Szemészet, 1988 (125. évfolyam, 1-4. szám)
1988 / 1. szám
Szemészet I:í3. II — IT. I»8S. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Szemészeti Klinikájának (igazgató: Süveges Ildikó egyetemi tanár) közleménye Korai látótérelváltozások krónikus nyitott zugú glaucomában NÉMETH JÁNOS, MOHAY JUDIT és SZIKLAI PÁL Napjainkban a krónikus nyitott zugú glaucomák eredményes kezelésének egyik legfontosabb feltétele a betegség minél koraibb stádiumban való felismerése. A különböző szerzők eltérően ítélik meg a krónikus nyitott zugú glaucoma fennállásának legkorábbi jeleit. Vannak, akik a látási funkciók, elsősorban a látótér vizsgálatának jelentőségét hangsúlyozzák a glaucoma korai diagnózisában [10, 14], mások viszont a látóidegfő észlelhető és dokumentálható morfológiai elváltozásainak időbeli elsődlegességét vallják [11—12]. Saját munkánk során különböző súlyosságú, válogatott, jól vizsgálható krónikus glaucomás klinikai ambuláns betegeken vizsgáltuk a látóidegfő funkcionális és morfológiai károsodásának összefüggéseit. Jelen közleményünkben ennek a munkának első részét, a szokásos rutin Goldmann-perimetriánál részletesebb kinetikus és statikus látótérvizsgálatokkal szerzett tapasztalatainkat ismertetjük. Beteganyag és módszer Összesen 28 krónikus glaucomás beteg 48 szemét vizsgáltuk. Ebből 13 beteg (23 szem) glaucoma simplexben, 15 beteg (25 szem) pedig glaucoma capsulareban szenvedett. A betegek között 15 férfi és 13 nő volt. A betegek átlagéletkora 69,8 év — a legfiatalabb 46, a legidősebb 84 éves volt. A szelektált beteganyagunkban azon betegek adatai kerültek feldolgozásra, akiknél a következő feltételek teljesültek: tiszta törőközegek, jó kooperáció látótérvizsgálat és fundusfotográfia alatt, és a glaucomán kívül egyéb, a látóteret vagy szemnyomást érintő szemészeti vagy intracraniális folyamat hiánya. A betegek klinikánk gondozása alatt álltak, és szemnyomásuk a vizsgálat idején nem haladta meg a 22 Hgmm-t. A betegek egy része (36 szem) lokális kezelést kapott (pilocarpin vagy Timoptic cseppet), vagy pedig trabeculectomia műtét után volt (12 szem). A látótér vizsgálatokat Goldmann 940 kinetikus és 940 ST statikus periméteren (Haag-Streit AG) végeztük el a kezelési útmutató alapján. Korai látótérkieséseket Armaly [1] módszere szerint kerestünk. Eredményeink pontosabb összehasonlíthatósága érdekében minden szem vizsgálatakor ugyanazt az öt standard vizsgálójelet használtuk a kinetikus vizsgálatkor (V—4—e, I—4—e, I—3—e, I—2—e, I—1—e,), valamint ugyanazt a meridiánt (45° és 135°) a statikus perimetriánál. A látótereket 40°-on belül a 30 cm távolságra előzőleg kiválasztott legjobb közeli korrekció felhelyezése után vizsgáltuk. Az elkészült látótérrajzokon mechanikus planiméterrel (MOM) mértük minden egyes isopter területét, valamint a statikus perimetriánál a profil görbe alatti területét 30°-on belül. A látótérkiesés típusa és fokozódó súlyossága szerint eseteinket öt alcsoportra osztottuk, Betz és munkatársainak beosztási rendszere alapján [2]. 0-s alcsoport: ép látótér, 1-es alcsoport: inkomplett Bjerrum- vagy paracentrális 11
