséget. Nagy reményeket keltő volt a transplantológiában a rejectio meggátlására sikeresen használható cyclosporinok (Cs), különösen a eyclosporin-A megjelenése [13]. A cyclosporin-A a T-lymphocyták közvetítette betegségek hatásos inhibitora. Nem myelotoxicus, csak a T-sejtekre hat, a. В-sejt antitest produkció, sőt a T-helper sejt aktivitás is megmarad [3, 4, 5, 8].

Az emlősökben S (solubilis) retina antigénnel indukált uveitisben [7], mely főleg hátsó uveitis, az immunizálás utáni hetedik napig adott cyclosporin lényegében kivédi a gyulladást [7, 8], és az uveitis megjelenése után a tizenhatodik naptól adott cyclosporin is significansan csökkenti a reakciót [14].

Az emberi uveitis kezelésében is jó eredményekről számoltak be, főleg hátsó uveitis esetén akkor is, amikor a corticosteroid és immunsupressiv kezelés (Chlorambucil, Cyclophosphamid) hatástalan maradt [9]. Mások sokkal szerényebb eredményt értek el [12].

Hazánkban jelenleg nem könnyű cyclosporin-A-hoz (Sandimmun) jutni, ezért csak néhány esetben volt módunk kipróbálni a hatását. Kizárólag súlyos, egyéb kezelésre alig reagáló uveitiseseknek adtunk cyclosporint.

1. A most 18 éves nőbetegünk 6 éve ismert, minden kezeléssel dacoló masszív kétoldali szemgyulladásának előterében kezdetben jobb oldali hátsó uveitis állt, melyhez tensioemelkedés (30 Hgmm) társult, azonban már ekkor volt kezdődő opacitas zonularis corneae-je, tehát a betegség valójában jóval korábban kezdődhetett. Praecipitatumok, Tyndall jelenség, iris-letapadások is voltak ugyanezen szemben. A másik szem gyulladása hasonló, de enyhébb volt. A kivizsgálás toxoplasmosist és kétoldali sacroileitist igazolt. A helyi kezelés mellett Tindurin, sulfonamid, antibiotikus és immunsupressiv kezelésben részesült. A szemgyulladás csak átmenetileg és csak kissé mérséklődött, de sohasem szűnt meg. Javulás a kombinált corticosteroid-Imuran terápia alatt is jelentkezett, de utóbbit csontvelő depressio miatt nyolc havi alkalmazás után el kellett hagyni. Az elmúlt évben Sandimmun kezelés mellett döntöttünk. A kezelést reggel 2,5 ml, este 1,5 ml oldattal kezdtük. A teljes vér Cs koncentrációját monoclonalis antitesttel ellenőriztük. Ez betegünknél 120—180 pg/1 körül ingadozott (100—400 pg/1 között van a terápiás szint). Kiegészítő Prednisolon kezelést is adtunk. Toxikus hatást nem észleltünk, vese- és májfunkciói nem károsodtak, vérképe leucocytosis irányában változott. Uveitise átmeneti remissio után a kezelés mellett recidivált.

2. Második betegünk jelenleg 52 éves nő, akinek szemgyulladása tíz évvel korábban chorioretinitissei kezdődött a jobb, majd öt évvel később a bal szemén is. Hypopyon iritis csak három éve jelentkezett először. A komplett típusú Behget syndroma valamennyi fő- (aphtha, thrombophlebitis, pyoderma, genitalis ulceratio) és számos melléktünetét (ízületi, gastrointestinalis, neuro-91