Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 1. szám

III. táblázat

A látótérkiesések Betz szerint megállapított súlyossági fokozata és a különböző látótérisopterek által határolt területek korrelációja

A kiesés súlyossága

n

A látótérisopterek területei (cm2)

I 4 e

I 3 e

I О e

Ile

Normálok

23

216 + 24

142+17

89 + 20

32+11

3 + 2

0

11

191 + 11

98 + 36

45 + 23

10 + 7

2 + 4

1

9

175 + 21

93+19

36+16

6 + 5

0,2

2

12

162 + 25

51 + 29

11 + 11

2 + 3

0,2

3

9

128 + 30

30 + 33

9 + 9

1 + 2

0

4

7

75 + 41

5 + 8

0

0

0

r

—0,83

—0,77

—0,73

—0,61

—0,33

p

<0,001

<0,001

<0,001

<0,001

<0,02

csoportoké. A Traquair-látósziget elsoványodása volt jellemző, azaz a középső isopterek relatíve nagyobb kontrakciót mutattak, mint a szélsők.

Anyagunkban nem észleltünk korrelációt a látótér adatok, valamint a pupilla átmérő, az életkor, az általános és a szemészeti anamnézis között.

Megbeszélés

Krónikus glaucomás — (glaucoma simplex és glaucoma capsulare) — beteganyagunkban tapasztalt látótérkiesések gyakorisága megfelel a korábbi irodalmi adatoknak [9, 15]. A legkorábban jelentkező lokalizált látótérkiesés, a paracentrális scotoma, a vizsgált szemek 15%-ában volt észlelhető, de csak az esetek felében állt önmagában, az esetek másik felében a scotoma elhelyezkedésének megfelelő területen perifériásán Rönne lépcső volt észlelhető.

Anyagunkban a leggyakrabban tapasztalt két scotomatípus —• a Rönne-féle lépcső, valamint a Bjerrum-scotoma, eseteink 75%-ban együttesen fordult elő. Elhelyezkedésük az esetek döntő részében jól korrespondált egymással. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy ha Rönne-lépcsőt észlelünk, érdemes a megfelelő Bjerrum-areát részletesebben átvizsgálni, mert ott nagy valószínűséggel paracentrális vagy kiterjedtebb íves scotomát találhatunk, amely diagnosztikus értékű glaucomában, míg a Rönne-lépcső önmagában, egyes szerzők véleménye szerint nem az [15].

Beteganyagunkban a felső látótérfél érintettség dominanciáját tapasztaltuk. Ez valószínűleg azzal áll összefüggésben, hogy 28 betegünk közül 21 szenvedett szisztémás vascularis (cardiovascularis, scleroticus, hypertoniás) betegségben.

Ebben a csoportban a fölső térfél érintettsége 80%-ban fordult elő, és 66%-ban pedig csak a fölső látótérfélben volt kiesés kimutatható. Annál a 7 betegünknél, akinél nem állt fent keringési betegség, az alsó látótérfél érintettsége volt valamivel gyakoribb. Feltételezhető, hogy a látóidegfő alsó pólusának vascularis eredetű károsodása okozta anyagunkban a fölső látótérfél kiesések gyakoribb előfordulását. Az alsó pólusi látóidegfő károsodás kialakulásában korábbi szerzők is felvetették a vascularis faktorok szerepét [6]. Azokban az esetekben, ahol vascularis betegség nincs a háttérben és feltehetően nem a lokális vascularis

14