Szemészet, 1989 (126. évfolyam, 1-4. szám)

1989-02-01 / 1. szám

A Z-vonalból származó pálcaképződést többször láttunk. A pálcák szabályos, négyzetrácsos szerkezete jellegzetes (4. ábra). A kristályos szerkezetű képletek általában a subsarcolemmális régióban találhatók. Megjelenési formájuk igen változatos. Leggyakoribbak a szemcsés, négyzetrácsos vagy lemezes szerkezetű pálcikák. Nem ritkák a körkörös elhelyezkedésű lemezek, amelyek mitochondrium cristákhoz hasonló képződményeket vesznek körül. Payne és Curless (1976) szerint a pálcák a myofibrillumokból keletkeznek. Meglehetősen sok cytoplasma testet láttunk. Rendszerint a sarcolemmában helyez­kednek el, de néha az izomrostok között is megtalálhatók. A test közepén szemcsés, kifejezetten osmiophil anyag látható, amelyet sugárirányban elhelyezkedő filamentu­­mok vesznek körül, amelyek a myofilamentumok folytatásai. A test területében az izomszerkezet eltűnik. A filamentumokból álló udvart rendszerint töredezett Z-vonal részecskék szegélyezik. A test körüli izomszövet mindig atrophiás, a közeli mitohond­­riumok is károsodtak. Tubuloreticularis structurákat csak szórványosan találtunk. A tubulusok 500— 600 A átmérőjűek és finomszemcsés elektrodenz anyaggal vannak kitöltve. Alakjuk és nagyságuk igen változatos. Gyakran szorosan egymás mellé rendeződtek, más eset­ben hálózatot képeznek. A harántcsíkolt izom mitochondriumokban gazdag szövet. Mind az izomrostok között, mind a subsarcolemmális régióban megtalálhatók. A mitochondriumok kóros elváltozásait valamennyi anyagunkban megfigyelhettük. A számuk megszaporodott, a cristák megduzzadtak, proliferáltak. Sok a nagymértékben megnövekedett ún. óriás mitochondrium. Myelin figurák és kristályos testek képződése is gyakori lelet (5. ábra). A glykogénfelhalmozódás Neville (1973) által leírt 4 formáját — a glykogén­­membran szerkezetek kivételével — mi is megtaláltuk. Az űn. linearis tubulusokat elsőként Engel és mtsai (1970) mutatták ki. Radnót és Follmann( 1974) a tubulusokat mitochondrialis eredetűnek tartják. A tubulusok és kristályos testek gyakran egymás mellett láthatók (6. ábra). Megbeszélés Az intermuscularis kötőszövet meglehetősen dús, a kötószövetes sövények az iz­mot mind vékonyabb és finomabb lebenyekre tagolják. A kötőszövet túlnyomóan kollagén rostokból áll. A kollagén rostok közé sok rugalmas rost keveredik. Feltűnő a sok vastag rugalmas rost. A vastagabb kötőszövetes sövényekben rácsrost alig van. A vékony izomkötegeket sűrű rácsrosthálózat burkolja. A kollagén kötőszövet mennyi­sége a korral megszaporodik. Az egyenes szemizmok finom szerkezete a szervezet más harántcsíkolt izmaihoz hasonló. Az izom dúsan beidegezett. Sok velős és velótlen rost mutatható ki. A velőtlen ideg rostokat Schwann-plasma burkolja, jellegzetes ovalis magvakkal. A mozgató idegvég­ződések a kötőszövet és a sarcolemma határán helyezkednek el. Az alkalmazott mód­szerrel sem az idegrostokban, sem az idegvégződésekben kóros elváltozást nem talál­tunk. Valamennyi izomban észleltünk atrophiás jelentségeket. Az atrophia gyakran csak, esetleg több sarcomerára kiterjedő foltokban jelentkezett, máskor az egész izom atrophiás volt. Néhány készítményben az izomszerkezet csak nyomokban volt felis­merhető. A fibrillumok megkevesbedtek, nyalábokra hasadoztak, vagy kötegekbe rendeződtek. A Z-csík sokszor elvékonyodott, elhalványult és csak enyhén elektrodenz csík alakjában volt látható. Máskor a csík feltöredezett és az egyes töredékek eltolódtak, vagy szétszóródtak. A Z-vonalból származó, szabályos négyzetrácsos szerkezetet mu­tató pálcaképződést gyakran találtunk. 15

Next

/
Thumbnails
Contents