Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)

1988 / 1. szám

i

scotoma, 2-es alcsoport : vakfolttal összefüggő Bjerrum-scotoma, 3-as alcsoport : az előző kitörése a perifériára, 4-es alcsoport: centrális és temporális látótérsziget maradvány.

Látótér kontrollként 23 egészséges szemen az előzőekben leírt módon felvett látótereket használtuk. Mivel a kontrollcsoport a glaucomás betegeknél fiatalabb volt (átlagéletkor: 27,6±10,7 év), az isopterterületeket az életkor befolyásoló szerepének figyelembe vételével a betegcsoport átlagéletkorának megfelelően korrigáltuk [15—16].

Eredmények

A vizsgált 48 krónikus glaucomás szem közül 37 esetében észleltünk Goldmann-perimetriával lokális látótérkiesést (77,1%). A fölső látótérfélben gyakrabban fordultak elő kiesések, mint az alsó térfélben. Azokban az eseteinkben, akiknél a látótérkiesés csak az egyik látótérfelet érintette, az esetek 3/4 részében a kiesés a fölső látótérfélben helyezkedett el.

A látótérsémán a 30°-on belüli kockákban előforduló kiesések gyakoriságát vizsgálva, a nasalis fölső quadráns érintettsége volt szembetűnő, mind a centrum, mind pedig a perifériásabb gyűrűk vonatkozásában (1. ábra).

Anyagunkban leggyakrabban Bjerrum-scotomát és nasalis lépcsőt (Rönneféle szűkület) észleltünk (I. táblázat). A kétfajta kiesés az esetek döntő többségében (3/4 részben) együtt lépett fel. Önmagában Bjerrum-scotomát csak 4 esetben, isolált Rönne-lépcsőt pedig 5 esetben tapasztaltunk. Négy esetben a Rönne-lépcső mellett paracentrális scotoma volt kimutatható a Bjerrum areában. A simplex glaucomás szemek döntő többségében (9 :1) a nasalis lépcső 30°-on belül ért, míg a glaucoma capsulare-ban szenvedő betegek több mint felében (6 :4) a nasalis lépcső ennél perifériásabban helyezkedett el. Ez a különbség statisztikailag szignifikáns volt (x2=3,5 p<0,l).

1. ábra. Az egyes 3U°-on belüli látótérszektorok kiesésének gyakorisága I—4—e vizsgálójellel, krónikus glaucomás beteganyagunkban. (Minden szem adata jobb szem látótereként feltüntetve).

12