Szemészet, 1990 (127. évfolyam, 1-4. szám)
1990-05-01 / 2. szám
A laser és műtéti kezelésben nem részesült korai és késői PNZG szemek átlagos kompenzáltsági ideje általános beta-receptor blokkoló terápia mellett 39,0 és 32,9 hónap, míg anélkül 43,5 és 36,4 hónap volt. Jól együttműködő, rendszeresen ellenőrzött és kezelt betegeink látási funkciói a Vili. táblázatban foglaltaknak megfelelően változtak a követési idő során. Megbeszélés A feldolgozott beteganyag vizsgálatakor használt, ma már klasszikus diagnosztikai módszerekkel a PNZG az esetek mintegy 70%-ában korai állapotban, a beteg számára gyakorlatilag teljes értékű szemen diagnosztizálható. Valamennyi csoportban rizikó tényezőnek tartható a női nem [11], a hypertonia és a diabetes mellitus, ill. a két betegség együttes fennállása. Minden glaucoma típusban nagy a hypermetrop szemek aránya. PNZG-ban a leggyakoribb glaucoma gyanújel a magas szemnyomás, PSzZG-ban az anamnézis és az aktuális panaszok irányítják a figyelmet a leggyakrabban a betegségre. Funkcionális károsodás, glaucomás papilla eltérés PSzZG-ra utaló korai jelként nem szerepel, korai PNZG esetében sem éri el az 5%-ot, míg késői PNZG- ban 17,8%-ban utal elsőként a betegségre. Korai PNZG-ban a 0,5% pilocarpin gyakran egymagában is elégséges. Az 1—2% pilocarpin minden fenti glaucoma típusban hatásos, különösen a krónikus PSzZG-ban. A kezelés során a 0,25—0,5% timolol lényegesen rövidebb ideig marad hatékony, mint az 1—2% pilocarpin. A timololt tartalmazó csepp kombinációkkal a glaucomát rövidebb időszakon keresztül lehet egyensúlyban tartani, mint timolol nélküli kombinációval. Az általánosan adott beta-receptor blokkolók érdemében nem befolyásolják a kompenzált időszakok hosszúságát. A glaucoma korai észlelése a jelen vizsgálat adatai alapján is nagyon jelentős a betegség jó prognózisa szempontjából, hiszen a követés alatt a funkció károsodás a késői PNZG csoportban mindvégig nagyobb mértékben növekszik, mint a koraiban. Másrészt azonban még korai észleléssel és optimális kezeléssel sem mindig kerülhető el a jelentős funkcionális károsodás a betegség egy évtizedet meghaladó fennállása után. Összefoglalás 200 glaucomás beteg adatai alapján megállapítható a diabetes mellitus, a hypertonia, a női nem magas előfordulási aránya, a klasszikus diagnosztikai módszerek jó hatékonysága a korai kórismézésben és kisebb szerepe a látási funkciók kezdeti változásának detektálásában. Kimutatható a timolol tartalmú csepp hatékonyságának csökkenése mintegy két és fél év után. Minden vizsgált glaucoma típusban egyértelmű funkcióromlás észlelhető hosszabb követési idő során, azonban a korai állapotban kezelésbe vett primer nyílt zugú glaucomás szemek funkcióromlása lassabbnak bizonyult. IRODALOM: 1. Aasved, H., Hovding, G.: Chibret Internat. J. Ophthalmol 5, 4 (1987). — 2. Csorna E.: Újabb eredmények a szemészetben. Országos Szemészeti Intézet, Budapest 91 (1986). — 3. Oangley, J. P.: Surv. Ophthalmol 25, 130 (1980). — 4. Gottlieb, L. К., Schwartz, В., Pauker, S. G.: Surv. Ophthalmol 28, 206 (1983). — 6. Imre Gy., Bőgi J., Vargha M.: Szemészet 112, 94 (1975). —- 6. Lakatos I., Pándi J.: Szemészet 117, 121 (1980). — 7. Levi, L., Schwartz, В.: Surv. Ophthalmol 28, 164 (1983). — 8. Linnér E.: Újabb eredmények a szemészetben. Országos Szemészeti Intézet, Budapest 19 (1981). — 9. Mester E.: Szemészet 115, 158 (1978). — 10. Mucsi G.: Újabb eredmények a szemészetben. Országos Szemészeti Intézet, Budapest 61 110
