Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)
1989-05-01 / 2. szám
T1AN0M , férfi betegünknél a szemfenéki kép és kiegészítő vizsgálatok alapján még nem gondoltunk intraocularis melanomára, azonban a korai csigolyametastasis izotópfelvétele terelte helyes irányba a diagnózist, sajnos már elkésve. Teletermográfiás vizsgálatokkal még kevés tapasztalatunk van, 5 klinikailag biztos és később szövettanilag is igazolt melanoma vizsgálatánál 2—3 °C hipertermiát mértünk az ellenoldalhoz képest négy esetben, de 1ÜC hipotermiát is egy esetben. A termográfiás vizsgálat fontos információkat nyújthat a regionális nyirokcsomók állapotáról, esetleges daganatos infiltrációjáról. Melanoma malignum utókezelésében egyes esetekben a progresszió, de gyakrabban a szóródás megakadályozására a DTIC (Deticene) általánosan elfogadott, hivatkozott módszertani levélben ajánlott és kidolgozott séma szerint alkalmazott citostaticum. Alkalmazásának előfeltétele a szövettani diagnózis. A DTIC gátolja a DNS szintézist, mint purin analog, alkilező hatású, és kölcsönhatást gyakorol az SH csoportokkal. Kevéssé kötődik a fehérjékhez, plazmában mérhető felezési ideje iv. beadás után kb. 35 perc. Szokásos dózisa monoterápia esetén 2—4,5 mg/tskg/nap 10 napon át, iv. cseppinfúzióban. A kezelés 4—5 hetente ismételhető. A DTIC átal okozott legsúlyosabb toxikus tünet a haematopoesis károsodása lehet. Elsősorban a leukocitákat és trombocitákat támadja meg, de enyhe anaemia is felléphet. Súlyos mellékhatásként halálos kimenetelű leukopenia és trombopenia is felléphet, ezért rendkívül fontos a vérkép gyakori ellenőrzése. Szubjektív panaszként a kezelés során nausea, hányás, esetleg diarrhoe, ritkán influenzaszerű tünetek, 39 HC-ig emelkedő láz, izomfájdalmak, rossz közérzet társulhat mellékhatásként. Ugyancsak ritkább szövődményként alopecia, arcparestesia, enyhébb máj- vagy vesekárosodás lehetőségével is számolni kell. Mindezek alapján a DTIC kezelés indikációját csak a szövettani lelet birtokában, az egész klinikai kép ismeretében és gondos ellenőrzés mellett lehet felállítani, ugyanígy a kúra esetleges felfüggesztését is gondosan, egyénileg kell mérlegelni. A Bőrgyógyászati Osztályon 1982—1988 között 88 melanomás beteget kezeltek, közülük 24 halt meg DTIC kezelés ellenére, a daganat generalizációja miatt (27,2%). A 17 intraocularis melanomás, DTIC-vel kezelt beteg közül 2 fiatal férfi beteg halt meg, de közülük az egyik atípusos, későn felismert, korán szóródott G2-típusú melanoma, a másik saját hanyagsága miatt előrehaladott és metastatizált orsósejtes melanoma generalizációja miatt, azonban két évig az ismételt DTIC kezelésekkel a beteget remisszióban lehetett tartani. Bár az esetszám és az eltérő követési idő miatt nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, mégis a 17 DTIC-vel kezelt intraocularis melanomás beteg halálozási arányszáma 11,3%, a DTIC-vel nem kezelt 16 beteg közül meghalt 5 esetnél pedig 31,2%. Az intraocularis melanoma miatt DTIC-vel kezelt betegeinknél toxikus tünetek, szövődmények nem léptek fel, a szubjektív panaszok elhanyagolhatók voltak, a három alapkúrát, ill. egy esetben a sokszor ismételt kezelést nem kényszerültünk felfüggeszteni. Megbeszélés 10 éves intraocularis daganatos beteganyagunkban túlnyomó többségben — 33 esetben mind a klinikai kép, mind a szövettani vizsgálat melanoma malignum különböző típusait igazolta. Betegeink többsége olyan előrehaladott tumorstádiumban jelentkezett, vagy a daganat olyan elhelyezkedésű volt, hogy a Lommatzsch-féle kontakt béta irradiációs kezelés lehetősége fel sem merülhetett. Véleményünk szerint az irradiációs kezelési mód csak az esetek egy szűk hányadánál, szigorúan meghatározott kritériumok fennállása esetén mérlegelhető. Ellene felvethető érv lehet az is, hogy nem nyerhető hisztológiai bizonyíték, így a daganat típusa, malignitása, a betegség prognózisa még körülbelül sem határolható be. Korai tumorstádiumokban a kiegészítő diagnosztikai módszerek információs értéke is lényegesen kisebb, így bizonytalan, hogy a sugárkezelés, valamint az általa okozott károsodás biztosan melanomás sze-75
