Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-08-01 / 3. szám
[4, 5], multifunctionalis, nagy molekulasúlyú glycoprotein, több domainjével kötődik pl. actinhoz, collagenhez, sejtfelszínhez, elősegíti a sejtek migratioját [4, 14, 19]. A fibronectin szerepének fontosságát a proliferativ folyamatokban, több szerző is említi [18, 20, 21]. Hiscott és mtsai [2] egyéb áethiologiájú, epiretinalis, proliferativ membránban kimutatták jelenlétét. Retinopathia praematurorum eseteiben azonban még nem olvastunk ezzel kapcsolatos közlést. Bár a sejtek felszíni markereinek immunhisztokémiai vizsgálatával lehetőség nyílt a membránt alkotó sejtek szöveti hovatartozásának kimutatására, mégsem tisztázott az a kérdés, honnan származnak ezen sejtek olyan nagy mennyiségben, hogy ilyen masszív fibrosist képesek létrehozni [9, 12]. Az S—100, ill. a GFAP pozitivitás Müller-, ill. astroglialis sejteredet mellett szól. Az S—100 pozitív sejtek üvegtesti sejteket is jelölhetnek, mivel a másodlagos üvegtestet a Müller-sejtek termelik. Ezek a sejtek azonban valószínűleg nem aktív résztvevői a proliferációs folyamatnak, hanem a kúszó fibroblastok támasztékául szolgálva, azokat mintegy „vezetik” [16]. Feltételezzük, hogy ilyen nagy mennyiségű fibroblast felszaporodásának az érújdonképződések képezik az alapján. Az erek faláról leváló pericyták fibroblastokká alakulva válhatnak képessé nagy mennyiségű, fibrosus kötőszövet kialakítására. Hogyan képzeljük el tehát a fentiek alapján a folyamat kialakulását? A ROP III., IV. stádiumában elkezdődő, az üvegtestbe is betörő, proliferációs stádiumban kialakuló, proliferációs szövet sejtdús és alkotásában valószínűleg több sejtféleség vesz részt. Klinikai tapasztalat szerint ezután 3—6 héttél megindul a hegesedés stádiuma, amikor kialakul a lencse mögött és az üvegtest bázisának helyén egy rostdús, sejtszegény kollagénrostokat tartalmazó membrán. A fibroblastok aktivitásának megfelelően a lencse mögötti centrális részeken nagyon rövid idő alatt rostdús membrán jön létre, míg a periférián a proliferáció tovább folytatódhat késleltetve ezzel a heges stádium kialakulását. Az a tény, hogy a különböző életkorban különböző érettségű membránokat távolítottunk el arra utal, hogy a folyamat szakaszosan zajlik. Feltételezzük, hogy érett, rostdús membránokba is történhet ismételt sejtproliferáció. Lehetséges, hogy ezzel magyarázható, hogy a kórkép bármely életkorban súlyosbodhat, ill., hogy a heges szemeken további, másodlagos betegségek (secunder glaucoma, uveitis, katarakta) alakulhatnak ki. Szövettani eredményeinket klinikai tapasztalatainkkal összevetve tehát úgy gondoljuk, hogy a műtét megválasztandó időpontja az, amikor a lencse mögötti, heges membrán ugyan már kialakult (míg nem alakul ki, addig a folyamat reverzibilis lehet), de még nem több lamellából álló, vaskos, fibrosus lemez. Ilyenkor ugyanis a periférián még proliferációs szövet lehetséges, amely könnyen eltávolítható és laza tapadása miatt a retina könnyebben visszafektethető. összefoglalás A szerzők ismertetik 12 ROP V. stádiumából származó, open sky vitrectomia alkalmából eltávolított retrolentalis membrán hisztopatológiai vizsgálatát. A membránokat szövettani felépítés szerint 3 csoportba osztják: sejtdús (fiatal), rostdús (érett) és „kevert” membránok. Ez utóbbiakban sejtdús és rostdús részletek egyaránt előfordultak. Nem találtak összefüggést a gyermek életkora, a műtét időpontja és a membránok érettsége között. A membránok morfológiai alkotói fibroblastok, fibrocyták, myofibroblastok. Az extra-133
