Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)

1990-05-01 / 2. szám

Szemészet 127. 65—73. 1990.

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Sz. Szemklinikájának (igazgató: Varga Margit egyetemi tanár) közleménye

Perifériás retina-degenerációk

Korszerű klinikai, patológiai és terápiás kotier

VARGA MARGIT és FEHÉR JÍlíOS.

к mumt

Az utóbbi években jelentősen gyarapodtak ismereteink a perifériás retinadegenerációkról, elsősorban a klinikai vizsgáló módszerek (hármas tükör, Schepens-féle indirekt oftalmoszkopia, fluoreszcein angiográfia), valamint a histopatológiai vizsgálatok (transzmissiós és scanning elektron mikroszkópia, tripszin emésztéses technika, immunohisztokémia) területén végbemenő fejlődés eredményeként. Mindezek lehetővé tették, hogy közelebb kerüljünk a betegség patomechanizmusáhak pontosabb megismeréséhez, és eredményesebb kezelési, illetve megelőzési eljárások kidolgozásához [1, 13, 15].

Munkánk kettős célt szolgál. Saját vizsgálataink alapján adatokat kívánunk szolgáltatni a retina degenerációk patológiájához, ezáltal hozzájárulunk a klinikai megfigyelésekkel összhangban lévő kliniko-patológiai kép kialakításához, másrészt a saját és az irodalmi tapasztalatok alapján felvázoljuk a korszerű gyógyszeres, műtéti és laser terápia lehetőségeit.

Anyag és módszer

A Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Sz. Szemklinikájának anyagából 46 enukleált szemet vontunk be vizsgálatainkba. A bulbusok eltávolítása malignus tumor miatt történt. Csak azokat a szemeket értékeltük, amelyeknél műtét előtt a retina perifériája pontosan vizsgálható volt, és a malignus folyamat a perifériát nem érintette.

Közvetlenül a műtét után a perifériás retinából 1,5 X 1,5 mm-es darabokat metszettünk ki elektron mikroszkópos vizsgálatok céljára. A szövetdarabokat 2%-os glutareldehydben, majd 1%-os osmiumtetroxidban fixáltuk. Dehidrálás után az anyagot Aralditba ágyaztuk. A metszeteket uranilacetátban és ólomcitrátban kontrasztoztuk, a felvételeket JEM 7A mikroszkóppal készítettük.

A bulbusok többi részét 10%-os neutralis formaiinban fixáltuk, majd dehidrálás után celloidftiba ágyaztuk. A 8 mikron vastagságú metszeteket hematoxilin-eosinnal festettük.

Eredmények és megbeszélés

A perifériás retina degenerációk három fő csoportba sorolhatók a klinikai és szövettani kép, az etiopatogenezis és a terápia szempontjából.

I. Chorioretinalis degeneráció

(Szinonim elnevezések: pavingstone degeneráció, fokális chorioretinális atrofia)

Az elváltozás tipikus esetben chorioretinalis degeneráció. A korai stádiumban eltérés csak a pigment epithelben észlelhető, mint diffúz pigmenthiány. Előrehaladottabb stádiumban kerek vagy ovális, éleshatárú, depigmentált foltok észlelhetők a fundus perifériáján, gyakran keskeny hiperpigmentált zóna határolja el a környezetüktől. A depigmentált területen jól kirajzolódnak a nagy chorioideális erek. A végső stádiumban a foltok sárgás-fehér színűvé válnak és eltűnnek a nagy chorioideális ér-rajzolatok. Pigment rögök lehetnek mind a foltok területén, mind azok határán [2, 13].

05