Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám
Szemészet 135. I—ti. 1988. A Pest Megyei Tanács Semmelweis Kórház Szemészeti Osztály (osztályvezető főorvos: Vörösmarthy Dániel) közleménye Viszkosebészet* VÖRÖSMARTHY DÁNIEL A viszkosebészet, mint összefoglaló név alatt a viszkoelasztikus anyagoknak, mint Healon, methylcelluloze, Hyalcon, Viscoat, Viscogel stb. műtét közbeni alkalmazását értjük. Az első viszkoelasztikus anyag a hyaluronsav volt, amelyet a magyar származású Balázs Endre 1958-ban ajánlott először és amelynek orvosi célra alkalmas tisztaságú előállítása is az ő nevéhez fűződik. Ez a készítmény azzal a céllal készült, hogy pótolja az üvegtestet és a levált ideghártyát visszafektesse. Az anyag 1,7—4,9 x10s Dalton molekulasúlyú és 1%-os oldatának a viszkozitása 10 000—930 000 centipoice, törésmutatója megegyezik a csarnokvíz törés mutató j á val. A hyaluronsav első klinikai alkalmazását Hruby végezte 1961-ben. Majd hosszú idő telt el a teljesen tiszta preparátum elkészítéséig, amelynek első felhasználásáról Balázs, Freemen, Klöti, Meyer-Schwickerath, Regnault, Sweeney számoltak be 1972-ben. A második hasonló fizikai tulajdonságú anyagot a methylcelluloset Fechner alkalmazta először a szem elülső szegmentumának műtéténél a műlencse implantáció kapcsán 1977-ben. A methylcelluloze 2%-os oldatának viszkozitása 3000 centipoise. Ugyanebben az évben jelent meg Miller, O'Connor, Williams közös közleménye is a Natrium hyaluromat állatkísérletben történő kipróbálásáról, nyulak lencseimplantációja során. Majd 1979-ben Cannes-ban az első IOL Filmfesztivál alkalmával került ismertetésre Balázs, Miller, Stegmann munkája „Viscosurgery and the use of Na-Hyaluronate in intraocular Lens Implantation” címmel és megszületett a viszkoelasztikus anyagok alkalmazásának új korszaka, amelynek irodalma robbanásszerűen megnőtt. A viszkoelasztikus anyagok elterjedéséhez nagyban hozzájárult az a körülmény, hogy felismerésre került a hályogműtétet és a műlencse implantációt követő szövődménynek, a szaruhártya vízháztartásának dekompenzációja miatt létrejövő elszürkülésének az oka. Maurice 1968-ban megalkotta a „specular microscope”-t, majd 1972-ben tisztázta a cornea endothel sejtjeinek szerepét a szaruhártya vízháztartásában, megállapítván, hogy a regenerációra képtelen endothel sejtek pusztulása cornea decompensatióhoz vezet. Az endothel sejtek száma születéskor a legmagasabb és a kor előrehaladtával csökken (1 */2 éves korban 5000/mm2, 35 éves korban 2500/mm2 és 70-—80 év körül mindössze 2000/mm2). Little már 1979-ben kimutatta, hogy phacoemulsificatio során a hályogműtét alatti sejtpusztulás megítélhető a szaruhártya harmadik műtét után napon található állapotából. Is: *A Szemorvostársaság nagygyűlésén elhangzott előadás (1986. november 14—15.) nyomán. 7 1
