Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)

1989-05-01 / 2. szám

Szemészei 126. 71-77. 1989. A Győr-Sopron megyei Tanács Kórház-Rendelőintézet (főigazgató főorvos: Kelemen István) Szemészeti Osztályának (főorvos: Jobbágyi Péter) és Bőrgyógyászati Osztályának (főorvos: Horváth György) közleménye Igazolt intraocularis melanoma malignum eseteink DTIC utókezelésével szerzett tapasztalataink JOBBÁGYI PÉTER, PAP KATALIN, BÉLY MÁRIA Az intraocularis daganatok felismerése, igazolása és korrekt szakellátása egyike a szemorvosok legnagyobb felelősséget jelentő feladatainak, hiszen a beteg látásán kí­vül nemegyszer az élete is veszélyben lehet és a helyes döntéstől, kezeléstől függ. A leggyakrabban előforduló intraocularis daganattípus — az uveából kiinduló melano­ma malignum előfordulása, — hasonlóan a bőr és más szervi lokalizációjú melano­­mákhoz, az utóbbi évtizedben növekvő gyakoriságot mutat. Kétségtelen, hogy ugyan­csak az utóbbi évtizedekben az intraocularis daganatok diagnosztikája és kezelési le­hetőségei területén jelentős fejlődés következett be, és bizonyos szemléletváltozás is kialakulóban van. Egyelőre azonban bármely lokalizációjú melanoma rossz progno­­zisú, magas mortalitású megbetegedésnek számít, és nem egységes a gyógyítás, utóke­zelés és gondozás területén kialakult gyakorlat sem. Ezért is láttuk indokoltnak, hogy 10 évre visszamenően áttekintsük osztályunkon kezelt intraocularis daganatos bete­geink adatait, megpróbálkozzunk „TNM” osztályozásukkal, következtetéseket von­junk le a diagnosztika, a követhető kezelési elvek és prognózis vonatkozásában. Ta­pasztalataink indokolták, hogy 1983-tól szemészeti indikáció alapján is bevezessük az Országos Onkológiai Intézet szakmai irányelvei [18] szerint a szövettanilag igazolt melanoma malignum eseteink DTIC utókezelését és meghatározott trendek szerinti gondozását. Közleményünkben a legfontosabb tapasztalatokat és a két osztály szak­mai együttműködésének első eredményeit foglaljuk össze. Beteganyag, vizsgálati és kezelési módszerek Megfigyelési időszakunk 1978. szeptember 01—1988. augusztus 31. közötti 10 évre terjedt ki. Ezen időszak alatt osztályunkon összesen 8356 beteget kezeltünk különböző szemészeti kórképekkel, közülük 35 betegnél — 4,1 ezrelék — diagnosztizáltunk intraocularis daganatot. Jelen munkánkban gyermekek intraocularis daganatos vagy azt utánzó kórképeivel nem szándékozunk foglalkozni, mert mind diagnosz­tikai, mind kezelési elveiben merőben különböznek a felnőttkori esetektől. Az intraocularis daganatos felnőttek átlagos életkora 57,5 év, szélső értékek 29—90 év között. Férfiak—nők aránya 17—18 eset, csaknem azonos előfordulási gyakoriság. Beteganyagunk „TNM” rendszer szerinti osztályozását az Láb­ra kördiagramján szemléltetjük. A besorolásnál jól meg tudtuk határozni a tumor stádiumát (T) és a szövettani feldolgozás után a daganat típusát, karakterét (G). Nagyobb gondot jelentett a nyirokcsomók érintettségének (N) és a metastasisoknak (M) a kimutatása, így itt csak a biztosan igazolható eseteket vet­tük figyelembe. Az 1. ábra adataiból is látható, hogy a betegek nagyobb része — 27 esetben, márT2—T4 stádiumokban jelentkezett, amikor irradiációs kezelés már nem jöhetett szóba. A korai, Tla—'Tlb esetek közül is 4 betegnél részben a daganat elhelyezkedése, részben a korai stádium diagnosztikai nehézségei miatt kellett irradiációs kezelésre alkalmatlannak minősítenünk. Tehát 35 beteg közül mindössze 4 beteg irradiációs kezelését mérlegelhettük volna. Jellemző adatot — a betegek felvételi látásélességét illusztrálja az I. táblázat, természetesen a daganat okozta látótérkiesés a jó vizusű esetekben is kimutatható volt. Anyagunkban feltűnően gyakorinak mondható, hogy rendkívül rövid kórelőzménnyel, néhány napos pa­naszokkal vagy hirtelen látásromlással jelentkeztek a betegek — 20 betegnél fordult elő, hogy a szubjektív panaszokat semmikép nem lehetett a daganat nagyságával és elhelyezkedésével megmagyarázhatónak minősíteni, hanem a betegek indolenciájának rovására kell írni. 6 betegünk közömbössége olyan fokú volt, hogy már 1—2 éve tudta, hogy egyik szemével nem lát, de csak akkor fordultak orvoshoz, mikor a szemgolyót kitöltő daganat szemnyomás-emelkedést és fájdalmat okozott. 3 esetben rutin fundusvizsgá­­lat alkalmával találtunk intraocularis daganatot, 2 esetben pedig más okból eltávolított, kemény, fájdal­mas, látását vesztett szemgolyóban a szövettani vizsgálat talált kis melanomát, ill. haemangiomát. 2 bete­günknél a tompalátó szemen belül növekedett nagyra a daganat, és ezért is nem vették észre fokozatos lá­tásromlásukat. 71

Next

/
Thumbnails
Contents