Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-08-01 / 3. szám
Vizsgálati eredményeinket regressios egyeneseken ábrázoltuk. A MP fokozatait a gestatios kor függvényében jelöltük. A regressios egyenesek képlete jobb oldalon felül látható (5. ábra). A két ábrát egymás mellett megtekintve látható, hogy a gestatios kor előrehaladtával a MP érhurkainak kiterjedése csökken. A legsúlyosabb ROP-os esetekben, a pupilláris érhurkok persistálása nem figyelhető meg. Az iris saját erei viszont tágak, pangásosak. Megbeszélés Vizsgálataink megerősítették Hittner és mtsai [7] észlelését, miszerint a pupilláris membrán kiterjedéséből — koraszülöttek esetén — következtethetünk azok gestatios korára. A Hittner-féle stádiumbeosztást elfogadtuk. Az érhurkok valóságos elhelyezkedése azonban nem az általuk készített rajznak megfelelő. Az érkacsok nem a pupilláris széltől indulnak, hanem mögüle és a csarnokban előemelkednek. Elhelyezkedésüket befolyásolja a pupilla tágassága. A valóságos anatómiai helyzet tágítás nélkül mutatkozik. A MP erei mydriasisban megfeszülnek azt a látszatot keltve, mintha síkban helyezkednének el. Krishnamohan és mtsai [9] a gestatios kor és a szemlencsét körülölelő érhurkok összefüggését számos postnatalis tényező figyelembevételével vizsgálták. Szignifikáns korrelációt találtak a MP fokozatai és a gestatioskor között. Eredményeik szerint a MP postnatalis regressziója követi az ,,in utero” mintát, a regresszió fokozatos. A gestatios kor becslésére szolgáló Dubowitz-féle séma az esetek 95%-ában + 2 hetes szórással jelzi helyesen a kort. Ez a hibahatár a szem belsejében észlelhető elváltozások elbírálása szempontjából nem közömbös. Ha a koraszülött súlya eltér a statisztikailag számított értéktől, akkor a szemorvos a MP persitálása alapján segítséget nyújthat a neonatologusnak. Az egyéb éretlenségi jelek mellett a MP hasznos kiegészítő adat annak eldöntésében, hogy a beteg intrauterin növekedésében retardált, vagy a számítottnál fiatalabb-e. Gorman és mtsai [4], valamint Krishnamohan és mtsai [9] megegyező eredményhez jutottak: a születési súly és a későbbi nutritionalis status nem befolyásolta a MP regresszióját. Ez ismét megerősíti azt a hypothesist, hogy a MP regressiója determinált fejlődési folyamat. McCormick [1] a MP és az iris ereinek dilatatióját és persistálását írta le ROP-os koraszülötteknél. Elképzelése szerint az aktív retina betegséget vagy általános intraocularis gyulladásos folyamat okozza vagy egy angiogenetikus faktor hat minden intraocularis érre. Ilyen theoretikus megfontolás ismeretében lényegesnek tűnik annak eldöntése, hogy retinopathiában valódi érproliferatiót látunk-e az irisben, vagy csak a meglévő erek tágak, esetleg a MP persistál. Megfigyeléseink szerint nem a MP érhurkai, hanem az iris tág erei a legszembetűnőbbek a ROP-os szem elülső segmentumában. Krishnamohan és mtsai [9] nem találtak klinikailag szignifikáns különbséget sem a születés utáni MP-fokozat,sem a MP regressziója között, amikor a ROP-os és nem ROP-os koraszülötteket összehasonlították. Schulenburg [11] a retinopathia prematurorumról írt közleményében kifejti, hogy a pupillaris membrán regressziója és az üvegtesti borússág fennállása a későbbi betegek szemében nem elhúzódó. Mivel az irodalomban teljesen ellentétes véleményekkel találkoztunk, mi is megvizsgáltuk ezt a kérdést. Retinopathias betegeinknél a MP regressziója nem volt elhúzódó. A MP visszafejlődésének üteme még a legsúlyosabb ROP-os esetekben is ugyanolyan volt, mint a szemészetileg normál fejlődésű koraszülöttekében 147
