Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)
1989-05-01 / 2. szám
4. kép. Hippel angiomatosis szemfenéki képe a Ruthenium applikáció után 1 évvel Megbeszélés Cushing, Bailey és Dandy írták le először, 1928-ban agyi angiomák kapcsán az arteriovenosus shuntöket. Ezen shuntök felelősek az angiomák sajátos haemodynamikai viszonyaiért, a jelentősen lecsökkent vascularis resistentiáért, a tápláló ér vagy erek kitágulásáért, keringésének meggyorsulásáért, valamint a környezet vérellátásának rovására történő steal phenomenért. Transcranialis Doppler-szonográfiával kimutatható az agyi angiomák tápláló ereiben a véráramlás meggyorsulása. Nem csak a systolés (S), hanem a diastolés sebesség (D) is nő. Ez és hányadosuk (S/D) alacsony volta a vascularis resistentia (VR) jelentős csökkenését igazolja. Hassler (1986) szerint ez utóbbi értéke 0,27 alatti*. Az angiomák eltávolítása után, az alacsony perifériás ellenállású shuntök kiiktatásának hatására, a gyors véráramlás már az 1. postoperativ napon kifejezetten csökken, az S/D nő. Hasonló haemodynamikai változások előidézésére törekszünk a retina capillaris haemangiomájának kezelése kapcsán is, amikor különféle hegesító eljárásokkal igyekszünk az intra- és subretinalis exsudatio képzéséért felelős nagy véráramlásé shuntöket kiiktatni, valamint a recidiváló üvegtesti vérzéseket, vitreoretinalis összeköttetéseket, végül tractios ablatio retinae-t okozó felszíni neovascularisatiot megszüntetni (Meyer-Schwickerath 1959, Wessing 1967, Applets mtsai 1974, Gábriel és Nagy 1979, Wessing 1983, Bonnet és Garmier 1984, Ráczés mtsai 1984, Nicholson és mtsai. 1984, Ridley és mtsai 1986). Ezen eljárások közül a Ru106/Rh106- tartalmü applikátorokkal történő contact (í-irradiáció kedvező tapasztalatai intraocularis melanomák kezelése kapcsán már ismertek (Lommatzsch és Vollmar 1966, Lommatzsch 1983). ^ Hippel angiomatosisban hasonló beavatkozásról azonban még nem olvashattunk, pedig nagy, perifériás retinalis angiomák gyógyításában ez a módszer két szempontból is előnyösnek tűnik. Fokozatosan adja le az energiát, így a bevérzés veszélye kisebb. Az irradiáció speciálisan hat az erek endotheljére, annak excessiv proliferációját idézi elő (Steiner 1985). E progresszív folyamat kis kaliberük miatt elsősorban a praecapillárisok és capillárisok, tehát az ün. resistentia-erek, párhuzamosan az angiomán belüli shuntök szűkületét, majd elzáródását okozza. Haemodynamikai szempontból ez a vascularis resistentia fokozódását, ill. e terület nagyobb ereiben a véráramlás csökkenését idézi elő. Esetünkben az irradiáció hatására bekövetkező haemodynamikai változásokat követhettük és bizonyíthattuk az arteria ophthalmica véráramlásának mérésével. A Doppler-szonográfiás észleléseket a szemfenéki kép, az ellenőrző fluoreszcein angiográfiás és A- és B-módszerű ultrahangvizsgálatok is igazolták. Ha átmeneti csökkenés után a vér áramlási sebességének növekedését, párhuzamosan a 81
