Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)
1989-02-01 / 1. szám
Szemészet 126. 32-38. 1989. A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikája (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye Enyhe retinopathia praematurorum késői „minor’' tünetei a szemfenéken PELLE ZSUZSANNA A retinopathia praematurorum (ROP) elsősorban az igen alacsony születési súlyú, rövid gestatiós idejű, respirációs és egyéb szövődményekkel kezelt koraszülötteket fenyegeti (12, 2]. A kórkép szerencsére az esetek magas százalékában, amely akár a 90%-ot is elérheti, megállapodik és remisszióba kerül [ 18]. A remisszió aránya annál magasabb, minél enyhébb stádiumig jutott el a körfolyamat. Egyes szerzők szerint az I—II. stádiumból 85%, a III.-ból 25% regrediál [13]. A visszafejlődött pathológiás történéseknek azonban maradhatnak a szemfenéken residuális tünetei [9,23,30,31] és nagyobb az amblyopiára, nystagmusra, strabismusra, fénytörési hibára való hajlam is [19]. A szemorvosi gyakorlatban a nem csecsemőkorban történő vizsgálatkor a koraszülöttség ténye legtöbbször már nem nyilvánvaló. Gondos vizsgálattal azonban a ROP spontán gyógyulásának maradványtüneteit jelző elváltozások könnyen felismerhetők. Ezen tünetek részben differenciál diagnosztikai szempontból, részben a szem funkcionális állapotának megítélése és nem utolsósorban prognosztikai szempontból igen jelentősek. Jelen munkában a klinikánkon vizsgált különböző korú volt koraszülötteken talált elváltozások alapján kívánjuk bemutatni a korábbi ROP késői, residuális tüneteit, amelyek egy részére már az ŐSZI 14. sz. módszertani levele is felhívta a figyelmet [26]. Beteganyag és módszer Klinikánkon az 1980 óta folyó koraszülött utógondozás kapcsán kb. 750 olyan gyermeket vizsgáltunk, akiket csecsemőkoruktól kezdve észlelünk. A gyermekeket éveken át gondozzuk, visualis fejlődésüket figyelemmel kísérjük, correctiójukat, orthoptikai kezelésüket ellátjuk. A folyamatosan észlelt gyermekeken kívül sok, távolabbi lakhelyű, volt koraszülöttet is vizsgálunk. Az anamnesis felvétele a születés körülményeinek tisztázásával kezdődik, így a korábban nálunk nem észlelt ROP-os esetek is felismerésre kerülnek. A szemfenék vizsgálatát direkt és indirekt tükrözéssel, újabban indirekt binokuláris ophthalmoscoppal végezzük, szükség esetén kis szemhéjterpesztő segítségével. Durva nystagmus vagy a kooperáció teljes hiánya esetén rövid narkózist alkalmazunk, mert a perifériás elváltozások csak így észlelhetők. A koraszülöttek adatainak, státuszának rögzítésére külön erre a célra rendszeresített adatlapot használunk, amelyet a Nemzetközi Bizottság beosztása alapján [2] készítettünk el. A residualis elváltozásokat a fenti bizottság késői stádiumokat osztályozó táblázatának megfelelően taglaljuk (I. táblázat) [15]. A szemfenéki elváltozásokat jól kooperáló, nagyobb gyermekekről készült fundusfotókon szemléltetjük. Vizsgálati eredmények A hátsó póluson leginkább szembetűnő vascularis elváltozásként az erek, elsősorban az artériák tortuositását figyeltük meg. Az ép esetben jellemző enyhe, hullámszerű lefutás helyett rövid szakaszon, nagy kitéréseket mutató kanyarulatok láthatók, amelyek a hypertoniásokon észlelhető macularis Guist-tünethez hasonlítanak, de már a nagyobb értörzseken is láthatóak (1. ábra). Az éreloszlás szögének csökkenése, a széles tompaszög helyett 90°, vagy az alatti temporalis oszlási szög a kiegyenesedett kihúzott erekkel már perifériás heges szövet meglétére, ill. traktiójára utal (4. ábra). 32
